Lassan már csak emlékekből élek… 🙂 Emlékszem, amikor 2007 legelején Szélyes Levente (Szészi) barátommal Székelyvarság határában téli túrán vettünk részt, és mondtam neki: meg kellene újítani a Szabadság 1995 óta ugyanolyan formában működő weboldalát – ám akkoriban Tibori Szabó Zoltánnak és Hámos Lászlónak (HHRF) köszönhetően Románia és Magyarország valamennyi napilapja közül elsőként töltöttünk fel tartalmat a világhálóra…!
Emlékszem, amikor 1995-ben Tibori főszerkesztői szobájában sercegett a modem, kérdeztem, mi a fene történik.
Megy a lap New Yorkba…!
Azt hittem, ittas vagy részeg…
Aztán 2007-ben Szészinek köszönhetően Mátis Anikó nulláról (!) felépítette az új honlapot, amely több mint tíz évig működött. Emlékszem, néhányszor Barta Zoltán (Berta), Szilágyi Zoltán és csapata vért izzadott, amikor gondok jelentkeztek.
Aztán Szász István Szilárd újat varázsolt, amely tegnapig működött.
Itt a legújabb, szeressétek. Ja, és a mostanihoz Szészinek az a köze, hogy továbbra is a Codespring szervere biztosítja az adattárolást… KÖSZÖNJÜK!
Elismerés illeti Kopacz Leventét, aki professzionálisan végezte a munkát, az átállás során alig volt gikszer. Köszönjük a Codespring részéről dolgozó Ákosnak is!
A falu hívei pályázat alapján választották ki az új unitárius lelkészt, a Székelyföldről származó Farkas Izoldát
Kiszámíthatatlan, a virtuális világban mi lesz a sorsa a WebSzabadságrafeltöltött egy-egy videómnak, videóriportomnak, videóinterjúmnak.
Április 13-án első ízben vettem részt a Gondviselés Segélyszervezet húsvéti humanitárius segélyakcióján. Korábban csupán a karácsonyi tevékenységen készítettem fotó- és videóriportot, illetve segítettem. Most kíváncsi voltam, milyen a húsvéti. Lényegben ugyanaz a forgatókönyv: vásárlás és/vagy gyűjtés a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjainak és családjaik körében, segélycsomagok összeállítása, illetve kihordása ugyanazokhoz a családokhoz.
A meglepetés
viszont teljesen másban rejlik.
Kövenden áthaladva Vagyas Attila, a segélyakció mindenese megállt néhány pillanatra. Ekkor vettem észre a nagy sürgést-forgást: füvet nyírtak, az emberek kezében kapa, kasza, talicskát toltak. Megkérdeztem: tavaszi nagytakarítás?
Igen, április elsejétől új unitárius lelkész van a faluban, közmunka zajlik.
jött a válasz.
Mondom, készítenék vele egy videóinterjút, a háttérben éppen füvet nyírnak, megy a meló, mozgalmas, érdekes, Kövenden úgysem készült még ilyen anyag a WebSzabadság számára.
Akkor csak
a lelkipásztor férje volt jelen, Attila készségesen felhívta Farkas Izoldát, aki éppen Tordán volt, de már indult Kövendre. Kissé bosszankodtam, mert sejtettem, hogy mire visszaérünk, a munka véget ér. Így is történt, ám szerencsére a falubeliek leültek ebédelni, a talicskák is fel voltak sorakoztatva, mégis volt háttér.
Elkészül a videóinterjú, a lelkész röviden, velősen összefoglalja a lényeget, jól válaszol a kérdésekre, nem fél a kamerától.
Még aznap késő este
teltöltöttem a videóinterjút.
Az anyag azonnal bekerült a legolvasottabbak közé, most már a topon található.
Kellemes meglepetés, nem gondoltam, hogy ennyien érdeklődnek a kövendi unitárius templomban és akörül zajló közmunka iránt… 🙂 Persze, más itt a dinamika alapja: az új lelkipásztor, a lendület, a lelkesedés. Remélem, kitart.
Újabb csodálatos hétvége. Ezúttal a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) elsősorban „tapasztaltabb” generációjával Vársonkolyoson.
A hétvége
Hétközben bizonyos időközökben lapszámfelelős vagyok a Szabadság nyomtatott változatánál, s minden nap a WebSzabadságnál (sokszor este, éjjel, mi több hajnalban is töltök fel anyagokat, amikor mások alszanak). Ráadásul körülbelül kéthavonta egyszer vasárnapi „szolga” vagyok, a hétfői nyomtatottat szerkesztem, s párhuzamosan foglalkozom a Szabadság hírportállal is. No, de amikor vasárnap szabad, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a hétvégét a Gyermekemmeltöltsem. Így volt ez most is.
2009 novemberében a Szelekben…
A sok lehetőség közül a KABK egyik alapemberének, Kocsis (Görög) Julinak a hagyományos Juli-buliját választottam. Vársonkolyoson. Kettős szülinapi lazulás lett belőle, ugyanis összekötötték Bagaméri Béla bácsinak, a Szelek-barlangja felfedezőjének 90-ik születésnapjával.
A forgatóköny
Pénteken éjfél tájt értem ki, máris kezdődött a túra (beutúra)… Szombaton elmentünk a Szelek-barlangjának az In Memoriam termébe, majd Janicseknek (Wiking) köszönhetően hármasban bóklásztunk egy kicsit a csodálatos barlangban.
Szitén 2009 novembere. Dascăl Tibor bemutatkozik… 🙂
Igen, szombaton este tábortűz, gitározás, és ismét túra (beutúra). De még ezelőtt a „tapasztalt csapat” tagjai Béla bácsival kapcsolatos, humoros történeteket elevenítettek fel. Mi több, felhívták a Magyar Köztársaság elnökétől, Áder Jánostól nemrég igen rangos kitüntetést kapott barlangkutatót, s a társaság énekelt neki. Sajnos ebben a pillanatban rossz egészségi állapota miatt Béla bácsi nem tudott jelen lenni ezen az ünnepségen.
A fröccs
A „fiatalok”, akiket én is jobban ismerek, s akiknek köszönhetően ultra amatőrként a KABK szimpatizánsa lettem, igen kis számban jelentek meg. Számomra a barlangász klub szelleme óhatatlanul hozzájuk kötődik, ugyanis ők avattak be a „csend világába”, bár a „tapasztalak” között is sok jó ismerősöm van.
Ha jól emlékszem, akkor a Patkó előtt vagyunk… (2009 novembere, Szelek-tábor, bent alvással…)
A bármely szervezetre jellemző széthúzás, a generációs különbségek okozta feszültés ellenére azt tapasztaltam: hihetetlenül erős a kötelék a barlangászok között. Ezt valamennyi alkalommal érzem. Ezek az emberek közül sokan együtt nőttek fel, ismerik egymás családi hátterét, örömeit, csalódásait, éveken át megosztották egymással a természetjárás, barlangászás nehézségeit, sikerélményeit. A éveken, talán évtizedeken át tartó barátságok, a közös élmények összekovácsolták a csapatot.
Időbe telik, s nehéz bekerülni a „zárt körbe”. A fiatalítás, a friss vér bevonása viszont kinyitotta azokat a kapukat, amelyen rendszerint a régi barlangászok gyerekei mentek be. Ezekből is van már jó néhány, a „fiatalok” is beindultak. Kérdés viszont, mennyire követik majd szüleik értékrendjét és élményvilágát…
Kiss Olivér blogja 