FOTÓRIPORT – Biciklitúra: Transzalpina két nap alatt, extrémekkel (FRISSÍTVE TÉRKÉPPEL)

Emlékeztet a Transzfogarasra (Vadas Vanda felvétele)

Visszajöttünk. Fájós popóval. Én. A fiúk jól bírták, jobban, mint én, minden esetre. Számomra inkább élmény volt, mint teljesítmény.

Pénteken éjjel rókáztam, rosszul lettem attól az egy korty (nem vicc!) az albán konyaktól, szombaton reggel alig ettem valamit, egy órára maradtam le Lóritól és Botitól. Ráadásul a biciklim széke (ismét) kitolt velem, felsértette a popómat, fájdalmas volt felfele haladni. Vasárnap már jobban lett a gyomrom csak 30-40 perccel korábban értek célba. Valahogy kihalt belőlem a versenyszellem, az ambíció, a még keményebben, még többet, még jobban, még erősebben stílus.

Sokat tekertem egyedül, Lóri és Boti előre ment, Vanda és Lenke tartotta bennem a lelket, ők itt-ott megálltak. Hálás köszönet nekik, ugyanis nélkülük – s ez most nem hasbeszéd – ez a túra nem jött volna létre. De tényleg: a Gorj megyei Novaci városból nem lett volna mivel visszamennünk Şugag községig. Egyszerűen nem lett volna mivel, így a túra teljesen másképp nézett volna ki. Ha egyáltalán létrejön.

Az Urdele-hágó után jött egy kedves ereszkedő, majd ez várt ránk. Itt volt az ominózus egyenes, hosszú szakasz, amely mindhármunkat kikészített…

Lóri terve alapján pénteken este lementünk a Fehér megyében levő Şugag községig. Igen ám, de Hátszegen (Haţeg) kötöttünk ki, oda-vissza 150 kilométert kerültünk, így szombaton csak hajnali 4 óra tájt érkeztünk meg a Şugagba. Hajnali ötkor már aludtunk is. Én rókáztam, s még kétszer kimentem vizelni, keveset pihentem.

Szombaton 12 óra 15 perckor vágtunk neki az útnak. Panzió, első gát, második gát, horror emelkedő a tetőig, majd a cool ereszkedő Obârşia Lotrului faluba. Lóri és Boti egy órával előttem ért oda. Nem volt kellemes egyedül tekerni, hiányzott a motiváció, a többiek menetéhez a viszonyulás, nem volt sportszerű, hogy egyedül hagytak. Tavaly a Transzfogarason bevártuk azokat, akik lassabban jöttek. Sebaj, legközelebb a srácok csak ketten bringáznak, ők jobban bírják, jobb a fizikai erőnlétük, motiváltabbak, sokkal ambiciózusabbak, teljesítményorientáltak.

Obârşián sátoroztunk. Jól felöltözve. Vanda a téli hálózsákomban, én két nyárival. Reggel fagyos volt a talaj, zúzmara borította a füvet. Nem fáztunk, bár első éjjel a rosszullét miatt én igen.

A kellemes rész: ereszkedő Rânca üdülőtelep (a képen is látható) és Novaci város fele. Két személygépkocsit megelőztem… (Barla Lóránt felvétele)

Nekivágtuk a Transzalpina Transzalpina 🙂 szakaszának. 11 órakor indultunk Obârşia Lotrului (1350 méter), 13:13 perckor voltam az Urdele-hágón (2145 méter), innen 13:43-kor indultunk tovább, majd 14:25-kor értem a következő, a Rânca üdülőtelep (1600 méter) előtti csúcsra. Novaci városba két személygépkocsi megelőzésével 15:40-kor érkeztem meg.

Volt sok-sok extrém rész. Ahogy Boti mondta: killing me softly. Számomra a Şugag utáni első és második gát előtti rész, a csúcs előtt (az Obârşia Lotrului előtti ereszkedő előtti csúcs), illetve egy egyenes és hosszú rész az Urdele-hágó előtt, az átjátszó antenna közelében. Jajjj, az antenna előtt azt hittem, az a csúcs, volt néhány kocsi, s csak azután láttam, hogy onnan van még mászó. S Rânca után még volt egy emelkedő. Jaj, na az is kellemes meglepetés volt… 🙂

Megerőltető biciklitúra volt: főleg a gyomorgondok és a szék miatti alkalomadtán erős fájdalom miatt. Kiváló volt a hangulat az egy-két feszült pillanat ellenére.

A túra paraméterei:

Útvonal: Sugag – Oasa – Obarsia Lotrului – Ranca – Novaci (108 km), aszfaltozott úton (csak 1 km nincs aszfaltozva), nagyon nehéz (3080 m emelkedő összesen).
Útvonal szintekkel: http://www.bikemap.net/route/1560339
Térkép: http://www.transalpina.biz/harta.html
Időjárás: http://freemeteo.com/default.asp?pid=156&la=15&gid=671333

Első nap:

Második nap:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.