Szerdán, április elsején (nem vicc!) beutaltak a Kolozsvári Ortopédia Kórházba annak érdekében, hogy eltávolítsák a 2014. április 6-i túrabicikli-balesetet követően a kulcscsontomba elhelyezett csontrögzítő lemezt és a hét csavart. A tavalyi műtétre április 10-én került sor, a mostanira április 2-án. Több szakember tanácsára úgy döntöttem, kivetetem az idegen testeket a kulcscsontomból. A műtét jól sikerült: a művi beavatkozás következtében keletkezett hegnél sokkal jobban fáj viszont a jobb kezem fejének egyik vérerébe szúrt tű helye, amelyen az antibiotikumot és a fájdalomcsillapítókat kaptam…
Sok furcsaság történt a kórházban történt néhány nap alatt. Az egyik például az, hogy éppen a Szekuritáté egyik volt munkatársával kerültem egy kórterembe. Feltűnt a kérdezési stílusa, az információgyűjtési technikája még olyan körülmények között is, hogy rendkívül veszélyes és nehéz térdműtéten esett át, egy napig az intenzív osztályon kezelték… Szerencsére itthon a világháló mindenre választ adott…
Ismét teljes altatás történt. Annyira emlékeszem csupán, hogy lábon mentem be a műtőbe, felültem a műtőasztalra, a bal felemen ott állt tűzpirosban az altatóorvos, s adta az utasításokat. A jobb karomba injekciót kaptam, s még mielőtt felhelyezték volna az orromra a lélegeztetőt, ki voltam ütve… 🙂 Kifele jövet – akárcsak a tavaly – mindenkit jól megnevettettem azzal, hogy ismét nagymellű nőkkel álmodtam…. Majd feltűnt egy ortodox pap (ez valóság volt), s észleltem, hogy a kétágyas kórterembe megjelent a társam, akit addig az intenzív osztályon kezeltek.
Mihelyt lejárt a perfúzió, Vanda segítségével sétáltam egyet. Kint hullott a hó. Még pénteken is. Ekkor ötlött fel bennem: vajon ennyire durván elaltattak, hogy a szer még most is érezteti hatását. Nem, kint valóban hullt a hó.
Egészséget, s ügyeljetek a kulcscsontotokra. Lényegében testi épségetekre!
Kiss Olivér blogja 