Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Bistro 1568 Cluj’


Yummy. Összefut a nyál a számban (Saját fotók)

A Vallásszabadság Háza alatt működő 1568 bisztró hatalmas udvarának nyári avatását elszalasztottuk ugyan, de a késő őszi gyönyörű idő feledtette a mulasztást: ugyanolyan kellemes volt kint ülni, mint júliusban, augusztusban vagy szeptemberben.

Siessetek, mert András tájékoztatása szerint a szakács ajánlata általában három-négy napot tart, de akár minden nap változhat a szezonalitástól és a készletektől függően…

Amikor Pócsai András meghívására tegnap bementünk a bisztró ajtaján, s megnéztük, mit ajánl a szakács, kissé aggódni kezdtem. Nem szeretem a hagymalevest. Pontosítok: azt, amit eddig ettem. Sebaj, gondoltam, kipróbálom, lássuk, itt milyen.

Hangulatos, családias, ízlésesen kialakított terasz fogadja a vendégeket

Az óvár falára emlékeztető kőkerítés mellett foglaltunk helyet, s az udvar végében található fészer alól elősurranó macskahadat azonnal észrevettük. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat (fontos szempont számunkra, hogy a vendégfogadó egység állatbarát legyen), s az ételt is szívesen megosztjuk velük még akkor is, ha például a macskák kéregetnek, karmolnak. Nem történt ez másként most sem. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

Az ízlésesen kialakított, macskaköves terasz ideális reggelizni, ebédelni, vacsorázni vagy akár egy sör vagy kávé elfogyasztására. Időben minden bizonnyal több lesz a virág, a cserje, a hangulat viszont így is remek.

Én is éhes vagyok!

Anamaria, a kedélyes pincér gyorsan hozta a hagymalevest. A felszínen levő olívaolaj cseppecskékre figyeltem, s próbáltam eltekinteni attól, hogy mit próbálok ki. Minden eddigi tapasztalatomat meghazudtoló ízlavina öntötte el a számat: hamar kikanalaztam a levest. Szerencsére, a kismacskáknak nem kellett adnom belőle, nehezemre esett volna: nagyon ízlett.

A spenóttal bolondított csirkemell nagyon passzolt a tarhonyával, a sajtos szószt pedig mind kimártogattam 🙂 Bár a kakaós kekszszalámi mellé inkább kóla ment volna, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, s még kértem egyet a Dezső Péterék által gyártott kézműves sörből: Bere a la Cluj/Phaza lunii. Bibi a narancs fresht nem bánta meg…

Reklámok

Read Full Post »


A bazsarózsák varázsa…

Sok, egyre több a vendéglő Kolozsvár belvárosában. Aki ilyet működtet, tudnia kell, hogy a pénzes és igényes vendégek elvárnak valami sajátosságot, eredetiséget, különlegességet. Azt hiszem, ilyen vonatkozásban éles a verseny, de a Bistro 1568-nak nincs mitől tartania…

Pócsai András meghívására ismét a Bistro 1568-ban vacsoráztunk. Az igényesen kialakított beltérben otthonosan érezheti magát a vendég, könnyen észlelheti, hogy helytörténeti kuriózum fala között fogyaszthatja el az ebédet vagy a vacsorát – hajdanán itt volt az unitárius püspöki rezidencia…

Tetszik a dizájn

Belépéskor azonnal a bazsarózsák illatlavinája kerített hatalmába, a kellemes meglepetés egész ott tartózkodásunkat meghatározta. A speciális „fűszer” még ízletesebbé tette az amúgy is finom ételt.

A tavaszi menüt próbáltuk ki. Igen, késő tavasszal, kora nyáron, hisz ki tudja, meddig fogyasztható.

Kezdetben a serpenyőben sült telemeával (sózótt/sós lében tartósított túró) bolondított grillezett zöldséget (cukkini, vineté) próbáltuk ki mindketten. Semmi sem maradt belőle…

Itt még nem látszik, de semmi sem maradt az előételből… 🙂

Bianka a következő „támadást” a dijoni mártással és széles metélttel körített pulykamell szeletek ellen indította, jómagam arra voltam kíváncsi, vajon hogyan egyeztethető össze a marhapofa a kávéból készített öntettel, a vajban párolt spenóttal és a kemencés krumplival. OMG! A pulykamell és a marhapofa is hamar „megadta magát”, Bianka csupán a múlt héten végzett fogműtét miatt nem tudta megadni a „kegyelemdöfést” a szeleteknek, nekem viszont minden elfogyott a tányéromból.

Nice touch: a dohányzóknak külön kis teret alakítottak ki a bejáratnál

Tudom, bor passzolt volna a marhahúshoz, de egyszerűen képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, s kézműves sört rendeltem, mégpedig a Bere à la Cluj által gyártott Phaza luniit, Bianka viszont az erdei gyümölcsökből készített limonádé mellett döntött. Egyikünk sem bánta meg…

Szintén a tavaszi menüben levő házi meggyes rétesre már nem volt hely…

Read Full Post »


S a történelembe lépsz be… (Saját felvételek)

Szeretem, ha helyhez sztori kapcsolódik: legyen az domboldal, hegycsúcs, vendéglő, vagy akár zarándokút. Amikor olvashatok, hallhatok arról, hogyan festették le utóbbi nyomvonalát, amikor ismerem a lokál valamelyik pincérét vagy tulajdonosát, a helyhez vagy az emberhez valamilyen (közös) élmény köt, amikor emlékszem, hogy arról a hegycsúcsról, étteremről már mesélt valaki egy érdekes sztorit. Természetesen, a pörgős és változatos életstílus híveként igyekszem teljesen új dolgokat kipróbálni.

A Bisztró 1568-ról annyit hallottam, hogy a volt unitárius püspöki rezidencia épületében nyílt meg, s amint arról Zay Éva kollégenőm is írt a Szabadságban, a felújítás során ismeretlen értékekre bukkantak. Ez viszont elég volt az érdeklődésem felcsigázásához. Tudtam, hogy az újságírói fizetésből ott sohasem sikerül majd elfogyasztanom egy vacsorát, így vártam a kínálkozó alkalmat.

A volt Biasini szálloda előtti március 15-i esőnek és Pócsai András társtulajdonos esernyőjének köszönhetően elérkezett… 🙂

Ízlésesen, eredetien kialakított beltér

Általában kissé feszélyezve érzem magam az efféle luxusvendéglőkben, de mivel a hely kötődött sok ismerőshöz, beleértve Andrást, mi több, a sztorija és a kínálata is érdekelt, hamar levetkőztem az aggodalmat.

Tudtam, egy helytörténeti kuriózum tárul elém, a figyelmemet viszont már belépéskor elterelte a különlegesen és ízlésesen és eredeti stílusban kialakított beltér: tetszettek a fújt üvegből készült búrák, s különösképpen a falra ragasztott, kerámia tányérok.

Előnyt jelent a háromnyelvű menü, az ételt viszont eléggé későn hozták. A pincér, Emil barátságos, kedélyes és emberi hozzáállása feledtette a kissé megkésett kiszolgálást: mosolygott, a szemembe nézett, s csak akkor ajánlkozott, hogy mesél a házról, amikor észrevette az érdeklődésemet. Nem volt tehát tolakodó, de szerény sem, jól adagolta a körültekintést, a figyelmességet, a kedvességet. Viccelt, válaszolt a poénokra, bemutatta az épületet, vázolta a tervezett bővítést.

Az egyik helyiség mennyezete

Bianka grillezett kacsmellet rendelt pecsenyelével, vörös káposztával és krumplipürével, jómagam pedig túróval töltött gombát salátaágyon, valamint serpenyőben sült pisztrángot paradicsomszósszal és sült burgonyakarikákkal. Mamma mia! Kulináris orgazmus!

Semmi sem maradt a tányérokban. Nem csoda, az ízkavalkád lenyűgözött.

Ellenállhatatlan kísértést éreztünk a desszert elfogyasztására. Bibi tejberizst választott kandírozott gyümölcsökkel, én a palacsintatorta mellett döntöttem. Bár délután mindketten ettünk, ezekből sem maradt semmi a tányérokban.

Gratula a szakácsnak! 🙂

****

Az egykori Belső-Magyar (ma 21. Decembrie 1989) utca 14. szám alatt álló kétszintes épület utcai főhomlokzata négy nyílástengelyes, középen nyílik a címerrel zárt, csúcsíves kapu. A homlokzatot vízszintesen tagolja a kő épületlábazat, az övpárkány, az emeleten nyíló négy ablak könyöklője alatt végigfutó keskenyebb párkányzat, valamint a koronázópárkány; a felület függőleges tagolását a földszintet átfogó, az épületlábazatra támaszkodó kváderes falsávok adják, az emeletet pedig ezek folytatásában elhelyezett pilaszterek. Utóbbiak a portálé két oldalán húzódnak, valamint a főhomlokzat széleit zárják. A földszinten a kapu két oldalán egy-egy nagyméretű, kőkeretes, egyenes záródású ablak, ezek mellett pedig egy-egy hasonló keretű ajtó nyílik az utcára, előttük egy-egy alacsony lépcsőfokkal. Az udvarra vezető dongaboltozatos kapualjban hatalmas árkádívek láthatók mindkét oldalon, a nyugati szárny irányában már kibontották őket, így újra átjárás nyílt a földszinti helyiségbe. Az épület keleti része a 19. századi építésű szárnyban folytatódik az udvar irányába. Az unitárius püspöki ház kapuja, nyugati része, és a keleti szárny alatti pincéje a 14. század második felében épülhetett – írja Kelemen Lajos a Művészettörténeti tanulmányok II. kötetében.

Jelzi, hogy – csúcsíves – portáléjának zárókövén ugyanaz a „címertanilag balra dűlt pajzsba foglalt máltai kereszt fölött lebegő ötágú csillagos, s t fraktúr névbetűs címer áll”, amelynek hasonló társa a Szent-Mihály templom déli mellékhajójának kezdeténél egy ívborda mellett befalazva is látható. Kelemen Lajos szerint a címer egy olyan tehetős polgáré lehetett, aki a 14. század utolsó negyedében a főtéri templom építtetésében is részt vett, és feltehetőleg a városvezetésben is tevékeny szerepet vállalt.

A levéltári adatok hiánya folytán nem sikerült nevét megállapítania.

****

Kérlek, kattints az első fotóra!

Read Full Post »