EGY MILLIÓ egyéni látogató a blogomon. KÖSZÖNÖM!

Melankólia vagy őszi táj? 🙂 (Fotó: Szabó Tamás)

Szinte pontosan 7  évvel ezelőtt kezdtem blogot írni. Passzióból. Ki akartam próbálni az új kifejezési stílus adta lehetőségeket, az új kommunikációs platformot. Ezért is volt sokáig próbálkozós blog.

Nemrég Farkas Orsolya meghívására előadást tartottam az unitárius diákoknak a bloggolási technikákról. Saját tapasztalatokról számoltam be: amiről azt gondoltam, hogy nem olvassák, arra volt talán a legjelentősebb az érdeklődés. Amire azt gondoltam, hogy ütős, az nem volt annyira izgalmas az olvasóközönség számára.

Az évek során nem könnyű elvonatkoztatni a hagyományos újságírói stílustól. A beidegződések nehezen halványulnak el, halnak ki. Úgy érzem viszont, mégis sikerült egy új stílust meghonosítanom magam számára. Az, hogy más kollégáimmal együtt a blogom kint van/volt (a megújuló félben levő WebSzabadság esetében nem tudni még pontosan, hogyan lesz megoldva a blogok tálalása) bizonyos stiláris és tematikai korlátokat jelentett az évek során. De már hosszú évek óta a legtöbb látogató a Facebookról érkezik, ez az új hírügynökség – ahogy arról nemrég éppen a blogomon írtam. Ezért arra kérlek, iratkozz fel az internetes naplómra, s akkor email érkezik az új bejegyzésekről, ugyanis nem tudni, mit tartogat a jövő. Kár lemaradnod például a jövő szombaton sorra kerülő repülőgép-látogatásról, amelyre – ha minden igaz – marad még körülbelül két hely a külsősök számára, s azokat itt hirdetem meg, s ugyanitt kell majd jelentkezni. Ugyanitt hirdetem meg a Tölts egy munkanapot… projekt következő „áldozatát”, s lehet, érdekel. S még sok-sok más érdekesség is lehet az elkövetkező időszakban. Jelenleg 2382 személy van feliratkozva a blogomra. Köszönöm!

A statisztikák szerint hét év alatt ezer közéleti, magánéleti bejegyzést tettem közzé.

“Loneliness of the long distance runner” (Fotó: Szabó Tamás)

Érdekes módon az évek során azt vettem észre, hogy akár személyesen, akár emailon vagy akár a Facebookon többen hivatkoznak a blogomon megjelent írásaimra, mint a Szabadságban megjelentekre. Ez valamilyen fajta elégtétellel tölt el, elszomorít viszont az, hogy a nyomtatott sajtó, amely az első szerelmem, s amelyben immár 20 éve dolgozom, hanyatlik. S talán meg is hal.

Az internetes napló perverz hatású. Mérlegelned kell a kifejezési stílust, természetesen a platformnak és legfőképpen az olvasóközönség függvényében. Pontosan tudnod kell, kihez szólsz, s talán ehhez kell igazítanod úgy a stílust, mint a tartalmat. Ezt viszont elsősorban akkor, ha ebből akarsz megélni. Ha nem, akkor szabad a pálya… 🙂 Valamennyire…

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASOD A BLOGOMAT!

Jancsó Noémi halálos gázolására voltak kíváncsiak a legtöbben

Nem csodálkozom, hogy a WordPress által küldött kimutatás szerint tavaly ez volt a legolvasottabb tartalom a magánblogomon. Talán a Szabadságban is. A román újságíró kollégák segítségével sikerült 190 fokkal megfordítani az alaphelyzetet: kezdetben a közlekedési rendőrség jegyzőkönyvében az szerepelt, Noémi szabálytalanul kelt át az úttesten, ezért a sofőr nem felelős a gázolásért. De ezt most nem részletezem, gondolom, minden olvasóm számára világos a történet.

Nagyon sokan ismerték őt, felismerték tehetségét. Isten nyugtassa!

A WordPress “blogométere ” a következőt mutatta internetes naplóm állapotáról:

Wow

A számok:

A WordPress által emailon küldött kimutatás szerint tavaly a blogomat mintegy 120 ezer személy olvasta. A WordPress érdekes hasonlattal rukkol elő: amennyiben egy kiállított tárgy lenne a Louvre-ban 5 napra lenne szüksége ahhoz, hogy ennyi látogató megtekintse (a párizsi múzeumot évente 8,5 millió személy látogatja).

Tavaly 111 új bejegyzést írtam, s ezzel összesen 240-re nőtt ezek száma. Szerintem is egy fotó ezer szót ér, ezért tavaly összesen 481 fotót töltöttem fel, amely összesen 112mb tárhelyet foglal el. Ez azt jelenti, hogy körülbelül napi egy fotóval gazdagítottam a bejegyzéseimet.

Augusztus 2-a volt a legforgalmasabb a blogomon, ezen a napon 1 376 személy volt kíváncsi rá, pontosabban a következő bejegyzésre: Jancsó Noémit eltemették, de halálának körülményei még mindig tisztázatlanok (FEJLEMÉNYEK + FOTÓRIPORT + VIDEÓRIPORT).

Honnan érkeztek a látogatók?

Sorrendben:  szabadsag.ro, egologo.ro, uh.ro, egologo.transindex.ro és facebook.com. Köszönöm!

Leggyakoribb keresőszavak:  orangeways, poker, jancsó noémi, székelyföld és jancso noemi.

Top 5

1

Jancsó Noémit eltemették, de halálának körülményei még mindig tisztázatlanok (FEJLEMÉNYEK + FOTÓRIPORT + VIDEÓRIPORT) August 2010
33 comments

2

A gárdások és vármegyések társaságában nem ünnep március 15-e! (a gárdás Csibi Barna a román kormánynak dolgozik?) March 2010
127 comments

3

Az Orangeways járatáról… March 2009
23 comments

4

JANCSÓ NOÉMI A GYALOGÁTKELŐN MENT ÁT!!! Minden kétséget kizáró bizonyíték alapján állítom (KIEGÉSZÍTVE FEJLEMÉNNYEL ÉS ÚJ FOTÓKKAL!) August 2010
11 comments

5

FELHÁBORÍTÓ! Fekete Pákó koncertezik a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. HOL?! AZ IRODALMI KÁVÉHÁZBAN?! November 2010
93 comments and 1 Like on WordPress.com,

100 ezer látogató

KÖSZÖNÖM!

Külalakot váltottam [frissítve]

Amikor hozzáláttam a blogoláshoz, azt terveztem, kéthavonta módosítok a külalakon. Ezt meg is tettem valamikor márciusban, de senkinek sem tetszett az új téma. Kíváncsi vagyok: ez megfelel?

Szavazz itt!

UPDATE (július 1., 16:19): Szoros volt az eredmény, de a szavazók többsége (54% – a régi jobb volt, illetve 46% – tetszik, maradhat) mégis a régit választotta. Tehát a Mistylook by Sadish marad. 🙂

Már a WordPress is szivat?

Köszi

Kezdenek eltűnni dolgok a WordPress blogomról.

Múltkor hívta fel valaki a figyelmemet, hogy eltűntek a blogrolljaim. Be volt jelölve Jakab Judit, Kerekes Edit, Sándor Boglárka kolléganőm és a Szabadság sportblogja. Ugyanakkor külön kategóriában szerepelt a Szabadság weboldala és a Szabadság videó portálja. Ezek a dobozok egyszerűen eltűntek a widgetek közül.

Most a blogon levő fényképemnek veszett nyoma. Nincs blog picture az admin oldalon.

Ti is jártatok így? Mi a megoldás?

Most már élesben a bloggolás

Felzárkóztunk a többi olyan médiaintézményhez, szervezethez, amelynek munkatársai (legalábbis ezek egy része) bloggolnak. Vagyis internetes naplót ír. A végső impulzust az jelentette, hogy a Dél-Amerikában vakációzó Călin Popescu Tăriceanu blogbejegyzésében bírálja a Boc-kormányt. Valamennyi tömegtájékoztatási eszköz így tálalta a hírt: a volt miniszterelnök blogbejegyzésben mond oda Bocnak.

Igen, foglalkozni kell ám vele...

Nos, minket egyrészt nem fognak idézni, hisz nem voltunk miniszterelnökök, másrészt pedig nem ez a célunk. Hanem az, hogy olvasóink többet megtudjanak rólunk, érzéseinkről, gondolatainkról, hobbinkról, családunkról, esetleg gyermekünkről. Rólunk. Olyan emberekről, akiknek vannak érzései, gondolatai, kedvenc szabadidős tevékenysége, családja.

Igen, az is sürgette a blogok beindítását, hogy a közel 80 éves Iliescu is blogot ír… 🙂

Ne csupán az elemzéseinket, híreinket kövesség figyelemmel az olvasók, hanem rólunk is olvassanak azok, akiket ez érdekel. Jómagam például szívesen olvasom el újságíró kollégák, közéleti személyiségek vagy akár politikusok blogját. Érdekel az, amit másképp tudnak leírni a blogban.

*** Fontos, hogy lapunk munkatársainak blogbejegyzései nem minden esetben tükrözik a Szabadság álláspontját. Az írások a szerzők véleményét fejezik ki. A hozzászólások csak moderálás után jelennek meg. ***