Dushanbe, rögtön érkezés után. Csodálatos CouchSurfing házigazdám, Sayido Sharafi a Tádzsikisztán szépségeit (a hölgyeket és a tájakat) bemutató videót játszott le. A klip ide kattintva tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=mcJYmQrat_Q
November végén visszaértem Kolozsvárra, leülepedtek az élmények, a kalandok, nekiláttam az úti beszámoló megírásához. Ömlött az írnivaló: még lett volna miről beszámolni, ám 45 ezer leütésnél megálltam… 🙂
Nem bántam meg, hogy Dusanbét is meglátogattam, sőt. Sayidonak, a Couchsurfing házigazdámnak és csodálatos szüleinek köszönhetően sokkal több személyes élmény köt ehhez az országhoz, mint Üzbegisztánhoz, amely látogatásunk tulajdonképpeni célja volt…
Az élménybeszámolómban szó van a posztszovjet örökségről, a muzulmán hit megnyilvánulásáról és állami visszaszorításáról, az elnököt övező személyi kultuszról, a Nyugat majmolásáról, a modernitás sajátos értelmezéséről, az orosz és kínai határokról, gasztronómiáról, építészetről, az életszínvonalról, de elsősorban az EMBEREKRŐL: Sayidoról és családjáról, életkörülményeikről, életvitelükről, életstílusukról, értékrendjükről.
Írok arról is, milyen módon kezelik a térségben a közúti közlekedési során kialakult konfliktusokat. Nem úgy, ahogy gondolod…!
*** December 11-én Mihály István, a Kolozsvári Rádió magyar adása szerkesztőjének a meghívására a Sajtóklub műsorában vettem részt. A téma természetesen a két ország meglátogatása volt. A műsor ide kattintva hallgatható meg.
Március hetedikén kora délután írt a Couchsurfingplatformon, a Jászvásár-Temesvár gyorsvonatra várt, éppen a moldáv-román határon kelt át. Tudtam, csak idő kérdése, míg az orosz invázió miatt menekültekké vált ukrajnai világjárók a vendégszerető platformot is igénybe veszik.
Azonnal elfogadtam kérését, profilját csak azután néztem meg. Eddig ezt mindig fordítva csináltam.
Yana huszonhárom éves,
Kijev egyik külvárosában lakott szüleivel. Mivel az oroszok bombázni kezdték a környéket, a szülei falura menekültek, ő útnak indult. Barátja katona.
Világlátott lány: Kínában például egy évet élt, oroszul nyelvtanfolyamot tartott, több európai országban járt.
Arra kért, néhány órára nálam húzódhasson meg, amíg ismét vonatra ül, s Budapestre utazik. Elejébe mentem a vasútállomásra. Megtudtam: elfogytak már az ingyenes, másodosztályú szerelvényekre érvényes jegyek, az utolsó pillanatban vásároltam neki egyet Püspökladányig az első osztályúra.
Ma hajnali fél egykor futott be a vonat
a kolozsvári pályaudvarra. Bár nagyon fáradt volt, arra kértem, tartson velem a civil szervezetek által létrehozott és működtetett tranzitközpontba, ahová Fodor Edina újságíró kolléganőm hívott segíteni, hisz egyszerre 150 menekült érkezett Jászvásárból. Megkértem Yanát, segítsen a honfitársainak kommunikálni a helyi önkéntesekkel.
Mihelyt valamelyest csökkent az ellátást igénylő menekültek száma, taxiba ültünk. Otthon sajnos csak a háborúról társalogtunk. Nem tudtam megnevettetni.
Aludt néhány órát, rántottát készítettünk,
reggeliztünk, délelőtt sétált a Főtéren, majd megmutattam neki a szerkesztőséget, kíváncsi volt, hol dolgozom.
Ma este Budapesten a magyar-francia barátom, Étienne barátja, az olasz Michele és barátnője, Alexandra szállásolja el Yanát. Szintén csak néhány órára, szerdán reggel ugyanis Kölnbe repül. A német városban huzamosabb ideig annál a szintén huszonéves rendőrnőnél lakik majd, aki február közepén szintén a CouchSurfing vendégszerető klubon keresztül fogadta őt.
Turistaként akkor csak néhány napot maradt Kölnben, február 21-én érkezett haza, most pedig menekültként tér vissza…
Sunny day with clear sky, excellent vantage point with breathtaking view (Left to right, second raw: Wael from Jordan, Konrád from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg and Olga from Russia)
Now that I look in retrospect, I should have prepared our CouchSurfingfriend more for the winter hike. I somehow didn’t take into consideration or I simply was ignoring that he’s ONLY 20 and has never been on a similar winter hike in his life.
Only when he was a bit grasping for air on the way up from Răchițele / Havasreketye towards to ridge of the Pietrele Albe / Fehér-kövek did I realize that I should have reallyINSISTEDso that he buys a snow stopper at Decathlon before the hike. I knew that it’s going to be rainy, snowy at best. I also knew that we’ll most probable ascend and descend in knee-deep snow almost all the way.
First stop: Cascada Vălul Miresei / Menyasszony fátyla vízesés
I trusted his judgment at first, especially when I saw that he has boots, but no snow stopper. Neither did Olga and Konrád. I was not at all worried because of them, the Russian lady always comes to hike IN A SKIRT, her husband is also a rough and tough hiker.
Wael is the hero of the day!If he comes to our next hike, he enjoyed this one. If he disappears from the scene, then I should expect a phone call from his lawyer or the Jordanian embassy or consulate in Bucharest… 🙂
At the end of the hike Wael tried to make me understand how he feels:
Cold and wet feet for me are like very hot Jordanian sand for yours
I got the idea… 🙂
During the difficult ascent Laurențiu Vezentan and Csaba, the two highly experienced trail runners came down. Man, they are tough!
Let the pictures and the videos talk!
First stop: Vălul Miresei waterfall / Menyasszony fátyla vízesés
Excellent view
Sunny day with clear sky, excellent vantage point with breathtaking view (Left to right, second raw: Wael from Jordan, Konrád from Cluj/Kolozsvár/Klausenburg and Olga from Russia)
Best view from Pietrele Albe / Fehér-kövek
Just a bit more and then we descend
Will they torture me for torturing them?
When are we going down?
The rain during the last hour of descent was tough…
Albert szerint Komiföld 70 százaléka erdő, a többi folyó és mocsár. Persze, vannak azért városok, községek és falvak is. Csodálatos lehet nálunk. Mikor megyünk?
Kanapékérés érkezett a minap a couchsurfing.com platformon.
Jó estet kívánok, Oliver!
A névem Albert. Oroszországból jöttem. Most tanulok Budapesten, tanulom a magyar nyelvet és irodalmat. Nagyon szeretem ezt a nyelvet és nagyon boldog hogy tanulom ezt.
Következő héten lesz az őszi szünet és nagyon szeretnek látogatni Kolozsvárt. Erdekel a magyar törtenelmet, ezért akarok több tudni magyarokról, akik laknak Romaniában, Szlovákiában és Szerbiában.
Megolvastam az oldalodat. Olyan sok pozitív referenciad van. Annyira ügyes vagy!
Nagyon szeretnék találkozni veled. Mivel Te egy magyar újságban dolgozol, akkor tudsz mindent mesélni nekem az Erdélyi magyarorkról. Szuper lesz, ha tidok megjönni hozzád.
Jövök Kolozsvárra következő hétfőn (Oktober 28-an) 20:10-kor.
Több információt rólam látható az oldalomon.
Bocsánat, ha sok hibákkal leírtam ezt az üzenetet.
Üdv.
Albert Komiföldről
Utána se néztem, hol van Komiföld, azt hittem, fikciós régió.
Öt éjszakát maradt volna, kettőt tudtam fogadni
Aztán hétfőn este megérkezett Albert, Budapestről, busszal, egyenesen a kvízversenyre.
Már voltunk haton, nem tudott beszállni, pedig szerintem értette volna a kérdéseket, s válaszokat is adott volna.
Amíg tartott a kvíz, ő sétált, esőben
Sapkát, magas nyakú blúzt és vastag kabátot hordott. Kérdezte, miért nem viselnek ilyet az emberek, ha hideg van. Annyit tudtam csak motyogni neki, hogy biztos sérti az önérzetüket, hisz itt szinte mindenki kemény, bírja a hideget.
Mondta, náluk mindenki rendesen felöltözik, volt már mínusz 52 is
Mínusz harmincnál már kevesebb ruha kerül rájuk, mínusz húsznál már érzik a tavasz első szelét. Huszonöt fokban még jól érzik magukat, annál melegebben már elviselhetetlen a kánikula.
Ösztöndíjas Budapesten, magyarul tanul
Mondta, amikor nemzetközi kapcsolatokat tanult Sziktivkarban, azt hitte, lehetetlen megtanulni Petőfi nyelvét. Aztán sikerült. Lassan kellett beszélnem vele, de megértette.
Itt élnek…
Érdeklődött az erdélyi magyarságról, bemutattam neki a Szabadságot, elhoztam a szerkesztőségbe. Ismerős számára a többnyelvűség (náluk két hivatalos nyelv van, az orosz és a kumi), tudott a Fekete Márciusról.
Végül jó, hogy nem ragadt Kolozsváron, ma elutazott Marosvásárhelyre. Többet lát.
Remélem, még visszajön,
s tudok interjút készíteni vele… Hétfőn a kvízverseny, tegnap a Belarusz-bemutató miatt nem tudtam társalogni vele.
A helyiek ismerik a legjobban a városnak a turisták által nem felkapott, alternatív, érdekes spotjait…
Kocsmaturistais volt a CouchSurfing(Kanapészörfölők/Vendégszerető Klub) által ingyen fogadott vendégeim között. Míg hozzám érkezett, Ulu 105 város 1252 kocsmáját látogatta meg…
Mire kíváncsiak még az alternatív módszerekkel utazó
(Bla-bla car, stoppolás stb.), a fapados repülőjáratokat igénybe vevő és nálam megszálló vendégek, illetve mit tervez Emil Boc a kincses város számára?
Jericho was on my list from the beginning of the trip: we spent a day there…
Please click on the first picture!
We traveled by bus from Ramallah to Jericho: it was only 17 shekels (4 euros) per person. From the center of Jericho we paid 15 shekels (3,50 euros) for the shared taxi until the base of the mountain. Of course, we climbed it…
After being baptized by John the Baptist Jesus retreated to the wilderness to meditate and fast, the mountain on which Jesus is believed to have spent the 40 days and 40 nights of spiritual contemplation is called the Mount of Temptation
Bibi and Jericho…
Near the Greek Orthodox Monastery of Temptation
Near the Greek Orthodox Monastery of Temptation
On the way down from the Mount of Temptation we met some pacifists…
Looking for Jesus…
Irresistable
Some petting. But not that kind
Locomotion
Extremely disappointing visit to the Hisham’s Palace. We didn’t see the wonderful The “Tree of Life” mosaic in the audience room of the bath house – it was being restored. Also, a wonderful, 7 million pieces mosaic…:( Bibi is pictured with an ornament from the former palace. Close to thos location we saw the Tell es-Sultan, a defensive or flood protection wall suggested to date to approximately 8000 before Christ. The Wall of Jericho is the oldest city wall discovered by archaeologists anywhere in the world
Conscription exists for all Israeli citizens over the age of 18. Arab citizens of Israel are not conscripted. We saw many soldiers, everywhere… Of some seen on the streets of Tel Aviv and elsewhere we thought that they are definitely not 18, but, most probably, they were…
If I recall well, it’s the first time I have to censor myself. I cannot write everything I think and feel about our 10-day visit to Palestine. I have to be cautious. The situation in the Middle East and especially in Israel, Palestine and the Gaza Strip is so tense, that whatever one writes, from least one side, accusations, acid remarks will start flying. Therefore I’ll be extremely cautious. Please understand. I’ll try to tell more during private discussions.
According to The Times of Israel around 6 thousand construction workers help Israel to build, build, build…
I wanted to visit Palestine for a very long time: I was extremely curious of how people live, what they think, how much they earn, get a glimpse into their daily lives, experience the crossing of the various checkpoints, see the refugee camps, talk with the Jewish settlers and maybe the soldiers. During my visit to Palestine (March 27-April 5, 2018) I the success rate was around 90%…
How did it all start?
I simply needed a breakthrough. It came during my unauthorized access to a Turkish military area in Famagusta/Varosha (ghost town), Turkish Republic of Northern Cyprus (a de facto no man’s land only recognized by Turkey). During the most difficult period of my life (tried by a civilian and then a military court, convicted and expelled) I was helped by… two Palestinians. Thanks to my girlfriend, Bianka, who found him on the platform, Sameh Muhammad hosted me for over a week me through CouchSurfingbetween the military court hearing. He and his flat mates/friends from countries that are regarded by the international community as failing, failed or terrorist states kept my profession secret from the authorities, even though they could have decided to turn me in and be rewarded in various ways.
The first gates exiting the central railway station in Tel Aviv
Sameh was my breakthrough. He was organizing our trip to Palestine from… South Africa.
We bought the Wizz Air ticket as early as December 2017: we paid 303 lei (65 euros) for it.
The flight was in the early hours of March 27, 2018 – we only slept 3 hours prior to departure. We tried to sleep during captain Del Bufalo Manfredi and his team maneuvered the aircraft through the clouds and rising sunshine. Bibi wore red tanga for luck. Both our socks had holes in them. For luck, of course. The tactic paid off: no delay, smooth landing and entry to Israel – we were prepared to encounter difficulties, rough and tough, down and dirty, because we were headed to Palestine, our destination. What if they would have found out that we want to visit Qalqilya, Nablus, Jenin and the refugee camp next to it, Ramallah, Jericho, Bethlehem, Hebron and East Jerusalem? Would they allow us in? We put up the stupid tourist face, and I strongly think that because of this only two simple questions were asked: purpose of visit and length of stay.
Halleluiah, we were in!
Let the rest be told by these pictures. Click on the first one, please!
Early hours of March 27, 2018, at the Cluj International Airport: Wild and rough…
We only slept 3 hours prior to departure, so we made up for it during the 3 hours flight
Orthodox Jews keep a special hat in it
The Israeli passport stamp used to be a question many visitors asked. Today, that question might still be asked but the answer is simple – the Israeli passport stamp is no more, border officials give you an entry visa automatically on a piece of paper. No more stamps in passports (although if you really want one, they might let you!) I asked for one and got it during our tour of Israel in 2013… Whilst many Arab countries who do not recognize Israel will not allow entry to anybody who has an Israeli passport stamp, the Israeli authorities are sympathetic to the fact that many people do wish to travel around the world and since early 2013, most visitors to Israel don’t have their passports stamped… by default!
We’re in!
Bibi wanted to touch the Mediterranean Sea, so took a train from the Ben Gurion International Airport till the center of Tel Aviv
The first gates…
According to The Times of Israel around 6 thousand construction workers help Israel to build, build, build
Conscription exists in Israel for all Israeli citizens over the age of 18. Arab citizens of Israel are not conscripted. We saw many soldiers, everywhere… Of some we thought they are definitely not 18, but, most probably, they were…
How much and for how long?
Saving the planet
We walked a bit, took a bus from the central railway station in Tel Aviv, and there is was: the beach
Enjoy the sun
Fat and fit?
Let me touch the Mediterranean Sea…
🙂
Bograshov Beach
Kippah ready to be deployed
High temperature…
We arrived to Kfar Saba by train. We were to meet David Marian (Adi), a Romanian construction worker at a mall that only Jews and foreigners have access to. Street art in the streets of Kfar Saba, Israel
Adi took us to meet Sameh’s father, Muhammed. We drove a bit and then separated: he had to go through an Israeli checkpoint for Arabs. We didn’t. We drove by one designated for those cars which have Israeli number plates
We were hosted by the Muhammad family in the village of Essla in Palestine (West Bank). Warm welcome, great hospitality. It really felt like home. It is not a journalistic exaggeration!
In the evening we went on a stroll. There was a beam of light next to the house. Children were playing with a ball. Ours are playing computer games between four walls…
A magyar-román, román-magyar civil interetnikus párbeszéd platformja
Ismét elkövettem, ugyanis hiszek abban, hogy románul kell kommunikálnunk románok irányába magunkról, róluk. Tanárként, régészéként, történészként, diákként, újságíróként, CIVILKÉNT. Az irányukba létező RMDSZ-es, politikai kommunikáció is gyenge (EMNP-s és MPP-s talán egyáltalán nem is létezik), a közéleti civil párbeszéd felületei pedig szinte tejesen hiányoznak. S akkor itt vannak a Szabó Csaba röptette Fehér Hollók… 🙂
Most a CouchSurfingnek, azaz a Kanapészörfölőknek az interetnikus kapcsolatok mélyítésében témáról írtam néhány sort. S Lavinia Grumezát meg sem említettem… 🙂
Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)
A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggátettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.
Mit ér az élet Élet nélkül?
Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.
Beléd égeti az Életet.
Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.
S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.
Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂
Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.
Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.
No, de lassan visszatér az Élet… 🙂
Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.
Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.
Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.
Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…
A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.
Kattints az első fotóra!
Kilátás reggel…
Égi Erő
Így a legszebb az Élet
A Gondolkodó
Bogi asztalterítőket is hozott. Jó háziasszony lesz belőle.
Reggeli
Törke vízgyűjtő gát áramfejlesztővel. Az osztrákok munkája. Becsületükre legyen mondva, a környéket nem tették tönkre
Természetesen, hogy a sztánai lovaglást is ajánlottam a műsorban. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület vezetőjéhez, DeMartin Lajoshoz és feleségéhez, Mihaelához rengeteg külföldi jár kikapcsolódni, autentikus élményben részesülni. Még Izraelből is… (Bezeriţă Emanuel fotója a sztánai farsang során megejtett lovas felvonulás előtt készült)
Lévén, hogy szerencsére jó a nyelvérzékem, s már 1990-ben tűrhetően beszéltem angolul, azonnal kapcsolatba kerültem az első amerikai látogatókkal: a hittérítőkkel. A velük töltött idő hozzásegített ahhoz, hogy még jobban elsajátítsam a nyelvet. Ennek köszönhetően az elmúlt 26 évben folyamatosan kapcsolatban voltam külföldiekkel, akár a CouchSurfing, az Erasmus diákcsere-program révén, vagy akár újságírói kapcsolataimnak köszönhetően.
Az évek során nyomon követtem mind az Erdélyről cikkeket író újságírók, mind pedig a régiónk különböző aspektusairól dolgozatot készítő egyetemi tanárok, valamint a stoppoló diákok érdeklődési körét.
Orbán Kati kolléganőm meghívására a fentiekről, valamint arról is beszéltem, az utóbbi időben mennyire célirányosan, tudatosan, felkészülve jönnek Erdélybe a külföldi turisták. Tagja vagyok a Cluj Greeterscsapatnak, s azt tapasztaltam: van, aki csak geoládázni, más viszont architekturális egyediségek iránt érdeklődik. Egyeseket csak a természeti szépségek, másokat a különlegességek (tordai sóbánya, Sárkánykert, UFÓ-tisztás) érdeklik, előre tájékozódnak, s célirányosan érkeznek, ezeknek a fellelésére keresnek idegenvezetőt.
No, de hadd ne áruljak el mindent, amit a műsorban mondtam Szima Mártonnal, az EKE Kolozsvároszlopos tagjával közösen…
A műsor beharangozója:
Első helyen szerepel Erdély azon térségek toplistáján, amelyeket a Lonley Planet szakfolyóirat turisztikai látogatásra érdemesnek tart. Amint azt több sajtóorgánum is megjegyzi, az értékelés bizonyára szubjektív alapokon fekszik, de a világ egyik legelismertebb útikönyvére sokan odafigyelnek. A 2016-ra összeállított utazási ajánló Térségek kategóriájának első 10 megnevezettje között, amely listát Erdély vezeti, nincs más kelet-európai hely.
Állítólag ennél mélyebb részek is vannak… (Fotó: Cristian Popescu)
Szerencsére már egy hónappal ezelőtt sikerült szállást intézni a Kanapészörfölőksegítségével (Lavinia, előre is köszönjük a szállást!), de még így is bizonytalan volt a kiruccanás: csak geoládázás miatt utazzunk 500 kilométert Karánsebesre, s vissza? Nemrég voltam Nagyszebenben a geokesserek találkozóján, így nem izgatott fel annyira ez a lehetőség. Inkább azon morfondíroztunk, menjünk a Fekete-köveknél levő via ferratára.
Lévén, hogy a via ferrata a helyén marad, s ősszel is kiruccanhatunk oda, Karánsebesre és környékére pedig nagyon valószínűtlen, hogy még elmegyünk (most is csak a geoládázásnak köszönhetően utazunk oda), úgy döntöttünk összeegyeztetjük a geodobozolás a kirándulással: ma érkezés és ivászat, holnap geoládázás és vasárnap túrázás a Véka-szurdokban, a Krivádiai-szurdokban és a Bóli barlangban.
Greet, meet and befriend a Cluj/Kolozsvár/Klausenburg visitor…! Or a local person… 🙂
OMG, how come I missed this project so far? Yesterday my colleague, Edit Kerekes told me about an email sent by Anca Dinu, whom I know for a long time now. And there it was: she was asking us, journalists, communicators, facilitators to disseminate the call for entertaining, enthusiastic, knowledgeable, so-called busy bee volunteers, who would joyfully welcome tourists and present the city through their won eyes.
I strongly think it’s a wonderful idea, so I immediately wrote an article in the Szabadság – Hungarian Language Regional Newspaper and – of course – signed up. Do hope they’ll accept a pensioner (I’m 39 already) as a volunteer greeter.
Why do I think it’s an amazing project?
Thanks to WizzAir, RyanAir, AirBerlin and other low-cost airlines and – of course – CouchSurfing I managed to visit 41 countries so far and I’m not very fond of the classic way of seeing a city: travel guides. Yeah, they’re nice and informative, knowledgeable and sometimes funny, too, but still, it’s simply not The Thing.
This building was built in 1786 by the architect…
– by the time the tourist guide finishes the sentence, you’re snoring… 🙂 OK, I get it, some people enjoy getting the info about the city that way, no problem, but I’ve had many more and much more memorable ways of truly discovering the city thanks to my CouchSurfing hosts who took me to the pub they usually go to, introduced me to their friends at a private party we went together to. I’ll always remember Cem Yildiz from Istanbul, Danny from Dubai, Bianca-Maria from Naples, Anita from Vienna, Mari from Tallinn, Jose-Luis from Zaragoza, Fernando and Cristiano from Bologna, Dragan from Nis, Ivan from Sofia, Sophie from Hannover, Nathan from Copenhagen, Christian from Lund or Laurent from Strasbourg. I’ll remember them, because they told me their personal life linked to the city, I got to know the place much more in-depth thanks to the stories they told me: what the do for a living, what they have studied, where, how much the rent is, where they hang out, but also local and national politics, issues that they are concerned about.
Local colors, local perspective
Using CouchSurfing I’ve been hosted by an anarchist and a homosexual: I found out things about the anarchist and gay movement in the city. Indeed, I’m conservative and heterosexual, but I was very interested in the way they live and how they feel about the city accepting their ideology and sexual orientation – things that you can get from no guide… And these things are genuinely part of the city’s spirit and you get to know them only from the locals – this is also why Cluj Greeters and the worldwide movement is so nice.
Plus, you really get the local perspective: the greeter takes you to his/her favorite place to hang out, a bar, a pub, you can join her/him to see a theater play at the Romanian or Hungarian Theater, a classical music or a hip-hop concert, an art installation or flash mob, alternative play by one the groups formed by young actors. You can join their society dance class, go hiking with them in the woods, go geocaching, plane spotting or bird wathing and you’ll find out about Cluj’s peculiar, hidden places, infrastructure or wildlife, but also the surroundings.
Romanians, Hungarians, Germans, Roma, Jews: many nationalisties, an array of cultures:. Cluj/Kolozsvár/Klausenburg (Photo: http://www.clujgreeters.ro)
The greeters are eager to show you the places they usually go to, because that place breathes, it’s alive, it’s part of their life, they are emotionally attached to it. The greeters can take you to a board (society) game club or evening, to a private party or gathering, they will present you the city through their prism – seeing the place through the eyes of a local, I think, is the nicest gift. These people have so many hobbies, their roots go deep into the fabric of the local society, they are busy-bees that have five or six, maybe ten group of friends structured around their hobbies, they sacrifice time and effort to show you the city the best they can.
And – believe me – these personal encounters, the COMMON EXPERIENCE with the greeter will make you feel that you really know the city you visited. You need a name, a face and a story, exactly like a journalist, and you’ll feel satisfied about your visit.
So, you Cluj busy-bee, sign-up to Cluj Greeters or, dear visitor, „book” a greeter… Let’s restore faith in Humanity.
(The article – in Hungarian – published in today’s issue of Szabadság – Hungarian Language Regional Newspaper can be read here.)
Kiss Olivér blogja 