Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Couchsurfing’


Jericho was on my list from the beginning of the trip: we spent a day there…

Please click on the first picture!

Reklámok

Read Full Post »


Conscription exists for all Israeli citizens over the age of 18. Arab citizens of Israel are not conscripted. We saw many soldiers, everywhere… Of some seen on the streets of Tel Aviv and elsewhere we thought that they are definitely not 18, but, most probably, they were…

If I recall well, it’s the first time I have to censor myself. I cannot write everything I think and feel about our 10-day visit to Palestine. I have to be cautious. The situation in the Middle East and especially in Israel, Palestine and the Gaza Strip is so tense, that whatever one writes, from least one side, accusations, acid remarks will start flying.  Therefore I’ll be extremely cautious. Please understand. I’ll try to tell more during private discussions.

According to The Times of Israel around 6 thousand construction workers help Israel to build, build, build…

I wanted to visit Palestine for a very long time: I was extremely curious of how people live, what they think, how much they earn, get a glimpse into their daily lives, experience the crossing of the various checkpoints, see the refugee camps, talk with the Jewish settlers and maybe the soldiers. During my visit to Palestine (March 27-April 5, 2018) I the success rate was around 90%…

How did it all start?

I simply needed a breakthrough. It came during my unauthorized access to a Turkish military area in Famagusta/Varosha (ghost town), Turkish Republic of Northern Cyprus (a de facto no man’s land only recognized by Turkey). During the most difficult period of my life (tried by a civilian and then a military court, convicted and expelled) I was helped by… two Palestinians. Thanks to my girlfriend, Bianka, who found him on the platform, Sameh Muhammad hosted me for over a week me through CouchSurfing between the military court hearing. He and his flat mates/friends from countries that are regarded by the international community as failing, failed or terrorist states kept my profession secret from the authorities, even though they could have decided to turn me in and be rewarded in various ways.

The first gates exiting the central railway station in Tel Aviv

Sameh was my breakthrough. He was organizing our trip to Palestine from… South Africa.

We bought the Wizz Air ticket as early as December 2017: we paid 303 lei (65 euros) for it.

The flight was in the early hours of March 27, 2018 – we only slept 3 hours prior to departure. We tried to sleep during captain Del Bufalo Manfredi and his team maneuvered the aircraft through the clouds and rising sunshine.  Bibi wore red tanga for luck. Both our socks had holes in them. For luck, of course. The tactic paid off: no delay, smooth landing and entry to Israel – we were prepared to encounter difficulties, rough and tough, down and dirty, because we were headed to Palestine, our destination. What if they would have found out that we want to visit Qalqilya, Nablus, Jenin and the refugee camp next to it, Ramallah, Jericho, Bethlehem, Hebron and East Jerusalem? Would they allow us in? We put up the stupid tourist face, and I strongly think that because of this only two simple questions were asked: purpose of visit and length of stay.

Halleluiah, we were in!

Let the rest be told by these pictures. Click on the first one, please!

Read Full Post »


A magyar-román, román-magyar civil interetnikus párbeszéd platformja

Ismét elkövettem, ugyanis hiszek abban, hogy románul kell kommunikálnunk románok irányába magunkról, róluk. Tanárként, régészéként, történészként, diákként, újságíróként, CIVILKÉNT. Az irányukba létező RMDSZ-es, politikai kommunikáció is gyenge (EMNP-s és MPP-s talán egyáltalán nem is létezik), a közéleti civil párbeszéd felületei pedig szinte tejesen hiányoznak. S akkor itt vannak a Szabó Csaba röptette Fehér Hollók… 🙂

Most a CouchSurfingnek, azaz a Kanapészörfölőknek az interetnikus kapcsolatok mélyítésében témáról írtam néhány sort. S Lavinia Grumezát meg sem említettem… 🙂

Read Full Post »


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


6

Természetesen, hogy a sztánai lovaglást is ajánlottam a műsorban. A Kalotaszegi Turul Nomád Hagyományőrző Egyesület vezetőjéhez, DeMartin Lajoshoz és feleségéhez, Mihaelához rengeteg külföldi jár kikapcsolódni, autentikus élményben részesülni. Még Izraelből is… (Bezeriţă Emanuel fotója a sztánai farsang során megejtett lovas felvonulás előtt készült)

Lévén, hogy szerencsére jó a nyelvérzékem, s már 1990-ben tűrhetően beszéltem angolul, azonnal kapcsolatba kerültem az első amerikai látogatókkal: a hittérítőkkel. A velük töltött idő hozzásegített ahhoz, hogy még jobban elsajátítsam a nyelvet. Ennek köszönhetően az elmúlt 26 évben folyamatosan kapcsolatban voltam külföldiekkel, akár a CouchSurfing, az Erasmus diákcsere-program révén, vagy akár újságírói kapcsolataimnak köszönhetően.

Az évek során nyomon követtem mind az Erdélyről cikkeket író újságírók, mind pedig a régiónk különböző aspektusairól dolgozatot készítő egyetemi tanárok, valamint a stoppoló diákok érdeklődési körét.

Orbán Kati kolléganőm meghívására a fentiekről, valamint arról is beszéltem, az utóbbi időben mennyire célirányosan, tudatosan, felkészülve jönnek Erdélybe a külföldi turisták. Tagja vagyok a Cluj Greeters csapatnak, s azt tapasztaltam: van, aki csak geoládázni, más viszont architekturális egyediségek iránt érdeklődik. Egyeseket csak a természeti szépségek, másokat a különlegességek (tordai sóbánya, Sárkánykert, UFÓ-tisztás) érdeklik, előre tájékozódnak, s célirányosan érkeznek, ezeknek a fellelésére keresnek idegenvezetőt.

No, de hadd ne áruljak el mindent, amit a műsorban mondtam Szima Mártonnal, az EKE Kolozsvár oszlopos tagjával közösen…

A műsor beharangozója:

Első helyen szerepel Erdély azon térségek toplistáján, amelyeket a Lonley Planet szakfolyóirat turisztikai látogatásra érdemesnek tart. Amint azt több sajtóorgánum is megjegyzi, az értékelés bizonyára szubjektív alapokon fekszik, de a világ egyik legelismertebb útikönyvére sokan odafigyelnek. A 2016-ra összeállított utazási ajánló Térségek kategóriájának első 10 megnevezettje között, amely listát Erdély vezeti, nincs más kelet-európai hely.

 

Read Full Post »


 

images

Állítólag ennél mélyebb részek is vannak… (Fotó: Cristian Popescu)

Szerencsére már egy hónappal ezelőtt sikerült szállást intézni a Kanapészörfölők segítségével (Lavinia, előre is köszönjük a szállást!), de még így is bizonytalan volt a kiruccanás: csak geoládázás miatt utazzunk 500 kilométert Karánsebesre, s vissza? Nemrég voltam Nagyszebenben a geokesserek találkozóján, így nem izgatott fel annyira ez a lehetőség. Inkább azon morfondíroztunk, menjünk a Fekete-köveknél levő via ferratára.

Aztán a Traveltotransylvania.com weboldalnak a Facebookon megosztott hivatkozására kattintottam, s ráébredtem, hogy csodás helyek vannak Karánsebestől nem messze, pontosabban Petrozsényhez közel: Véka-szurdok, a Krivádiai-szurdok és a Bóli barlang.

Lévén, hogy a via ferrata a helyén marad, s ősszel is kiruccanhatunk oda, Karánsebesre és környékére pedig nagyon valószínűtlen, hogy még elmegyünk (most is csak a geoládázásnak köszönhetően utazunk oda), úgy döntöttünk összeegyeztetjük a geodobozolás a kirándulással: ma érkezés és ivászat, holnap geoládázás és vasárnap túrázás a Véka-szurdokban, a Krivádiai-szurdokban és a Bóli barlangban.

Read Full Post »


cluj greeters

Greet, meet and befriend a Cluj/Kolozsvár/Klausenburg visitor…! Or a local person… 🙂

 

OMG, how come I missed this project so far? Yesterday my colleague, Edit Kerekes told me about an email sent by Anca Dinu, whom I know for a long time now. And there it was: she was asking us, journalists, communicators, facilitators to disseminate the call for entertaining, enthusiastic, knowledgeable, so-called busy bee volunteers, who would joyfully welcome tourists and present the city through their won eyes.

I strongly think it’s a wonderful idea, so I immediately wrote an article in the Szabadság – Hungarian Language Regional Newspaper and – of course – signed up. Do hope they’ll accept a pensioner (I’m 39 already) as a volunteer greeter.

Why do I think it’s an amazing project?

Thanks to WizzAir, RyanAir, AirBerlin and other low-cost airlines and – of course – CouchSurfing I managed to visit 41 countries so far and I’m not very fond of the classic way of seeing a city: travel guides. Yeah, they’re nice and informative, knowledgeable and sometimes funny, too, but still, it’s simply not The Thing.

This building was built in 1786 by the architect…

– by the time the tourist guide finishes the sentence, you’re snoring… 🙂 OK, I get it, some people enjoy getting the info about the city that way, no problem, but I’ve had many more and much more memorable ways of truly discovering the city thanks to my CouchSurfing hosts who took me to the pub they usually go to, introduced me to their friends at a private party we went together to. I’ll always remember Cem Yildiz from Istanbul, Danny from Dubai, Bianca-Maria from Naples, Anita from Vienna, Mari from Tallinn, Jose-Luis from Zaragoza, Fernando and Cristiano from Bologna, Dragan from Nis, Ivan from Sofia, Sophie from Hannover, Nathan from Copenhagen, Christian from Lund or Laurent from Strasbourg. I’ll remember them, because they told me their personal life linked to the city, I got to know the place much more in-depth thanks to the stories they told me: what the do for a living, what they have studied, where, how much the rent is, where they hang out, but also local and national politics, issues that they are concerned about.

kicsi

Local colors, local perspective

 

Using CouchSurfing I’ve been hosted by an anarchist and a homosexual: I found out things about the anarchist and gay movement in the city. Indeed, I’m conservative and heterosexual, but I was very interested in the way they live and how they feel about the city accepting their ideology and sexual orientation – things that you can get from no guide… And these things are genuinely part of the city’s spirit and you get to know them only from the locals – this is also why Cluj Greeters and the worldwide movement is so nice.

Plus, you really get the local perspective: the greeter takes you to his/her favorite place to hang out, a bar, a pub, you can join her/him to see a theater play at the Romanian or Hungarian Theater, a classical music or a hip-hop concert, an art installation or flash mob, alternative play by one the groups formed by young actors. You can join their society dance class, go hiking with them in the woods, go geocaching, plane spotting or bird wathing and you’ll find out about Cluj’s peculiar, hidden places, infrastructure or wildlife, but also the surroundings.

Stitched Panorama

Romanians, Hungarians, Germans, Roma, Jews: many nationalisties, an array of cultures:. Cluj/Kolozsvár/Klausenburg (Photo: http://www.clujgreeters.ro)

 

The greeters are eager to show you the places they usually go to, because that place breathes, it’s alive, it’s part of their life, they are emotionally attached to it. The greeters can take you to a board (society) game club or evening, to a private party or gathering, they will present you the city through their prism – seeing the place through the eyes of a local, I think, is the nicest gift. These people have so many hobbies, their roots go deep into the fabric of the local society, they are busy-bees that have five or six, maybe ten group of friends structured around their hobbies, they sacrifice time and effort to show you the city the best they can.

And – believe me – these personal encounters, the COMMON EXPERIENCE with the greeter will make you feel that you really know the city you visited. You need a name, a face and a story, exactly like a journalist, and you’ll feel satisfied about your visit.

So, you Cluj busy-bee, sign-up to Cluj Greeters or, dear visitor, „book” a greeter… Let’s restore faith in Humanity.

 

(The article – in Hungarian – published in today’s issue of Szabadság – Hungarian Language Regional Newspaper can be read here.)

Read Full Post »

Older Posts »