A Kolozs Megyei Tanács hatáskörébe tartozó intézmény már 2018 júniusában bejelentette: Kolozsvár lesz az ötödik légikikötő a diszkont légitársaság romániai portfóliójában. Csak a hír feledésbe merült.
A David Ciceo vezette repülőtér akkor azt is közölte, hogy a Ryanair heti három járatot működtet majd a londoni Southend repülőtérre. A vezérigazgató emlékeztetett: a repülőtér vezetősége több mint 10 évet tárgyalt a légitársasággal annak érdekében, hogy Erdély fővárosából is indítsanak járatokat.
Kolozsváron kívül jelenleg a Ryanair a következő romániai városokba repül: Bukarest, Krajova, Nagyvárad és Temesvár.
A gyermekek/fiatalok szó nélkül maradtak a Kolozsvári Magyar Plane Spotting Társaság és a Kolozsvári Wizz Air Fan Club által vasárnap, 2016. október 30-án szervezett repülőgéplátogatás során, amelyen a pilótafülkében is hosszú perceket tölthettek. Nádasi Norbert kapitány magyaráz nekik… 🙂
A fotókat tartalmazó korábbi blogbejegyzés ide kattintva érhető el.
Nádasi Norbert, a WizzAir kapitánya minden kérdésre válaszol a pilótafülkében (Saját felvételek)
A különböző csoportok érdekes és egyedi ötvözete alakult ki ma a Kolozsvári Magyar Repülőgépleső Társaság által immár kilencedik alkalommal szervezett repülőgép-látogatáson: egyrészt jelen voltak a „hivatásos” plane spotterek, akik nagyon részletbe menő kérdéseket tettek fel, másrészt az élményért és az esemény különlegességéért rajongó gyermekek, harmadrészt pedig a repülés, a légi utaskísérők és a pilóták munkájának sajátosságai iránt érdeklődők.
Más különlegessége is volt a magyar érdekeltségű Wizz Airdiszkont légitársaság (köszönet Kovács Gergő báziskapitánynak!) és a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtér (elismerés David Ciceo vezérigazgatónak!) segítségével létrejött, évente kétszer (tavasszal és ősszel) szervezett eseménynek: az elmúlt öt év során talán először fordult elő, hogy három olyan személy is részt vett, aki eddig még sohasem repült.
Mennyi üzemenyagot tegyünk?
A légitársaság részéről Lafkó Balázs és Nádasi Norbert kapitány (inkognitóban pedig kollégájuk, Maracskó Sándor), a légi utaskísérők részéről pedig Peczi Csilla és Dávid Zsófia mutatta meg és be a jelenevőknek a repülőgép külsejét (érdekességek, műszerek, szerkentyűk, herkentyűk, sajátosságok, hajtóművek, műszaki adatok, fekete doboz helye stb), a gép belsejének műszaki paramétereit, a belső vezérlő pannó sajátosságait, a fényeket, hangokat, a stewardess hölgyek munkaprogramjának sajátosságait, a légi utaskísérők munkájának nehézségeit, mesélte el az utasokkal kapcsolatos sztorikat (ittas, részeg, elkapták, hogy cigizik a mosdóban, ideges, fél a repüléstől, beteg lett, elájult stb.), illetve részletezte a problémás és válság helyzetek megoldását. A jelenlevők többek között afelől érdeklődtek, hogyan lehet valaki légi utaskísérő, melyek az előnyök és a hátrányok, milyen felkészítésben van részük, hol kell jelentkezni, mire kell odafigyelni.
A nap fénypontját természetesen a pilótafülke megtekintése jelentette: kapcsolók, kijelzők, kütyük, botkormány, pedálok, a leszállási és felszállási protokoll, sztorik, érdekességek, sajátosságok, különlegességek. Szerencsére senki sem kérdezte meg, van-e a gépnek ködlámpája vagy dudája…
Előd és a vasmadár. Annyira jó volt, amikor a kerítés közel volt a kifutópálya végéhez… 🙂
A vasárnapi repülőgép-látogatásra nagyon korlátozottak a helyek, idén mégis majdnem négyszer több „külsős” jöhet vasárnap megtekinteni az állomásozó (képzeld, ha repülne) Wizz Air vasmadarat, mint tavasszal. Kérlek, értsétek meg, és fogadjátok el, hogy a rendezvénysorozatnak ezt a részét elsősorban a Kolozsvári Magyar Repülőgépleső Társaság és a Kolozsvári WizzAir Fan Club tagjainak és szimpatizánsainak szervezzük, s amennyiben maradnak szabad helyek, azokat a blogomon tesszük közzé.
Az évente kétszer (tavasszal és ősszel) a Wizz Air és a magyar érdekeltségű légitársaság báziskapitánya, nevezetesen Kovács Gergely, valamint David Ciceo reptérigazgató jóvoltából és segítségével szervezett rendezvénysorozat ingyenes, mi is önkéntesen, saját időnkből és energiánkból hozzuk tető alá az egészet. Akinek nem jutott most hely, összpontosítson a tavaszi lehetőségre!
Nos, a lényeg: szombaton, október 29-én 20 órától lehetőséged van találkozni, beszélgetni, kérdezni a Wizz Air légitársaság kapitányaitól, első tisztjeitől és légi utaskísérőitől.Bejelentkezni itt a blogon, komment segítségével ma éjfélig!
De még ezelőtt, szintén holnap, azaz október 29-én repülőgéplesésre, azaz plane spottingra kerül sor a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtéren. Gyurka Zoltán „hivatásos” plane spotter szólt, hogy az akcióra a Szamosfalvi (Someşeni) Prieteniei utcában (párhuzamos a repülőtér kifutópályájával) kerül sor. A repülőtérre vezető főútról a Petrom benzinkútnál kell balra fordulni (vajon nincs záróvonal?). Időpont: 11:00-14:00. Zoltán számítása szerint körülbelül nyolc repülőgép fog fel-/leszállni: Turkish Airlines, Wizzair (5x), Air Dolomiti (Lufthansa) és LOT. Elmondása szerint lesz még egy Tarom ATR, amely 14 óra előtt érkezik. pont 2 elott erkeizk.
Magángépek is érkezhetnek… sosem lehet tudni.
A helyszín GPS koordinátái: 46°46’56.90″N 23°40’19.75″E. ESŐ ESETÉN AZ ESEMÉNY ELMARAD!
Ha szerencséd van, a fiúknál lesz vevőkészülék, amellyel követhető a pilóták és az irányítótorony közötti kommunikáció…!
Az ott meg mi? 🙂 Magó Márk és Kovács Gergely báziskapitány a pilótafülkében (Saját felvételek)
Gyerekzsivaj lett úrrá vasárnap reggel a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtéren: immár hatodik alkalommal szervezett a Kolozsvári Magyar Plane Spotting Társaság úgynevezett vasmadár-leső napokat, amelynek keretében felnőttek és kicsinyek vasárnap, október 26-án meglátogattunk egy állomásozó Airbus A320-as repülőgépet, illetve pilótákkal, első tisztekkel és mechanikussal vacsoráztunk. A hideg miatt sajnos a hétfőre tervezett repülőgép-kukkolás elmaradt.
Színészek a pilótafülkében… 🙂
Nehéz volt a kisdedekkel, de remélem, a szülőknek, s nekik is elégtételt jelentett megismerkedni a gép külsejének és belsejének sajátosságaival. Engem Balla Elemér hétéves tapasztalattal rendelkező légi utaskísérő történetei nyűgöztek le: a barátságos, közvetlen férfi kulisszatitkokat, érdekességeket mesélt. Míg a pilótafülkében Kovács Gergely báziskapitány magyarázta a felnőtteknek és gyerekeknek a gombok, fények, radarok és a botkormány jelentőségét, addig Tibi pilóta barátunk a gép külsejének érdekességeiről beszélt.
Volt, amikor jó értelemben „elszabadult a pokol”: a felnőttebb gyerekek, azaz Biszak Tamás és Magó Márk a hangosbemondóban „utasította rendre” az utasokat. Eközben az egyik anyuka a kézipoggyászoknak helyet adó térből szedte ki a kisgyereket… 🙂 Ez a fotóriportban is látszik. Hiába, mindenre kíváncsiak a gyerekek…:)
Igaz ugyan, hogy a Kolozsvári Magyar Plane Spotting Társaság esetében zártkörű, meghívásos alapon működő, nyilvános rendezvényeket is szervező magánklubról van szó, de hangsúlyosabban nyitnunk kell a “külsők” irányába, ugyanis óriási az érdeklődés az általunk ingyen és bérmentve, de saját időnk és energiánk igénybe vételével szervezett repülőgép-látogatás iránt. Ugyanakkor nagyon sokan kíváncsiak a pilótákra, légiutas-kísérőkre, sőt a mechanikusok munkájára is – utóbbi kategóriából is volt valaki a vasárnap esti vacsorán. Sajnos az őszi látogatásra csak egy külső személyt és gyermekét sikerült befogadnunk, de ezen radikálisan változtatnunk kell! Két jogos panaszlevél érkezett, ezeket komolyan fontolóra kell vennünk..
Köszönjük WizzAir, köszönjük Alexander Hecht volt és Kovács Gergely kolozsvári báziskapitánynak és Weghofer–Vad Tibor pilótának, klubunk egyik alapítójának!
Amint azt korábbi blogbejegyzésemben jeleztem, sajnos rendkívül kevés hely maradt a “külsők” számára a Kolozsvári Plane Spotting Napok hatodik kiadásának a géplátogatás részére. A imént említett bejegyzésben foglaltak alapján az első jelentkezőt választottuk ki, ő volt a leggyorsabb. Eszerint vasárnap, október 26-én Magó Beatrix és fia, Márk lesz a vendégünk. Gratulálunk!
A többiek se csüggedjenek: tavasszal minden valószínűség szerint sokkal több hely lesz. Kérlek, iratkozzatok fel a blogomra, kövessétek, s mihelyt március-április tájékán ismét meghirdetem a jelentkezést, azonnal éljetek a lehetőséggel!
Kérem, jelentkezzenek itt kommentben azok, akik jönnének a vasárnap esti vacsorára, poharazgatásra, beszélgetésre, amelyre a Bulgakovban 19 órától kerül sor. Program itt.
A jelentkezést lezártuk, köszönjük az érdeklődést! Amint az a feltételek között szerepelt, az egyszerűség kedvéért a jelentkezés sorrendjét vesszük alapul az október 26-án, vasárnap a WizzAir diszkont légitársaság jóvoltából sorra kerülő repülőgép-látogatásra.
Nem lepett meg, hogy ennyien jelentkeztetek, ugyanis valóban különleges, egyedi alkalomról van szó, amely nagyon kevés embernek adatik meg: elbeszélgetni a WizzAir pilótáival, akik egytől egyig, akárcsak más légitársaságnál dolgozó kollégáik, rendkívüli emberek. Nem túlzok. Mi több, a pilótafülkében eltöltött percek, amikor kipróbálhatod, milyen a vasmadár irányítójának lenni, feledhetetlenek. Egyszer próbáltam, így leírhatom: ennél csak a szimulátor jobb.
Még képlékeny a helyzet: egyelőre nem tudni, hányan mehettek a repülőgép-látogatásra. Ha október 23-ig drótpostán nincs visszajelzés részemről, akkor továbbra is kövessétek a blogomat, s összpontosítsatok a jövő tavaszi kiadásra. Eljöhettek viszont a Hatodik Kolozsvári Plane Spotting Napok alkalmával szervezett, pilóták jelenlétében zajló nyilvános repülőgéplesésre!
S ha azt bekapcsolom, mi történik? Hogyan használják a pilóták a botkormányt? Igaz, hogy a repülőgép magától is képes leszállni? Mennyi üzemanyagot fogyaszt az Airbus A320? Melyik volt a legveszélyesebb helyzet, amelyet szimuláltak?
– a huszonkét résztvevő részéről ilyen, és ehhez hasonló kérdések hangzottak el vasárnap a Kolozsvári Magyar Plane Spotting Társaság immár negyedik (idén második) alkalommal szervezett Repülőgépleső Napokon. Természetesen a WizzAir diszkont légitársaság kolozsvári báziskapitánya, Alexander Hecht és Parkánszki László kapitány valamennyi kérdésre válaszolt.
Sorra mindenki „testközelből” megtekinthette a légitársaság által használt repülőgépet – a megfelelő részletes leírással és magyarázattal. A két kisgyerek ellenállhatatlannak találta bemászni a kinyitott rakodótérbe – ekkor készült a legtöbb felvétel. A báziskapitány beszámolt a vasmadár műszaki sajátosságairól, a repülést segítő műszerekről, illetve ezek meghibásodása esetén bekövetkező gondokról. Megtudtuk: a legsúlyosabb üzemzavar egyike a hidraulikus rendszerek meghibásodása. Mivel három van belőlük, igen kicsi annak a lehetősége, hogy egyszerre mindhárom felmondja a szolgálatot.
A legvártabb pillanat a pilótafülke megtekintése volt. Valamennyi résztvevőnek alkalma adódott megismerkednie a műszerekkel, gombokkal, kapcsolókkal. A legélménydúsabb mozzanat az volt, amikor a báziskapitány és kollégája eljátszotta a teljes indulási protokollt. Megtudhattuk, mit, mikor kell bekapcsolni, hogyan kommunikálnak az irányítótoronnyal, mikor, mit mondanak, és kérnek, illetve, hogyan történik a felszállás.
Repülőgépleső Napok következő kiadására 2014 tavaszán kerül sor. Az érdeklődők kövessék a blogomat.
Külön köszöntet érdemel David Ciceo, a Kolozsvári Nemzetközi Repülőtér igazgatója, aki lehetővé tette és támogatta az ingyenes, önkéntes alapon szervezett rendezvényt. Imreh-Rácz Elődnek köszönöm a szervezést!
Kedden este kimegyünk a repülőtér új kifutópályájához felmérni, hol lehet ezután űzni a hobbinkat: repülőgéplesés.
Vanda le nem veszi a szemét Tiborról a WizzAir-gép pilótafülkéjében... (Saját felvétel)
Több szempontból volt adrenalindús és rendhagyó az Első Kolozsvári Plane Spotting Napok. Az ötlet körülbelül akkor merült fel bennem, amikor februárban egy év telt el azóta, hogy Imreh-Rácz Előddel és Szilveszter Norberttel kimentünk a Kolozsvári Nemzetközi Reptér nyugati oldalán levő kerítésnél első ízben szerveztünk repülőgéplesést. Évekkel ezelőtt az amsterdami és a frankfurti légi kikötő közelében már sasoltam a nagyobbnál-nagyobb, egyik kontinensről a másikra repülő óriásgépeket, de a kolozsvárinál korábban még nem voltam. Egy év alatt több ízben voltunk repülőgéplesőn, hol szűk körben, hol pedig tömegesen, ugyanis meghirdettem a WebSzabadságon és itt a blogomon.
Amikor március elsején megtartottuk az egy éves születésnapunkat, akkor fogalmazódott meg bennem a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság ötlete. Persze, nem hivatalosan, azaz a törvényszéken bejegyzett civil szervezetről van szó, hanem egy zártkörű, meghívásos alapon működő, nyilvános rendezvényeket is szervező magánklubról. Így jött létre a Kolozsvári Magyar Plane Spotting (Repülőgépleső) Társaság.
Egyedi élmény (Saját felvétel)
S az első születésnap rendhagyó eseményt követelt – innen már egyenes út vezetett az Első Kolozsvári Plane Spotting Napokhoz. A klubnak blogot hoztam létre, ahol angol nyelven hirdettem meg az eseményt lévén, hogy a pilóták és a célközönség között van magyar, román, angol, belga nemzetiségű személy is. Ráadásul a légi közlekedés és kommunikáció hivatalos nyelve is az angol.
Szerencsém volt azzal, hogy David Ciceo, a kolozsvári reptér igazgatója, akit szakmámnak köszönhetően ismertem meg, s több ízben találkoztam vele, igen támogatja a repülőgéplesők tevékenységét. Ráadásul Jason Cotton, a WizzAir légitársaság kolozsvári báziskapitánya szintén nagyon fogékony volt az ötletre. Igaz, a többi légitársasággal nem vettem fel a kapcsolatot, egyrészt azért, mert a jelek szerint igen körülményes lett volna a közbenjárás, másrészt pedig mert Lenke unokatestvéremnek köszönhetően egy-két WizzAir pilótát személyesen is ismertem. A rendezvény sikeréért sokat köszönhetek Vad Tibor WizzAir pilótának. Köszi, Tibi!
Március 21-én számomra is nagy élmény volt találkozni ismét a pilótákkal, újat ismerni meg, meghallgatni a érdekes történeteket. Március 22-én adrenalindús órákat töltöttünk az állomásozó WizzAir gépen. Pénteken, március 23-án a WizzAir pilótákkal sasoltuk a le- és felszálló gépeket, majd after party volt Lórinál. A három nap bizonyos részletei… bizalmasak… 🙂
Az elsőt elvesztettem, a másodikat elkobozták. Vajon mi lesz a harmadik sorsa?
Lazán és nyugisan készültem az idei CeBIT számítástechnikai és távközlési világvásárra. Elvégre a tizenegyedik alkalommal vagyok itt. Először 2001-ben jártam a kolosszuson először, azóta a szervezők, azaz a Deutsche Messe AG, illetve barátaim (Glytz, a.k.a. Égly János – CEO, Evoline Kft., Pingvinkém, a.k.a. Nagy Imre – CEO, COO, CFO, Electroworld, stb. Kft., Szészi, a.k.a. Szélyes Levente – CEO, Codespring Kft.) anyagi támogatásának köszönhetően minden évben sikerült kiutaznom.
Szerencsére időben sikerült lefoglnom a menettérti fapados repjegyet (Kolozsvár-Dortmund-Kolozsvár), ugyanott szállok meg, mint a korábbi években (a belvárosban druszámnál, Olivérnél és családjánál), minden zökkenőmentesen zajlott.
Nem így a kolozsvári reptéren.
Nyugisan legurultam a kocsimmal, felhasználtam a reptér igazgatójától kapott ingyenes parkolási kártyát, majd az otthon kinyomtatott beszállókártyával egyzenesen a biztonságiakhoz mentem. Jó előre levettem a sziúmat, a kézipoggyászba tettem a kulcsaimat, pénztárcámat, miegymás. Szóval jeleztem, hogy gyakran repülök, ismerem a szabályokat. Mi több, egy korábbi mizériát elkerülendő, 100 milliliteres borotválkozó krémet vásároltam annak érdekében, hogy ebből a szempontból is megfelelhessek az elvárásoknak. Amit aztán tényleg nem kedvelek: megfelelni az elvárásoknak, bárminek. Ezúttal is visszaütött.
Dugóhúzó van a csomagban – jött a verdiktum.
Majdnem lenyeltem a műfogamat.
Tévedés lehet, nálam ilyen nincs – tiltakozam.
Kibontották a csomagomat, előkerült a neszeszer. A hölgy viszont előbb a borotválkozó készletre, illetve a Love Plus és Durex gumióvszerekre akadt rá. Sokat sejtetően mosolygott is nekik. Aztán a legaljról előkerült a volt barátnőmtől, Enikőtől ajándékba kapott svájci bicska.
A fene enné meg – fakadtam ki.
Nos, korátnsem az ajándékozót, akinek egy ugyanilyen bicskáját már elvesztettem. Ezt pedig elkobozták. Emlék lévén, hajlandó lettem volna felhívni David Ciceo reptérigazgatót, de indult a gép. Írtam is Enikőnek SMS-ben, hogy egyszerűen nincs szerencsém a tőle kapott svájci bicskákkal. Sebaj, jött a válasz, legalább a következő barátnődnek lehetősége lesz újat ajándékozni neked. Tetszett, a lehetőséget látta meg ebben a helyzetben. Nos, hát addig veszek, mert (1) nagy szükségem van rá, (2) ki tudja hány évet kell még várnom az újabb ajándékra… 🙂
Dortmundba érkezve
ismét mellbevágott mennyire hihetetlenül könnyű utazni. Kora délután még Kolozsváron, 1 óra 45 perc alatt már Németországban. Volt személyazonossági ellenőrzés, de majd a Schengen-övezethez történő csatlakozás után ez is megszűnik.
Az ilyen hölgyek által bemutatott termék mindig fokozott figyelmet élveznek...
Ismét ráébredtem viszont arra, hogy mennyire fontos utazni, világot látni, érzékelni az új trendeket, megnyilvánulásokat, szokásokat, akár a divatot. Mekkora hihetelten nagy hozadéka van a világlátásnak/-járásnak, mennyire lényegi tartozéka ez életüknek, s mennyire fontos kitörni a szürke hétköznapoktól, elrugaszkodni a mindennapi valóságtól, s egy új dimenzión keresztül szemlélni otthoni életvitelünket. Ráébredtem ismét arra, hogy mennyire kicsinyesek bizonyos otthoni megnyilvánulások, akár munkahelyi viták. Miközben ezeknél vagyunk leragadva, vagy akár azzal, hogy egyesek megteremtség maguknak és családjunak a betevő falatot, addig elmegy mellettünk a világ. S rácsodálkozunk, hogy ismét lemaradtunk valamiről, valakik, valahol ismét megelőztek bennünket.
A repülőn egy holland üzletemberrel társalogtam.
Mélységesen kiábrándult Romániából, Ghanában folytatja szennyvíztisztító üzletét. Eszembe jutott Wim van Dooren, az ING Bank egyik menedzsere, akivel az 1990-es évek derekán véletlenül ismerkedtem meg, s akinek segítettem volna bizonyos befektetéseket eszközölni, de a bürokrácia, a korrupció megette őt és vállalkozói kedvét.
Érdemes eljönni
A dortmundi reptéren a Codespring rendszergazdájával találkoztam, együtt buszoztunk a vasútállomásig. A vonaton egy kedves hölggyel ismerekdtem meg, fotózni tanul, ebből három évet. Érdekelte Románia, főleg Erdély, de saját bevallása szerint még fél hozzánk jönni. Előítéletek – győzködtem, de hajthatatlan maradt.
Szerdán este egyenesen a sajtós bulira érkeztem.
Mindenki préselt filc anyagból készült, merev, mini bojttal ellátott török kalapot kapott ajándékba lévén, hogy Atatürk országa a CeBIT partnerállama. Sajnos nekem már nem jutott, de kapcsolataim ígérték, szereznek.
Hastánc nem volt a bulin, pedig az újságírók 80-90 százaléka férfi, így mindenki ezt várta.
Ma nagy szerencsém volt. Bejártam a standokat, találtam rengeteg érdekességet. Nem volt konkrét célom, hagytam, hogy a lavina magával ragadjon. Voltam a Globális Konferencián, ahol többek között Gary Kovács, a Mozilla elnök-vezérigazgatója beszélt. Az előadás után a színfalak mögött kerestem. Határozott léptekkel átmentem három gorillán, a negyedik megállított. Elvégre ott volt több vilgághírű multinacionális cég vezetője.
Segíthetek valamiben? – érdeklődött kedélyesen.
Nem – válaszoltam,
s mentem is volna tovább, de nem engedett. Ekkor magyarul szóltam hozzá, s kiejtettem Gary Kovács nevét. Aztán meg:
Hungarian, Gary Kovács – tettem magam, hogy nem tudok angolul.
Erre néhányan odafordultak, majd szóltak neki, hogy valami magyar muki akar vele beszélni. Kijött, kíváncsi volt. Ennyi kellett
Napi körülbelül 100 ezer látogató kíváncsi az újdonságokra
csupán. Mellette három kommunikációs szakember, két szóvivő. Magyarul beszélgettünk egy ideig, maj kérte, folytassuk angolul. Hogy miről társalogtunk, az kiderül majd a Szabadságban a napokban közlendő tudosításomból és a jövő keddi számítástechnikai mellékletből, az inter@ktív2-ből. 🙂 A lényeg: nagyon kedves volt.
Ugyanilyen módszerrel sikerült felkeltenem a figyelmét a 2001-ben George Patakinak, New York állam akkori kormányzójának, akinek az előadását hallgattam. Kiáltottam valamit magyarul. Azonnal megállt, megfordult. Csak ennyi kellett. Így jártam el akkor is, amikor Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi jelentéstevője a BBTE-n járt. Elviharzott volna, nem akart nyilatkozni.
Gooje middag – kiáltottam felé hollandul.
S lett nyilatkozat.
Holnap a Globális Konferencián a közösségi médiáról lesz szó. Lesznek nagyágyúk is. Fenomenális fejlődésen, változásokon megy keresztül ez a terület, igen izgalmas távlatok elé néz, így erről is szó lesz majd a tudosításomban.
Kiss Olivér blogja 