Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra’


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


jokai2015 008

Idén is kellemes volt a gyaloglás (Saját felvételek)

Még a legelején leírom, nehogy elfelejtsem: a május 9-én szervezett XVIII. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán rekordok dőltek meg: egyrészt rekord számú résztvevőt regisztráltak, a 30 kilométeres távot a Titán Erdélyi Túrázók (TETú) csapatának két illusztris tagja nyerte: első helyen Biró Jocó, a másodikon pedig Csoma Botond.

Vandával is rekordot döntöttünk, ugyanis idén a tíz és fél óra helyett nyolc és fél óra alatt teljesítettük a távot.

A Tordai-hasadék utáni döglesztő előtt gondoltam egyet, s belehúztam, így a Monasztária-tetőn 25 percet vártam Lenkére (nem az unokatestvérem, ő sajnos csak a legelsőn volt 2011-ben Trombitás Enikővel, Biró Jocóval és velem). Várfalván ettem egy zsíros kenyeret hagymával, haraptam kettőt egy szendvicsből, s a profi pókeres Botival ittam volna egy sört, de a lányok siettek. Számomra a túra elsősorban a társaságról, a hangulatról, a közös élményről szól, ezért igyekszem igazodni a többiekhez. A lányok leszavazták a sörözést, sietni akartak. A sörről nehezen mondtam le, ezért szándékosan belehúztam. Vandát még megvártam, de voltak szakaszok, ahol szaladtam – ha már nincs kohézió, összetartás, közös élmény, akkor legyen egy kis teljesítmény.

jokai2015 002

Nem volt türelmünk sorban állni

Meglepett, hogy a Székely-kő környékén sok helyen piros-sárga kékre festettek több sziklát. Ez mintha nem így lett volna eddig.

jokai2015 054

Tavaly mintha ez nem így lett volna…

Torockón találkoztunk Csoma Botival és Jocóval, azonnal buszra pattantunk, s irány Várfalva. Eredetileg nem akartunk elmenni, mert gondoltuk, hogy későn érünk Torockóra, s vasárnap keresztelőre voltunk hivatalosak. De így más volt a helyzet, s korántsem bántuk meg. Elsőre rendkívül körülményesnek tűnt a Torockóra érkezés, majd buszra várás, Várfalvára szállítás, s csak itt evés. Így, hogy a busz azonnal indult, másabb volt. Az ember, ugye, érkezés után azonnal szeretne enni-inni, nem buszra várni, utazni, s csak aztán enni.

Nagyon jól esett a finom, meleg gulyás! Köszönöm, Ági és Tibi! Kár, hogy a közeli üzlet/kocsma nyolckor bezárt. Amennyiben ez nem történik meg, még ittam volna egy sört… 🙂

Idén minden időket felülmúló logisztikával próbáltuk elkerülni a korai ébredés, a buszozást, így pénteken három kocsi ment Torockóra, kettő ott maradt, s időközben is voltak még zsonglőrködések… Minket végül nem Szami, hanem póker Boti kedves felesége, Csilla hozott haza: helyszínre jött, jéghideg sört is hozott, mindenkit hazavitt. Nősülni kellene?! 🙂

jokai2015 048

A legidősebb résztvevő: Ruzsa István, 81 éves… Szeretném, ha az ő korában én is így tudnék majd gyalogtúrázni…

Gratula Branea Róbertnek, aki biciklivel tette meg a Jókai 55-ös túrát. És a Nagy-Árkon jött le… Jövőre kellene egy biciklis futamot is szervezni, s az érdekeltek a Székely-kőnek a Torockószentgyörgy felőli részén jönnének le bringával. Nos?

Gyerekszáj a Jókai-túrán:

Elegem van!

Eleged van, vagy meleged van?

Jövőre az egyesre megyek!

Remélem, jövőre a szervezők elkerülik a Jókai 30-as indulásánál levő tumultust (a hosszú sor miatt nem is regisztráltunk), s a gulyás ismét Torockón lesz…

Köszönöm a szervezést, a sok-sok időt és energiát, amelyet belefektettek. Tisztelet érte!

Most hétvégén Erőss Zsolt Teljesítménytúra. Vandának és nekem a 30-as táv. Számomra ismét, számára első ízben.

**********************************************************

A fotóriport ide kattintva tekinthető meg

A legidősebb résztvevővel, Ruzsa Istvánnal készített videóinterjú itt található.

VIDEÓ – Eredeti átkelés a Hesdát-patakon

**********************************************************

Read Full Post »


Aggódtam a műtétem miatt, de az Erőss Zsolt (és, tenném hozzá: Kiss Péter) Teljesítménytúrát nem hagyhattam ki. Utólag derült ki: hiba volt, hogy nem kötöttem fel a bal karomat, mert a gyaloglás következtében folyamatosan mozgott az egész bal vállam, s a forgónál „izomláz” keletkezett, amit most is érzek. Hétfőn a műtéttől számított 6. hét elteltével ismét jelentkeznem kellett az ortopéd orvosnál, mondtam neki, hogy gyalogoltam „kicsit”, mozgattam a karomat, azt mondta, ne aggódjak, elmúlik. Elhiszem neki. A hátamra/lapockámra is ezt mondta a 4. hét utáni viziten, s úgy tűnik, igaza is lett. Hátha megúszom, hogy időváltozáskor sem a műtét, sem az április 6-án bekövetkezett biciklibaleset során hátratört lapockám környéke sem kínoz majd…

erosszsolt_tt 008

Festői táj s két szépség… 🙂

Igaz ugyan, hogy az április 10-én bekövetkezett műtét után két héttel már bementem dolgozni (a 4. héti vizit során a szakorvos döbbenten kérdezte, miért nem mentem hosszabbítani, ahogy egyébként mindenki szokta), majd részt vettem a hajdúszoboszlói nemzetközi geodoboz-találkozón, majd a 3. hét után a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, de például a csendőrség által szervezett lövészeti versenyt ki kellett hagynom. S még néhány más ilyen ínyencséget. Sajnos. No, de a túrabiciklivel az erdőben elszenvedett biciklibalesetnek következményei is vannak…

erosszsolt_tt 001

Túrázótenger a hajnali 6 órai induláskor…

No, de visszatérve: az Erőss Zsolt (és Kiss Péter) TT nem maradhatott ki. Körülményes volt a csomagolás, a hátizsákot édesapám vitte le a szerkesztőségbe (köszönöm!). Az orvos ugyanis azt tanácsolta, egyelőre még a jobb vállamra se helyezzek nagy súlyt, mert húzza a bal kulcscsontot is, amelyet fémlemez és hét csavar tart össze.

Pénteken indult útnak az TETÚ (Titán Erdélyi Túrázók) kemény magja, atomja, nukleusza: Eszter, Lóri, Boti, s jómagam. Emma már elment csütörtökön, Linda és Szami pedig külön érkeztek (a barát, illetve a barátnő helyében kicsit utánanéznék ennek az aspektusnak! 🙂 ) Vasile Micu mentőorvosnak, az Erdély Mentőcsoport gyergyószentmiklósi alaptagjának köszönhetően egy helyi kollégium bentlakásában kaptunk szállást. No, de még érkezés előtt el kellett mennünk Gyergyóújfaluba, mert Nagy Zoli oda vitte a szerkesztőségből Vanda hálózsákját. Hogy mi ez a bonyadalom? Jobb, ha nem megyek bele a részletekbe. Mindenesetre a nagy káoszban Gyergyóalfaluban kiszálltam, megkérdezni, hol van Gyergyónak az újfalu része. Hirtelen nem jutott eszembe a magyar neve, s a következő beszélgetés zajlott köztem, s egy hölgy között:

Jó estét kívánok!

Jó estét!

Elnézést, merre van Suseni?

Az mit jelent?

Lóri szavaival élve: pénteken két kocsmát zártunk be. De ittunk finom áfonya pálinkát. Mondjátok, hogy nőies vagyok :), sokkal jobban ízlik, mint a férfias pálinka. Szóval kocsma, így csak hajnali 1 órakor bújtunk ágyba. Naná, hogy külön szobába aludtam: féltem, hogy Lóri vagy Boti horkol. Állítólag mindketten húzták… 🙂 Igen, elalszom bárhol, csak ha lehet, csend legyen, s ha az nincs, akkor legalább ne horkoljanak. Két dologra vagyok csupán allergiás: a női hisztériára és a horkolásra. Füldugókkal is meghallom, ha valaki 1 négyzetkilométeren belül horkol.

erosszsolt_tt 003

Ez nem a székelyföldi autonómia kivívásáért szervezett tüntetés, de akár az is lehetne…

Szombaton hajnali 5 órakor ébresztő. Volt meleg víz, mosakodtunk, zuhanyoztunk, jól indult a nap. S így is folytatódott. Emma tájékozódási képességeit etalálta: eltévedtünk útban a Salamon Ernő Gimnázium fele menet. Pedig pénteken este onnan jött Gyergyó főterére velünk találkozni.

Sokan voltak az indulásnál. (vszhuba segítségével még egy geodobozt is megtaláltam az épületnél, azaz a Salamon Ernő Gimnáziumnál).

erosszsolt_tt 004

Figyu, te, Bimbó, vajon mit keres ez a sok ember itt szombaton hajnalban 7 óra 37 perckor? Neked is annyit mutat az órád? Mit szólsz, vajon nem kellene riasztanunk a rendőrséget?

Megemlékező és ünnepi beszédek, indulás. Csodás tájak tárultak elénk. A távolság miatt nagyon ritkán túrázunk errefele. Kár. A tehenek is csodálkoztak ennyi turista láttán. Az eső is esett kissé, de éppen annyit, amennyire szükség volt, hogy emlékezetes maradjon. Sár is volt elég, de éppen annyi, hogy hosszú ideig eszünkbe jusson, s mulassunk a dolgon. Egy esernyőt is láttunk túrázás közben, éppen akkorát, hogy emlékezzünk rá egy ideig. Eszembe jut majd az is, hogy túratársaim vitték ruháimat, adtak élelmet, hogy ne kelljen hátizsákot vinnem. Csak a fényképezőgépem volt a jobb vállalom.

csapat

A kolozsvári csapat túlnyomó többsége

Érkezés előtt nehéz volt lejönni a patakon, csak a jobb kezemet használhattam. De Boticus activus gondoskodott rólam, s azonnal elkérte Szami túrabotját számomra. Jól esett a gesztus. Neki december 8-án autóbalesete volt (nem ő vezetett, s még az sem volt hibás, aki a kormánykerék mögött ült!) , s továbbra is csak részben tudja használni a bal kezét. Pontosan tudja tehát, mit jelent ez másnak is. A biciklibaleset után ismét meggyőződtem arról: az, és csakis az tudja átérezni, átlátni, mit jelent az ilyesmi, aki ugyanilyen helyzetben volt. A többi csak duma. Az empátia csak akkor működik ilyen esetben, amikor az illető személynek ugyanilyen, vagy ehhez nagyon hasonló tapasztalata volt. Persze, nem lehet mindenkitől elvárni, hogy autó- vagy biciklibalesete legyen, sőt… 🙂

erosszsolt_tt 006

Borongós volt az idő, tökéletes a hőmérséklet, kiváló a társaság, a hangulat és a szervezés. Kell ennél több?

Sztranyiczki Gábornak köszönhetően a Gyilkos-tónál kiváló szállásunk volt. Na, de még ezelőtt: összesen 34 kilométert tettünk meg, közel 2 ezer méter pozitív szintkülönbséggel. Jövőre javítanunk kell a „teljesítményen”, ugyanis 9 óra 34 perc alatt tettük meg a távot, így kicsúsztunk a szintidőből. S ezt írja az oklevélen is. Zsena, TETÚ! 🙂 De legalább jövőre lesz konkrét cél! Egyébként számomra elsődleges a táj és a társaság, a teljesítmény egyáltalán nem motivál.

Vasárnap lazító túra. Kiváló volt.

Nem csak köszönet az EKE Gyergyói Osztálya, a Dancurás Hegyimentő Egyesület számára, hanem hála és elismerés a szervezésért, a befektetett rengeted időért és energiáért! Jövőre úgy időzítem a kulcscsontomra helyezett lemez és a benne levő csavarok kioperálását, hogy ismét ott lehessek!

***********************************************************************

Figyu a 21-ik másodpercnél és az 5:21-5:30-ig.. 🙂 Köszönet Attilának a képsorokért!

Read Full Post »


jokai2014 013

Tumi a Tordai-hasadékban…

Azaz ennyi vassal magamban. Azt is mondtam: ha van nálad egy mágnes, irányíthatsz akár egy kiskutyát. S azt is: rászegezed a mágnest, a tiéd vagyok!

Képtelenség volt ellenállni a kísértésnek: részt akartam venni az EKE Kolozsvár 1891 és a Tordai EKE által immár 17. alkalommal szervezett Jókai Emlék- és Teljesítménytúrán. Nem, korántsem a teljesítményért, hanem az élményért, a társaságért. Az idő, az újabb személyes rekord nem motivál. Annál inkább a jó társaság, s hangulat. Szerencsére mindkettőből kijutott. S az idő is tökéletes volt – no, annyi sár azért kellett. 🙂

Kartartóval, rendkívül óvatosan vágtam neki a távnak. A sáros, csúszós részeken jobb kézzel fogózkodtam a fákba, ugyanígy a Székelykőről történő ereszkedőn is. Csak ott nem a fákba.

jokai2014 009

Jó az arány… 🙂

Kissé lelkiismeret-furdalásunk volt, ugyanis a nagyon hosszan tartó regisztráció miatt a szindi unitárius paplaknál hagytuk a német és francia ismerőseinket. Végül beértek a torockói célba, csak nagyon lassan. Nem tudom, pontosan a TETÚ (Titán Erdélyi Túrázók) csapata hányadiknak ért be, de sajnos idén nem lettünk az utolsó előttiek. Pedig az volt a cél, hogy javítsunk tavalyelőtti „teljesítményünkön”. Jó na, akkor bubukáltunk is egy kicsit, vártuk Andreát és Márkot. 🙂

Kiváló élmény volt Dire Straits-ot és west coast swinget hallgatni a Tordai-hasadékban. Ki gondolta volna, hogy a mánélé már nem úr az ilyen helyeken?

Az első meglepetés még a hasadék előtt ért: a Kolozsvárról indult, s szintén Torockóra tartó Sztranyiczki Gábor elviharzott mellettünk. Ő az 55 kilométeresen vett részt. Ez igen! Csoma Botira, Bíró Jocóra, s Barla Lórira sem kellett sokat várnunk, ők a Kápolnás-tetőn értek utol bennünket. Utóbbi velünk maradt, inkább a lányokkal próbált flörtölni….

jokai2014 023

Sajnos, ilyen túrázók is akadtak a Tordai-hasadékban… 😦

A legnehezebb a vége volt, s főleg az ereszkedő a Székelykőről. Az átfolyások, a sár és a vizes szikla miatt (no, meg a kulcscsontomra is kellett ügyelnem!) másfél óra alatt jöttem le. Na, de a hideg sör, a baráti fogadtatás (elképesztők a tordai EKE tagjai és szimpatizánsai!) mindent feledtetett.

Köszönöm a szervezést! Csak sejteni tudom, mennyi munka áll a siker mögött. Jövőre igyekszem „nehezékek” nélkül részt venni. 🙂

***********************************************************************

A WebSzabadságban megjelent hangulatképek itt.

***********************************************************************

 

***********************************************************************

Read Full Post »


eross zsolt

Emlékére túrázunk

„Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gyergyói Osztálya és a gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Egyesület a 2013. május 21-én a Kancsendzöngán eltűnt Erőss Zsolt hegymászó emlékére nemzetközi teljesítménytúrát szervez a Gyergyói-havasokban és a Hagymás-hegységben.” – áll a www.erosszsoltteljesitmenytura.ro honlapon, amely tulajdonképpen átvisz az EKE Gyergyói Osztálya által működtetett és fenntartott weboldalra.

Az időpont 2014. május 16–18.

Az EKE kolozsvári és tordai osztálya által május 3-án, szombaton szervezendő Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra után két héttel éppen jól jön a híres hegymászó emlékére szervezett turista rendezvény.

A Jókain ildomos lenne tehát inkább a 30 kilométeres távra iratkozni, mert ha bevállaljuk az ötvenest, akkor lehet a vízhólyagok és felsértett talpak miatt képtelenek részt venni az Erőss teljesítménytúrán. Vagy két hét alatt begyógyulnak a sebek?

Még nem tiszta, hol, és hogyan aludnánk, amennyiben az Erőss Zsolt Teljesítménytúrán a 30 kilométeres távot vállaljuk be, akkor a Gyilkos-tónál kellene sátoroznunk. No, de ki viszi ki oda a sátrainkat, és mivel. Ezeket a részleteket még egyeztetjük, bennünk megvan a szándék: mennénk.

Read Full Post »


IMG_7878

Kiválóan bírták a lányok (Saját felvétel)

Nagy lendülettel vágtunk neki 2012-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány szervezte Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának (KKETT), de a kijelöletlen útvonal, általunk rosszul értelmezett útleírás miatt nem tudtunk végigmenni a teljes távon. Eltévedtünk, lementünk Magyarvistára, így legalább másfél-két órát vesztettünk. Ez sem lett volna gond, de a felsértett lábfejek miatt a Gorbói-úttól órányi gyaloglásra kénytelenek voltunk feladni a menetelést. Kiskapusnál lementünk az E60-as országútra, felhívtam Lenke unokatestvéremet, aki az Erdély Mentőcsoport tagjaként „megmentett”. Eldöntöttük: 2013-ban mindenképpen megtesszük a távot.

A hivatalos túra után egy héttel, magánúton, ötödmagunkkal nekivágtunk az 50 kilométeres távnak. A gyalogtúrát a számítástechnikához és a globalizált világhoz közel álló szórakozással egészítettük ki: geodobozolás.

Az élménybeszámoló a Szabadság 2013. szeptember 9-i számában jelent meg.

A Művelődésben megjelent élménybeszámoló.

Read Full Post »


IMG_7893

Magunk mögött hagytuk a Gyerőffy-szöktetőt

Múlt szombaton a Marosvásárhelyen szervezett geoboboz-kereső, nemzetközi részvétellel zajlott országos találkozó miatt nem vehettünk részt az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) és a Szentimrei Alapítvány által szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra hivatalos változatán, így most hétvégén negyedmagammal magánúton vágtunk neki az 50 kilométeres távnak. Nem volt ellenőrző pont, időhatár, rohanás, stressz. A saját ritmusunkban haladtunk, megálltunk pihenni, enni, mi több Magyargyerővásárhelyen még a kocsmát is meglátogattuk. 🙂 Tavaly nekivágtunk a távnak, de a hatalmas vízhólyagok és eltévedés miatt VaKol csapatnak kapitulálnia kellett…

IMG_7897

A Körös forrásához épült motel felett…

Szépen felvettem az Étienne-től ajándékba kapott szuper sportcipőt. Barátom megsajnált a tavalyi, a gyatra minőségű cipő okozta kapitulálás miatt, s 300 lejes Decathlon utalványt ajándékozott novemberi születésnapomra…

Szombaton hajnali 7 órakor találkoztunk a Törökvágás tetején levő Falumúzeum bejáratánál. Persze, hogy mi is késtünk, ugyanis csak negyed hétkor ébredtünk Vandával, de a Szél utca mégis közelebb van, mint a Monostor… Semmi stressz, a lányok (Popovics Emma és Linda) csak 20 perccel később érkeztek, Biró Jocó már nyugtalanul várt.

7 óra 25 perckor indultunk. A Kakasos templomtól kellett volna, mert hát Kós Károly különböző területeken kifejtett munkásságáról is szól ez a túra, de hát, na, hárman közelebb voltunk a Törökvágáshoz…

Sajnos nem jegyeztem az időt, mikor, hány órakor, milyen tempóban érkeztünk. Megálltunk enni, inni, pihenni, mi több, Jegenye előtt megbotránkoztattunk néhány helybéli nénit azzal, hogy Kolozsvártól Sztánáig gyalogolunk (lásd a videót). Bár a néni bevallotta: egyszer világításra ő is elment gyalog Kolozsvárra.

Én nem mennék semennyi pinzért

reagált a „határon” levő egyik nő.

Sok időt veszítettünk azzal, hogy folyton meg kellett győződnünk arról, jó úton haladunk. Köszönet Nagy Zoli barátunknak, az EKE ifi tagozata koordinátorának, aki annak ellenére segített telefonon, hogy vendégei voltak. A Medvepadig emlékeztünk az útvonalra, de azután járatlan rész következett.

IMG_7899

Sötétedés után érkeztünk le a Riszeg-tetőről. Szerencsére Jocó nagyon jól ismerte az erdei utat, ellenkező esetben, sokat bolyongtunk volna a fák között…

Most, hogy visszagondolok, milyen távot tettünk meg, felötlik bennem, hogy talán nem is volt való. Így utólag olyan lehetetlennek tűnik, bár az évek során, pontosabban 2004-től több tucatnyian megtették már gyalog ezt az 50 kilométeres távot. Egyesek a teljesítményért, mások, mint mi, az élményért és baráti hangulatért. A jövő évire minden bizonnyal elmegyünk. Csak tartson ki addig az Étienne barátomtól ajándékba kapott nagyon jó sportcipő… 🙂

Kiváló volt a hangulat és a társaság, tökéletes az időjárás, megfelelő a hőmérséklet. Vasárnap még Lajcsi sztánai lovardájához, s az 1-2 kilométerre legelő 5 napos kiscsikóhoz is ellátogattunk… 🙂

Azt ajánlom, aki próbálkozni akar a túrával, kérjen térképet, s részletes útleírást.

Szabó Zsolt felkérésére minden bizonnyal lesz anyag a Művelődésbe: Kultúra, természetjárás és számítástechnika, azaz geodobozolás…

Addig beszéljenek a fényképek és a videó… 🙂

Read Full Post »

Older Posts »