Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Kolozsvári Magyar Diákszövetség’


Emberek szabadsága, sorsa, hírneve, karrierje, munkahelye és jövedelme forog kockán… Horváth Annát hallgatják ki az első tárgyaláson (Lévén, hogy a tárgyalóteremben tilos fényképet készíteni, a szerző nevét nem tudom leírni…)

Ma volt Horváth Anna volt RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester korrupciós perének harmadik nyilvános tárgyalása. Tavaly október óta valamennyi bírósági megjelenés zárt ajtók mögött, a sajtó és az érdekeltek kizárásával zajlott.

Összekevert tanúvallomások, a bíró által kijavított román-magyar fordító, buszállomás hiányzó fedele miatti nem létező nyomásgyakorlás, török tiszteletbeli konzul, lovak, stoplámpák és románul nehezen beszélő tanúk – sok ínyencség és humoros jelenet volt ma reggel a volt kolozsvári alpolgármester tárgyalásán, amely során a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által javasolt, tehát a vád tanúit hallgatták ki.

Még mindig nem hallgatták meg a sorsdöntő hanganyagot

A várakozásokkal ellentétben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által tavaly május elején készített, a Fodor Zsolt üzletember és Horváth Anna közötti Karolina (Múzeum) téri találkozó során zajlott beszélgetés hanganyagát mégsem hallgatták meg. Az ok: előbb be kell fejezni az összes tanú kihallgatását. Igen ám, de ezekből még a következő tárgyalásra is még több mint egy tucat maradt, holott az eddigi kettőn is csupán ez zajlott. Vallomást tett egy olyan „pszichológus”, aki tulajdonképpen filológus, de marketinggel foglalkozik… Szóval, volt csemege elég… Erről bővebben a Szabadságban.

 

SZEREPJÁTÉK?

 

Mintha szinte mindenki egy szerepet játszana – csakhogy itt, ebben a darabban emberek sorsáról, karrierjéről, emberi méltóságáról, közmegítéléséről, presztízséről és természetesen nem utolsó sorban szabadságáról van szó. Családokban, baráti körökben gerjed a feszültség, egyeseken úrrá lesz a bizalmatlanság. Sorsok pecsételődnek meg, munkahelyek szűnnek meg, erőviszonyok rendeződnek át. Új emberek kerülnek helyzetbe – úgy tudom, Oláh Emesének esze ágában sem volt alpolgármesternek lenni, nehezen sikerült meggyőzni őt a feladat vállalására. Igaz is: jól jövedelmező ügyvédi karriert felfüggeszteni egy közintézményben levő taposómalomért. Az első tárgyalást követően örömkönnyek is folytak le az arcokon – a bírónő engedélyével Horváth Anna végre kapcsolatba léphetett gyermekei volt dadusával, közeli barátnőjével. Igazi drámai jelenet.

A múltkori tárgyaláson a bíró feloldotta a Szabó Mónikával történő találkozási tilalmat. Horváth Anna könnybe lábadt szemekkel jött ki a tárgyalóteremből (Saját felvétel)

Tanulságosak volt a korrupciós per (amely eddig az érdeklődők és a sajtó kizárásával zajlott) első nyilvános tárgyalása: az immár másodszor kihallgatott tanúk (tavaly ilyenkor kellett nyilatkozatot adniuk a Korrupcióellenes Ügyészség illetékeseinek) közül néhányan falfehéren álltak a bírónő elé, másokon látszott a mímelt bizonytalanság és az álszentség, megint másokról pedig világosan látszott, hogy először állnak a bíróság előtt. Néhánynak a belső vívódása láthatatlan volt: fontos az Anna iránti lojalitás, az iránta érzett barátság és szolidaritás, másrészt pedig a bíró figyelmeztetése is folyton vissza-visszatér, a hamis tanúvallomást a törvény bünteti.

Egyes tanúk belebonyolódtak a részletekbe, a bíró kérdései összezavarták, a magyarázatok nem csengtek hihetőnek. Egyikük az igen hiányos román nyelvtudása miatt összekeverte a kedvezményezett szervezetet a közvetítővel, s ezzel vélhetően kárt okozott a védelemnek. Amikor egy politikusnak köszönhetően egy civil entitás önkéntesei fesztiváljegyeket kapnak egy üzletembertől, akkor a szervezet nem közvetítő, hanem kedvezményezett, hisz éppen azon diákszövetség tagjai vagy szimpatizánsai, amely a támogatást kapta. A közvetítő szintagmának viszont igen korrupt szaga van…

 

FOLLOW THE MONEY!

 

Follow the money, azaz kövesd a pénzt – oktatják az újságíróknak a tényfeltáró tanfolyamokon. Ennek iskolapéldája a Watergate-ügy. Persze, a választási kampányt megelőzően és a munka hevében sok minden relativizálódik, sok a teendő, nincs idő, maximális a rohanás. Ilyenkor az ember nem kérdez rá dolgokra, nem emlékszik, mennyi pénzt kapott, még akkor sem, ha történetesen ő vásárolta a fesztiváljegyek egy részét. A bíró hitetlenül nézett a tanúra, mi több, az ügyészre is, amikor egyikük többször elismételte: nem emlékszik pontosan, hány lejt kapott iksztől, bár ő vásárolta meg a belépők egy részét.

A legkarizmatikusabb fellépése az egyik vádlottnak, nevezetesen Horváth Annának volt. (A másik vádlott Fodor Zsolt, az Euro GSM tulajdonosa.) Persze, Kolozsvár volt alpolgármestere jogász, több mint egy évtizede az állami közigazgatásban tevékenykedik. Nem véletlenül nevéhez és határozott fellépéséhez kapcsolódó becenevet találtak neki a városházán: anakonda. A politikus erkölcsi tartása, emberi megnyilvánulása és karizmatikus fellépése tetszett a bírónak. Mi több, Horváth Anna női tapintatosságról, emberi gesztusról és empátiáról tett tanúbizonyságot, amikor a második nyilvános tárgyalás végén szót kért és a segédügyvéd meglepetésére kérte, hogy az egyik tanút mégse citálják a bíróság elé, mert igen nehéz lelki időszakon megy keresztül.

A múltkori tárgyaláson Gheorghiţă Mateuţ védőügyvéd is jelen volt (Saját felvétel)

Kívülállóként úgy tűnt, hogy a bíró valóban az igazság kiderítésében érdekelt. Érződött, hogy ismeri az ügyet, világosak számára az összefüggések, tiszta számára a szereplők köre, az érdekek sem homályosak. Ami kiviláglott: szinte valamennyi tanú meghallgatása esetében igyekezett kideríteni a valóságot, tisztán látni, megteremteni az ok-okozati viszonyt a Fodor Zsolt üzletember, az EuroGSM tulajdonosa és a Horváth Anna politikus közötti „tranzakcióban”. Azaz próbált rájönni arra, valóban létezik-e ez a kapcsolat, s pontosan miben állt.

 

Kik a védelem, s kik a vád tanúi?

 

Az első és a második tárgyaláson igen fura helyzet alakult ki: nem lehetett megkülönböztetni, kik a vád, s kik a védelem tanúi, ugyanis egyikük sem tett terhelő vallomást Erdély fővárosának volt alpolgármesterére. Mi több az állam, a vád képviselője, azaz az ügyész igen kevés kérdést tett fel a tanúknak, egyelőre csupán a bűnvádi kivizsgálás során tett vallomásokra hagyatkozott. Gyanítani lehet csupán, ki, milyen darabban játszik…

Már tavaly ilyenkor megírtam: vékony jégen táncolnak az ügyészek. A választási kampány előtt Horváth Anna megkeresi jó ismerősét, barátját, Fodor Zsoltot, akitől anyagi segítséget kér. Az üzletember kijelenti: magánszemélyként nem támogat semmilyen politikai tevékenységet, cége ugyanezen politikát folytatja. Ekkor egyikük ötlete alapján felmerül, hogy a választási kampányban tevékenykedő önkéntesek munkáját honorálják. Csakhogy ezek a fiatalok nem csupán a politikai megkérettetést segítették bérmentve, az RMDSZ más tevékenysége során is ingyen dolgoztak. Fodor Zsolt hozzájárul ahhoz, hogy 20 ezer lejjel támogassa a Kolozsvári Magyar Diákszövetséget (KMDSZ), amelyek önkéntes tagjai és szimpatizánsai hatvan fesztiváljegyben (Double Rise, Untold és Electric Castle) részesülnek.

Ma már nem csupán Szabó Mónikával (balra), hanem Antal Annamáriával is kapcsolatba léphet Kolozsvár márciusban lemondott alpolgármestere. Utóbbi személy esetében ma oldotta fel a tilalmat a bíró (Saját felvétel)

Igen ám, de ezeknek az önkénteseknek már korábban megígérték, hogy valamilyen formában honorálják a kifejtett munkát. A vádirat szerint álcázott, pontosabban fiktív tranzakcióról van szó, ezért mindkettőjüket pénzmosással és befolyással való üzérkedéssel vádolják. A valóság része az is, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak már évekkel korábban ki kellett volna bocsátania a Fodor Zsolt cégének, pontosabban a Karolina (Múzeum) téri lakóközösségnek az építkezési engedélyt az eredeti formájában visszaállítandó ingatlan erkélyének a felépítésére.

A tanúk szerint Horváth Anna annyit tett csupán, hogy a beosztottjai által megoldatlan problémát (az üzletember volt kihallgatáson az urbanisztikai osztály vezetőjénél, így később ennek feletteséhez, a magyar alpolgármesterhez fordult) próbálta kimozdítani a holtpontról. A beosztottak szerint nem utasította őket, információkat kért csupán. Ez befolyással való üzérkedés? Ez pénzmosás? A bíróság dolga eldönteni.

Egy biztos: amennyiben a két vádlottat felmentik, ki teszi majd jóvá az emberi lelkekben, baráti kapcsolatokban tett kárt, a közmegítélésben ejtett csorbát? Ha Horváth Anna és Fodor Zsolt amolyan „járulékos áldozat”, s mindkettőjüket felmentik, ki hozza helyre a dolgokat? Vagy ez már nem az igazságszolgáltatás dolga?

Reklámok

Read Full Post »


009

Mégis, hol a fenébe lehet elrejtve?

Az összetett világban nyújt eligazodást, hasonlít a tájfutáshoz, s kísértetiesen hasonlít a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által évek során szervezett úgynevezett Éjjeli lepke versenyhez. Fejleszti a térlátást (más szavakkal és értelmezésben „the big picture”), a találékonyságot, a problémamegoldó készséget, leleményesebbé, talpraesettebbé, ötletesebbé, kreatívabbá tesz. Logikusabban gondolkozol. Ugyanakkor elősegíti a szociabilitást, az emberi interakciót, új barátok megtalálását, új baráti társaság kialakítását. Mi több, új hobbival gazdagodhatunk. S az utazással,

013

Mindent bele! Ott kell lennie! 🙂

ismerkedéssel egybekötött valamennyi tevékenység gazdagít, okosabbá, intelligensebbé, életvidámabbá tesz. Nincs unalom, semmittevés, inkább tartalmasabb élet. Mi több, különböző hatások érnek, alkalmazkodnunk kell másokhoz, új életstílust, életvitelt fefezünk fel, élettapasztalatot nyerünk Legalábbis ez a személyes, tapasztalatom a geodoboz-keresés kapcsán. Eme hobbit űzők nemzetközi találkozóját nemrég tartották Marosváráshelyen, sok-sok érdekes és kreatív dobozzal, kiváló hangulattal és hajnalba nyúló adrenalin dús kereséssel…

Nagy meglepetésemre a találkozón Boros Zoltán, rendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő és két fia is részt vett! 🙂

017

No, akkor melyikhez megyünk?

Az úgynevezett geoquest országos találkozót (korábban Transylvania GeoQuest) évente szervezik az önkéntes geoláda-keresők általában olyan településeken, ahol pillanatnyilag kevés az elrejtett „kincs”. A közösség tagjait a http://www.geocaching.com vagy a www.geoquest.ro weboldal segítségével értesítik, és tájékoztatják a részletekről. A program rendszerint egyszerű: találkozó, ismerkedés, megbeszélés, trükkök és tippek annak érdekében, hogy az érdekeltek kreatív dobozokat hozzanak létre, illetve megfelelő helyeken, a szabályok betartásával helyezzék el őket. A hangsúly természetesen a nagyon sok esetben adrenalin dús geodoboz-keresésen van, amikor legtöbb „kincskereső” önkívületi állapotba kerül, s csak egy dolog érdekli: megoldani a geodoboz megtalálásához szükséges rejtvényt, megfejteni a talányt, összpontosítani a tippre, követni az útvonalat, s természetesen megtalálni a rejtekhelyet és vele együtt a geodobozt. Ennek különböző mérete és típusa létezik: pincur, kicsi, közepes és nagy, illetve egyszerű, találós kérdéses vagy feladványos, virtuális, multi, mozgó, eseményhez kötött, illetve utazóügynök.

018

Akár temetőbe is… 🙂

Gondolom, a felfedezés és a kincskeresés vágya mindenkit fűt. Emellett egy új hobbi mindig jól jön, s ráadásul olyan, amely egy új társaság, virtuális és valós közösség megismerésével jár. Ugyanakkor a geoládák keresése során a „vadász” rádöbben arra, hogy közvetlen közelünkben, ott, ahol szinte minden nap elmegyünk, egy rejtett, az „illetéktelenek” számára ismeretlen világ húzódik meg. Emellett közösség tagja „beavatottnak” érezheti magát, ugyanis rajta kívül csak néhány személy ismeri a „titkot”, a rejtekhelyet. A keresés során a város, a metropolisz övezet vagy a megye olyan helyeire juthatunk el, ahol addig még nem jártunk. Vagy igen, de nem tudtuk, hogy ott van valami.

A geoládák keresése és megtalálása során ébredtem rá ismét arra, mennyire gazdag egyesek képzelőereje: olyan helyekre, s olyan formában rejtik el a dobozokat, hogy senki sem sejti: ott van valami. A találékonyság, az ötletesség, az emberi elme pozitív oldala ilyenkor ismét megnyilvánul.
Amennyiben túrázik vagy biciklizik az ember, a természetben elrejtett ládák megtalálása érdekes adaléka lehet a természetjárásnak. Amennyiben nem járunk ki gyakran a zöldbe, a geoládák keresése olyan helyekre kalauzolhat, ahol még nem jártunk, s ha nem lett volna a doboz megkeresése a cél, minden valószínűség szerint oda sohasem megyünk. A láda megtalálásán kívül gyakorlott túrázóknak is elégtétel lehet egy új hely, új kilátó felfedezése.

No, de térjünk vissza az országos találkozóra: pénteken este érkeztünk, s máris a bemutatkozó következett: kiderült, hogy van néhány külföldi is, de zömében hazai keresők jelentek meg. Élmény volt megismerni a Titánokat, vagyik azokat a geoláda-rejtőket és –keresőket, akik évek óta hódolnak ennek a sportnak, űzik ezt a hobbit, s akiknek nevéhez sok-sok rejtélyes, kreatív, s sokszor bosszantóan nehéz geoláda fűződik.

020

Megvagy, baby! 🙂

Pénteken éjjel az egyik legkeményebb rejtély-geodobozt indultunk megtalálni. Neve: Twilight Zone. Típusa: éjszakai geodoboz. Vandával és Erikkel hamar megértettünk, miért: utunkat a globális helymeghatározó rendszeren (GPS) kívül a fákra stratégiai helyeken elhelyezett fényvisszaverő anyag vezérelte. De még ezelőtt meg kellett találnunk egy pontot, ahol az utasítások voltak. Persze, hogy rossz úton fordultunk be az erdő fele, de a Dacia Solenza Grand Cherokee Pathmaker Especially Limited Edition típusú személygépkocsi (inkább mozgó tárgy) bírta a strapát és a földutat. Végre elértünk a GPS-koordinátákhoz. Ekkor vettük észre, hogy sokan mások szintén fej- és elemlámpákkal próbálják megtalálni a helyes utat. A megadott helyen egy betonlemezzel lefedett kutat s egy erre festett nyilat találtunk, bár a leírásban és a tippben kereszt szerepelt. Sebaj, elindultunk egy csoport után. Kiderült, rossz irányba. Ekkor döntöttük el, hogy ezután csak saját eszünkre hagyatkozunk. Visszamentünk arra a földútra, amelyen lesétáltunk a kúthoz, majd ezen az erdőig. Igen ám, de hol kell bemenni. Észrevettük a fára aggatott fényvisszaverő anyagot: elindult a bolondéria.

HOL A KÖVETKEZŐ?

025

Rengeteget, mi több, kétszer kerestük a Szerelmesek parkjába elrejtett dobozt – sikertelenül. Állítólag ott sincs…

üvöltöztük egymásnak. Úgy rohantunk, mint a mérgezett egerek. Neki a fának, beleakadtunk a gallyakba, nekimentünk egy-egy fának, mit sem számít. Eléggé gyorsan észleltünk, hogy körbe megyünk. Átvernek minket, gondoltunk, de haladtunk tovább. Aztán az egyik fán egy fényvisszaverő nyíl… lefele. Ott lesz!!! ROHANÁS.

Közben észrevettünk, hogy valaki leselkedik ránk a koromsötét erdőben. Ő segített kivenni a dobozt, mi mellé nyúltunk mindhárman. Közben megjelent egy kisegér is, s értetlenkedve ránk nézett: ti mégis mit kerestek itt? Általános derültség. Máris láttuk, hogy jön a következő csoport. Elbújtunk, megijesztettük őket. Együtt írtuk be a naplóba, hogy megtaláltuk a geodobozt. Feltöltődve indultunk vissza a kocsikhoz, s azt tapasztaltuk, a többiek már elindultak a következő rejtekhely felé. Mi az Azomureș gyár 6-os számú kapujánál elrejtetthez mentünk. Sajnos ezúttal sem volt FTF, azaz first to find (az első megtalálónak járó presztizsindex-növelő jelzés), de annál inkább riadalom: MEGJELENT EGY PATKÁNY. Fura, mert nagyon hörcsögnek vagy tengeri malacnak tűnt, de nem az volt. Lehet, ő is geodobozt keresett?!

A harmadik doboz demoralizált bennünket. A keskeny nyomtávú vasút depójához kellett mennünk. A Mokanyica nem adta meg könnyen magát, bár Erik még a nagy betonlapokból álló kerítést is átugrotta. Háromszáz betonlap facsövébe dugtam be az ujjam, vérzett. Feladtuk, de másnap éjjel visszatértünk, s némi plusz információ alapján megtaláltuk, de csak úgy, hogy a cikk szerzője felmászott a betonfalra, és végigvilágította azt elemlámpával…

012

Jól elrejtették…

Nagy élmény volt a nyolcvan helyszín egyikén (csapatunk összesen 27 geoládát talált meg) helyen toboznak álcázott „doboz”. A kis huncutot rekord idő alatt sikerült megtalálnunk…

Már a marosvásárhelyi forgalmi rendőrök is tudták, hova van elrejtve a zsidó mártírok emlékére felállított szobor környékén elrejtett igen kreatív „geodoboz”. Azért írom idézőjelbe, mert ennek aztán egyáltalán nem doboz a formája: nagyon jól beillik a tájba. Alkalmunk volt végignézni, amint több kereső rávilágított, ránézett, s csak akkor jött rá, hogy valójában az a tárgya a „doboz”, amikor megérintette, s megmozdította. Szóval a rendőrök. Szombaton hajnalban megállítottak: rutinellenőrzés. Téma: gépkocsivezetők alkoholfogyasztása. A forgalmi rendőr illedelmesen bemutatkozott, majd miután az iratokat kérte, megkérdezte: mi járatban Marosvásárhelyen? Gondoltam, semmi köze hozzá, de nem akartam kakaskodni. Elmondtam… volna, de a felénél megszakított.

 Ja, tegnap is megállítottam Önöktől valakit. Az a kereső játék, ugye? Na, menjenek csak szépen, s keressék, tudom, hogy maguk nem ittak alkoholt

– mondta, s intett, irány el innen. Amikor társával látták, hogy nem találjuk a tárgyat, nevettek. Odamentem hozzájuk.

Ott van, keressék csak tovább!

kuncogtak, s bátorítottak.

Na, látom, nem találják fel magukat, megmutatom én!

mondta, s már indult is felém, de megállítottam:

Uram, hát ennek az a lényege, hogy fejre vagy kézre állva, hasra feküdve, mindenhova benyúlva, csak megtaláljuk. Semmi értelme az egésznek, ha Ön megmutatja nekünk

kérleltem, s szerencsére megértette. Ugyanakkor arra kértük, senkinek se mutassa meg, hisz elvész a keresés varázsa, nincs értelme a játéknak. Bólogatott.

Ilyen és ehhez hasonló történetek színesítették az első országos geodoboz-kereső találkozót, amelyen Vandával (geocache beceneve Wawanda) és Erikkel (Mr. Erikusz) vettem részt. Csatlakozni szeretnél a geodoboz-keresőkhöz? Töltsd be a www.geocaching.com oldalt. Érezd te is az izgalmat, pumpáljon neked a szervezeted adrenalint a véredbe!

Read Full Post »


Még Mátyás-király love sem lenne büszke rájuk

Totál-fatál-generál-brutál horror-terror! Így jellemezhető az, ami csütörtökön, december 2-án este történt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) magas rangú képviselőivel.

Úgy vélem, a csütörtök esti incidens után az érdekvédelmi civil szervezet már semmiképp sem képviselheti a diákság egy igen jelentős rétegét. Volt KMDSZ-elnökként megvonom a bizalmamat tőlük, de még adok egy esélyt arra, hogy rehabilitálják magukat!

Részletek, fotóriport és videó ide kattintva!

Read Full Post »


Ugyanaz a baj velük

Az elmúlt időszakban másodszor fordul elő, hogy a rendőrség más-más mércével mérlegeli a román és a magyar fiatalok, köztük szélsőségesek akcióit.

Tavaly december 1-jén bekísérték a rendőrségre az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselőit, mivel nem volt engedélyük arra, hogy a Székely Hadosztály 1918. december 1-jei kolozsvári megalakulása alkalmából koszorút helyezzenek el a Főtéren, míg az ellenük tüntető, és engedéllyel nem rendelkező Új Jobboldal (Noua Dreapta) képviselőinek semmi baja nem esett.

Utóbbiak sértő és rágalmazó, a magyarságot gyalázó, és Trianont éltető szlogeneket skandáltak, hőzöngtek, zavarták a járókelők és a gépkocsik forgalmát. A legutóbbi rendőri megkülönböztetés az idei év márciusának derekán történt: míg az Új Jobboldal megúszta, dacára annak, hogy március 14-én SS-jelvényekkel tüntetett, addig a KMDSZ három képviselőjét és a Székely Szakasz „szakaszparancsnokát” bekísérték a rendőrségre.

A Szabadságban közölt cikkem ide kattintva olvasható el.

Read Full Post »


Rosszul éreztem magam a tegnapi koszorúzáson. Nem fizikailag. Kiborított a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), illetve a Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalj Székely Szakasza. Pontosabban e két szélsőségesen radikális, romángyűlölő szervezet képviselőinek a jelenléte. Nincs mit keresniük az ilyen jellegű, méltóságteljes, a magyar forradalmat és szabadságharcot ünneplő rendezvényen. És ezt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete is tudta, ugyanis Molnos Lajos ügyvezető elnök elmondása szerint közölték velük: nincs mit keresniük a felvonuláson, az ünnepségen és a koszorúzáson. Tudomása szerint “a teológusok” járultak hozzá ahhoz, hogy végül a vármegyések és a gárdások részesei legyenek az ünnepségsorozatnak.

Az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselői NEM MÁRCIUS 15 ALKALMÁBÓL, HANEM A SZÉKELY HADOSZTÁLY EMLÉKÉRE helyeztek el koszorút!!! Ezt írja a gyászszalagon (Rohonyi D. Iván felvétele)

Zavart az is, hogy mintha senki sem ügyelt volna arra, a magyar forradalom és szabadságharc ünnepe hogyan csapódik le a többség szemében. Magyarán: hogyan adjuk el magunkat, nemzeti ünnepünket a többségnek. Más szavakkal: milyen március 15 marketingje. Mert ha csak mi érezzük át ennek a szellemét, akkor elszigeteltek maradunk, képtelenek vagyunk megértetni magunkat a többséggel. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a román értelmiség többsége nyitott és érdeklődő a kihalófélben levő kolozsvári és erdélyi magyarság iránt. Nem mindegy, milyen a közmegítélésünk a többség szemében. Persze, nem nekik vagy miattuk ünnepelünk, nem értük érzünk ilyenkor úgy, ahogy érzünk (vagy másképp), de a szórványban kulcsfontosságúnak tartom azt, hogy megértessük magunkat velük, képesek legyünk megfelelően kommunikálni irányukba. Március 15-én is. Főleg ilyenkor.

Sorin Apostu, Kolozsvár polgármestere helyezte el az Új Magyar Gárdások koszorúját?! Nem, éppen tiltakozásképpen elvonul. Lévén, hogy a magyar hivatalosságok (például Cseke Attila egészségügyi miniszter, László Attila alpolgármester, Máté András parlamenti képviselő, Szilágyi Mátyás, Magyarország főkonzulja) tétlenül nézték a vármegyések és gárdások akcióját (felvonulás, koszorúzás), vajon amikor magyar ügyekben hozzá fordulunk támogatásért, meghallgat minket?! (Rohonyi D. Iván felvétele)

Zavart, hogy a román politikusoknak és sajtósoknak nem fordított senki a szervezők közül. Sorin Apostunak egyszer-egyszer László Attila, a román sajtónak pedig én.

Más: a Székelyföld nem Románia feliratot (magyarul és rovásírással) nem itt, hanem ott, Székelyföldön kell esetleg megsétáltatni! Mi itt szórványban élünk, nincs szükség erre a feliratra.

Hol van a román ellenség? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Szerintem Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja bakit követett el, hogy együtt vonult fel és ünnepelt egy, az anyaországban betiltott szervezettel, nevezetesen az Új Magyar Gárda erdélyi nyúlványával. Ő Magyarországot képviseli, ahol a szervezetet betiltották. Olyan ez, mintha a nagyszebeni német főkonzul elmenne a szcientológusok valamelyik rendezvényére, holott Németországban betiltották a szcientológiát. Minden valószínűség szerint, okkal.

Mindenki kellemetlenül és feszélyezve érzi magát (Rohonyi D. Iván felvétele)

Ugyanakkor óriási hiba volt a szervezők részéről az, hogy a szélsőjobb eme két szervezetének megengedték, hogy felvonuljon és koszorúzzon.

Legjobb esetben elgondolkodtató az Új Magyar Gárda képviselőjének hőzöngő megnyilvánulása a Főtéren. Lásd itt a videót.

A koszorúzás alkalmával készített videón (a 3 perc 45-ik másodpercnél keződik!) világosan látszik, ahogy az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselője meggyőzi a következményekkel teljesen párhuzamos hölgyet, hogy koszorúzhasson. Azt kellett volna mondani:

köszönjük, nincs szükség rá.

De a hölgy elérzékenyült, s kaján mosollyal beleegyezett. Ha szervező lettem volna, odamegyek azonnal hozzá, s szólók neki: kisasszony, ezek egy paramilitáris alakulat (tavaly december elsején gázsprayt és elektrosokkot találtak náluk, katonai ruhába öltöznek, parancsnokuk van, akinek a beleegyezése nélkül semmi se történik), ezeket nem szabad engedni koszorúzni, érti hölgyikém?

"Meine Ehre heißt Treue”, azaz "A becsületem az erényem" - nemzetszocialista köszönési forma ugyanúgy, mint a "Heil Hitler", „Sieg Heil". Máté András parlamenti képviselő (a Szabadságnak azt nyilatkozta: "nem tekinthető náci szlogennek") ennyit se tud? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Ugyanakkor érdemes megjegyezni a román Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tüntetői közül senkit sem kísértek be vasárnap a rendőrőrsre, pedig ők is vasgárdista, tehát egy önkényuralmi rendszer jelképeit használták. A román rendőrség miért mér kettős mércével?

Az Új Magyar Gárda Székely Szakasza jelenlétének mellékhatása is volt. A rendkívül feszült hangulat miatt a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) három képviselőjét bekísérték a rendőrségre, amikor Nagy-Magyarország térképét akarták kiaggatni a kerítésre. Négy forrásból is megerősítették nekem: azt hitték, gárdások.

Nincs szükség a gárdások és vármegyések jelenlétére Kolozsváron! S főleg nem március 15-én!

Kiegészítés1 (március 17., 17:00): Közben eszembe jutott az is, amit a “forradalmi kolozsvári ifjúság” kért:

a román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásának megszüntetését

Helyes! De a gárdások és a vármegyések szélsőséges megnyilvánulását, mi erdélyi magyarok miért nem szüntetjük meg?

Kiegészítés2 (március 17., 21:14): Megtaláltam az egyik prominens gárdás, Csibi Barna (aki megjelenik a Főtéren készített videón, ő hőzöng) blogját. Azt írja magáról, hogy pénzügyi ellenőr és a román kormánynak dolgozik. Ejnye! Annak a román kormánynak, amely nem ismeri el Székelyföld autonómiáját? Nem szép!

Oooops

Read Full Post »