Lévén, hogy a MIDAS(Európai Kisebbségi és Regionális Napilapok Egyesülete) újságírói tanulmányút egy szerdai napon kezdődött, a személygépkocsival Karintiába történő utazásra (mintegy 1000 kilométer) mindenképpen két napot (hétfő és kedd, Budapesti pihenővel) kellett szánni, inkább hétvégén utaztam, így három és fél nap alatt alkalmam adódott a régió felfedezésére.
A Kanapészörfölő (CouchSurfing) nemzetközi internetes vendégfogadó hálózat segítségével sikerült ingyen szállást találni a térségben, a katolikus lelkipásztor és a kizárólag csak nyers növényi alapú ételeket fogyasztó (raw vegan) házigazdáim segítségével páratlan betekintést nyerhettem a térség társadalmi-vallási-turisztikai sajátosságaiba: előbbivel két katolikus szentmisén és egy sajátos erdei vadászaton vettem részt, utóbbival pedig a környék vasalt útjait (via ferrata) és túraútvonalait fedeztem fel.
A fotókkal tarkított élménybeszámoló ide kattintva olvasható.
Engem személy szerint nem zavar, hogy a minden valószínűség szerint divatbemutatóra felszerelt futóhidat annyira közel építik a Mátyás-szoborcsoporthoz. Mások viszont nem nézik jó szemmel a kezdeményezést: nehezményezik, hogy a talapzathoz nagyon közel szerelik fel az ideiglenes építményt, mi több, a turisták nem tudják megtekinteni Fadrusz János alkotását.
Jó, de csak egy-két napot ott maradó struktúráról van szó. S milyen szép lesz a divatbemutató a Mátyás-szoborral a háttérben… Mondjuk, sokkal szebb lenne az egész úgy, hogy fák, bokrok és zöldövezet lenne körbe-köbe, de olyan sajnos már nem lesz soha.
Egyébként éppen a ma készített videó elején látszik, amint egy pár áll a talapzatot körülvevő kőgyűrűn. Néhány másodperccel korábban a lány a szobor talapzatán állt, a fiú fényképezte, csak túl későn indítottam el a kamerát. A lány ügyesen átlépett a frissen ültetett virágokon, s mentek dolgukra…
Pénteken délután indultunk a Radnai-havasokba az Erdélyi Kárpát Egyesület egyik alapembere, a Nagy Zoli által szervezett túrára. Branea Róbert a Román Nemzeti Bank kolozsvári fiókjának épülete előtt vett fel. Amíg megérkezett megcsodáltam a Mátyás-szobron játszadozó gyermekeket.
Ugyanakkor megelégedéssel töltött el az is, hogy a gyepen álldogáló szülők gondoskodtak a csemeték testi épségéről. Mi több, árgus szemekkel figyelték minden mozdulatukat, hogy ne essen bajuk. Igazi jó szülők.
Írtam egy SMS üzenetet Horváth Anna alpolgármesterünknek. Városházi rendőrt küldött a helyszínre, de sajnos későn látta az üzenetet. Igaz amit a válaszában ír: a polgárok telefonáljanak a 0264-984-es számra, ahol a városháza ügyeletes munkatársa regisztrálja az incidenst, s intézkednek. Szerintem jogos kérés, mert így a helyhatóság érzékeli, hogy nem csupán az alpolgármesternek szúr ez szemet, hanem a közember is elégedetlenkedik, mi több, panaszt emel.
Addig is, amíg a helyzet rendeződik: belenyugodtam, s többé nem bosszankodom: a Mátyás-szobrot nem lehet megvédeni. De azért amikor még ilyet látok, írok SMS-t Horváth Annának, s telefonálok a a 0264-984-es számra is. Hátha…
Olivér Kiss Jogos a kritika, oda kellett volna mennem én is, de arra gondoltam, hogy van valaki/vannak valakik, aki/akik azért is kapják fizetésüket. Nem én fotóztam. Branea Róbert a megmondója, hogy oda akartam menni, de nem tudta fenntartani a forgalmat a Román Nemzeti Bank kolozsvári fiókja előtt, s indulnunk kellett.
Horváth Anna jogosan kéri, hogy mi is lépjünk fel, s telefonáljunk a 0264-984-es számra (miért, lásd a blogbejegyzésben), de az általad javasolt módszer is korrekt, s jogosan, s megfelelő hangnemben kéred számon tőlem, egyszerű kolozsvári polgártól a fellépés elmaradását!
Köszönöm az alábbi fényképeket, Balogh Levente! Mai telefonbeszélgetésünk kapcsán írom: nagyon igazad van abban, hogy amennyiben a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal képtelen bármit tenni a helyzet rendezésére, akkor a műemlékvédő bizottságnak kellene lépnie, nevezetesen Virgil Popnak, a közhatóság területi képviselőjének. Miért nem bünteti meg a városházát az emblematikus műemlék rongálásáért?
Hozzátenném azt is, hogy amennyiben a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviselője lennék, erélyesen tiltakoznék a műemlékvédő bizottságnál és a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnál, ugyanis a magyar adófizető polgárok 400 ezer euróval járultak hozzá a szoborcsoport restaurálásához!
Felhívott Horváth Anna kolozsvári alpolgármester. Közölte, hogy Emil Boc a rendezvénysorozat előtt szóbeli utasítást adott a közösségi rendőrségnek (poliţia locală), hogy őrizzék a Mátyás-szoborcsoportot. A magyar tisztségviselőt meglepték a Balogh Levente felvételein láthatók. Elmondása szerint felhasználja a képeket annak érdekében, hogy a városvezető segítségével felelősségre vonja azokat, akik okolhatók a hétvégén történtekért.
Úgy éreztem, Horváth Annát felbolygatták a felvételek, s valóban tenni akar az ügy érdekében. Ugyanakkor örvendetes, hogy receptív a civil társadalom, a kolozsvári magyarok által jelzett rendellenességekre, s intézkedik az ügyben.
Kíváncsi vagyok, mi lesz a konkrét eredmény.
Vajon legközelebb jobban odafigyelnek a közösségi rendőrök, s nem engednek senki felmászni a szoborra? Sikerül fegyelmi módszerekkel belátásra bírni azokat a városházi vezető tisztségviselőket, akik nem tartanak be egy polgármesteri utasítást aláásva ezáltal Boc és Horváth Anna hitelességét?
Megszokott, hogy főleg magyarországi turisták kisebb, piros-fehér-zöld szalaggal ellátott koszorúkat helyeznek el a Mátyás-szoborcsoportnál.
A letűnt Apostu-adminisztráció idején kihelyezett Iorga-tábla körüli botrányok miatt akkoriban a helyhatóság megtiltotta a feliratok, koszorúk, szalagok elhelyezését a műemléken. Az anyaországi látogatók által kihelyezett koszorúkat eltávolították.
Most valakik vagy gyalázkodási kísérletből vagy pedig véletlenül a fekete sereg egyik vezérének, pontosabban Magyar Balázsnak a fejére helyezte el a szalagokkal ellátott koszorút. Ezeket rendszerint a szoborcsoport talapzatánál helyezik el a látogatók.
A másik Kinizsi Pál vállán található.
A WebSzabadságon levő fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
Valaki pontosan tudta, hogy következmények nélkül megengedheti magának azt, hogy tőből vágja ki a többnyelvű üdvözlőtáblát.... (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)
Még innen a távolból, azaz éppen Milánóból nézve is horrorisztikus dolgok történnek szülővárosomban. Érdekes, egyedi élmény ilyen távolságból szemlélni a történéseket. Innen valahogyan nincs akkora súlya az eseményeknek még akkor sem, ha csupán néhány napra jöttem el otthonról. Amennyiben mondjuk fél éve itt lennék, meggyőződésem hogy a lelki hatás sokkal csekélyebb lenne, ugyanis óhatatlanul más, itt zajló helyzetek kerülnek előtérbe, változnak a prioritások. Ésatöbbi.
Valaki azt is pontosan tudta, hogy következmények nélkül helyezheti vissza a Iorga-idézetet a Mátyás-szoborhoz. Összefüggő cselekedetekről van szó? (Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak)
Kérdések:
Vajon a történések összefüggnek azzal, hogy hétvégén személycserére történt a Kolozs megyei RMDSZ élén? Anélkül, hogy pontos információk birtokában lennék, innen úgy tűnik, hogy László Attila és az új megyei RMDSZ-vezetőség lába alól teljesen kifut a talaj.
László Attila és Máté András annyira utálja egymást, hogy képtelen egyeztetni, összehangolni a tevékenységet?
Vajon hirtelen ennyire legyengültünk volna? Vagy csak megmutatom én mi a következménye annak, hogy nem engem válaszottatok meg típusú attiűd kerül előtérbe?
Van engedély a Iorga-idézet elhelyezésére?
Világos, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblát nem egyik napról a másikra készítették. Vajon kinek a megrendelésére gyártották le, és hol?
Ma hívott Mihai Hurezeanu, a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának a műsorvezetője, vegyek részt egy beszélgetésen. A téma: helyezzék-e vissza vagy sem a Mátyás-szoborra a Iorga-idézetet.
Lévén, hogy már a délutáni órákban elmegyek a városból, ez lehetetlen.
Pedig elmondtam volna a többségnek, hogy azt a táblát a kilencvenes évek elején az éj leple alatt a Közterület-Fenntartó Vállalat (RADP) emberei Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári ex-polgármester parancsára helyezték oda. A cél az volt, hogy „bizonyítsa” a reneszánsz király román eredetét és megsértse a kolozsvári, erdélyi, romániai magyar kisebbséget.
Most bizonyos román értelmiségiek és üzletemberek köré tömörülő lobbi csoportok azt szeretnék elérni, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó tábla ismét felkerüljön a restaurált és frissen felavatott szobor talapzatára.
A Ziua de Cluj napilap szavazógépetindított azzal a kérdéssel: a városházának mit kellene tennie a táblával? Eddig (péntek, május 13., 15 óra 43 perc) az eredmény:
39% – mondjon le az elhelyezéséről,
38% – helyezzék vissza,
20% – állítsák ki egy múzeumban,
3% – találjanak egy diszkrét helyet neki a műemléken.
Érdekes megfigyelni, ahogy bizonyos érdekcsoportok próbálkoznak a tábla visszahelyezésével, pedig gondoltam, már itt az idő, hogy senki sem kérjen az ilyen Funar-féle feliratokból. De lám-lám a nemzeti érzelmeket milyen könnyű szítani. Nemrég László Attila alpolgármester azt nyilatkozta: biztos, nem kerül vissza a felirat a piedesztálra.
Nem mintha ettől függne, de jó lenne szavaznunk arra, hogy ne helyezzék vissza a talapzatra a táblát.
Mátyás király miért nem élvezheti a koncertet? 🙂 (Rohonyi D. Iván felvétele)
Kolozsvár polgáraként érdeklődöm: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szervezett Vivat Matthias! program keretén belül április 2-án 20 órától miért nem a Főtéren tartják a Ghymes-koncertet?!
Hát nem arról volt szó, hogy az átalakított Főtér koncertek, kulturális rendezvények színhelye lesz?!
Méltóságteljes – így jellemezhető az ünnepség, amelyre mintegy 300 személy jelenlétében ma délután került sor a Főtéren Mátyás király születésnapja alkalmából. Az egyházak képviselői imát mondtak.
Az Erdélyi Református Egyházkerület nem képviseltette magát.
Már-már bánnunk kellene, hogy restuarálták? (Rohonyi D. Iván felvétele)
Nagy Erdélyi Mizéria – talán így lehet a leginkább jellemezni azt, ami az utóbbi hónapokban a Mátyás-szoborcsoport újraavatása körül történik. Megjelenik a hívó szó, örvendünk, hogy na, végre van összefogás, a civil szféra és az egyházak közösen vesznek részt a holnapi szimbolikus újraavatáson, amely egyben a reneszánsz királyunk születésének évfordulója.
Na, de azért mégis: vajon milyen kommunikációs malőr vezetett oda, hogy a három püspök ilyen nyilvánosság előtt azt állítja, hogy nem ők bocsátották ki a (Megh)hívó szót, illetve tudomásuk sem volt róla? Ha meg tényleg így volt, legalább az összefogás jegyében megtehették volna azt, hogy a kezdeményező Molnos Lajossal a színfalak mögött tisztázzák az ügyet, s bölcsen járnak el.
Úgy érzem, a Mátyás-szoborcsoport újraavatása körül olyan politikai húzások vannak, amelyek már minden elképzelhetőt meghaladnak. Már csak a nyilvános, konkrét, empirikus köpdösődés vagy a verekedés hiányzik. Legyen az is!
Gusztustalan, gyomorforgató ez az egész! Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel.
A kolozsvári magyar polgárok egyszerűen nem tudják, mi történik. Az érintettektől a közélet napszámosaként elvárnám, hogy tisztázzák a helyzetet.
FEJLEMÉNY1 (február 22., 15:30): Eddigi információim szerint Budapest utasítására Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul megkereste a püspököket, s retorziós intézkedéseket helyezett kilátásba, amennyiben nevüket adják az RMDSZ kezdeményezte február 23-i rendezvényhez. Ha igaz, elképesztő!
FEJLEMÉNY2 (február 22., 19:15): Az imént érkezett a sajtóközlemény, miszerint Kelemen Hunor is részt vesz a koszorúzáson. A teljes szöveg:
Ugyanakkor tisztelettel értesítem a sajtó képviselőit, hogy a kulturális és örökségvédelmi miniszter részt vesz holnap, február 23-án a Mátyás szoborcsoport koszorúzásán. Üdvözlettel, Debreczeni Hajnal, Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium.
FEJLEMÉNY3 (február 22., 20:41): Néhány telefonbeszélgetést követően több kérdés fogalmazódott meg bennem:
1. Ha a forrásaimnak igazuk van, s budapesti távvezérléssel a főkonzul intézkedett, hogy az egyházak lépjenek vissza, akkor miért nem visszakozott az EMNT Kolozs megyei szervezete?
2. Hogyhogy amikor az EMNT Kolozs megyei szervezete koszorúzásra és megemlékezésre kért városházi jóváhagyást, akkor azt a választ kapták, hogy a Dragobete-ünnep miatt ez nem lehetséges? Lám-lám, amikor az RMDSZ Kolozs megyei szervezete kéri ugyanazt, akkor azt a választ kapják (saját szememmel láttam ma az iratot), hogy kulturális rendezvényről, megemlékezésről van szó, így nem szükséges a jóváhagyás. Igaz, tudomásom szerint a beadvány nem engedélyt kért, hanem csak tájékoztatta a helyhatóság illetékeseit, hogy lesz egy ilyen rendezvény.
3. Míg a három püspök azt állítja, hogy nem volt tudomása a kezdeményezésről, addig Molnos Lajos és László Attila azt mondja: utóbbi személyesen egyeztetett velük telefonon. Itt valami nagyon nem passzol. Már csak Jézushoz folyamodhatunk válaszért.
Csodálatos élmény volt megtekintenem ma a teljes szépségében pompázó Mátyás-szoborcsoportot. Tizenöt éve újságíróként tevékenykedem, már szinte semmi sem hoz lázba, sok mindent láttam-hallottam-tapasztaltam, de ez valóban felemelő élmény volt.
Élőben még szebb! (Rohonyi D. Iván felvétele)
Siettem a Főtérre videózni, Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportot készített, beszélgettem Kolozsi Tiborral, a bronzrestaurátorral, majd László Attila alpolgármesterhez siettem interjút készíteni.
De mindezek előtt hosszú percekig csodáltam Fadrusz János restaurált alkotását, és abban reménykedtem, hátha az utóbbi időben felgyorsított munkamenet mégsem ment a minőség rovására. A szakember azt mondja, a csúszások, nem megfelelően ütemezett munkamenet ellenére elégedett, de hiányosságok is vannak.
Nos, de mikor kerüljön sor a hivatalos, ünnepélyes újraavasásra? Eddig két lehetséges dátumról tudok:
2. 2011. február 23-án, Mátyás király születésének 568. évfordulóján (az EMNT Kolozs megyei szervezetének a javaslata)
Másik kérdés: a hivatalos és ünnepélyes újraavatásig maradjon így, vagy fedjék le?
Úgy gondolom, az eddig napvilágra került két javaslt közül a február 23-a lenne a megfelelőbb. Egyrészt karácsony túl közel van, nem hinném, hogy sikerülne jól megszervezni a két államfő és/vagy miniszterelnök Kolozsvárra történő látogatását. Februárig van idő.
Amennyiben karácsonykor lesz restaurálás utáni avató ünnepség, akkor ne fedjék le semmivel. Úgyis rövid az idő. Ha végül február lesz belőle, akkor mondjuk a dinom-dánom előtt egy héttel, három nappal azelőtt azért mégis le kellene takarni, tegyünk majd úgy az avatón, mintha meglepődnénk. 🙂
Amire elkészült a téliesíthető védőszerkezet és a lovast és lovát megemelő fémszerkezet, már tavasz lett (Rohonyi D. Iván felvételei)
Agónia és extázis, avagy egyszer fent, máskor lent. Míg alig néhány nappal ezelőtt Kolozsi Tibor bronzrestaurátor panaszkodott, hogy ő és munkásai nem kaptak 2 hónapja pénzt, most László Attila alpolgármester azt állítja: a szakembernek nem az önkormányzat, hanem a generálkivitelező, azaz a Concefa irányába kellett volna megfogalmaznia sirámát.
Egyik pillanatban patthelyzet, a másikban minden kérdés megoldódik. Világos, hogy valahol komoly kommunikációs gondok vannak. Pénz ugyanis van.
Az anyagi háttér biztosítása a magyar, illetve a román kormány részéről, a tervezés elvégzésére kiírt licit, a tervezési munkára vonatkozó szerződés aláírása, a tervezés elvégzése, a restaurálásra vonatkozó feladatfüzet és dokumentáció összeállítása, a versenytárgyalás kiírása, a nyertesek kiválasztása, a fellebbezéseknek a helyi és központi szintű kezelése, a restaurálási munkálatok kivitelezésére vonatkozó szerződés előkészítése és aláírása, az előre nem látott akadályok kezelése és elhárítása, a menet közben jelentkező problémák megoldása, ezek megtervezése és kivitelezése, a többletköltségek ellenőrzés alatt tartása – íme néhány olyan elem, amely az elmúlt másfél év során nagy mértékben befolyásolta azt,
Nemrég még így nézett ki a szobor
hogyan és mikor kezdődik el, illetve milyen ütemben zajlik a Mátyás-szoborcsoport restaurálása. Valamennyi akadály esetén kezdődtek az egymásra mutogatások az érintettek között, és nem volt ez másképp a napokban sem, amikor Kolozsi Tibor bronzrestaurátor a Szabadságnak elpanaszolta: teljes patthelyzet alakult ki, ugyanis a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem fizet.
Ezzel szemben az alpolgármester azt nyilatkozta ma, hogy a kivitelezési szerződésben foglaltak alapján megtörténtek különböző munkafázisok átvételei és utaltuk a pénzt.
Rendszerint az újságíró ilyenkor a tények, az információ 60-70 százalékához jut hozzá. De még e mögött is van 30-40 százalék amit mi se tudunk meg. Vajon milyen személyes ellentétek, emberi büszkeségek rejlenek a színfalak mögött? Miért van az az érzése a kérdéssel hosszú ideje foglalkozó újságírónak, hogy valaki valakinek szinte mindig keresztbe akar tenni? Miért ilyenkor jelentkezik egyesek pénzéhsége? Miért nem lehet félretenni a pénz és a büszkeséget amikor a Mátyás-szobor restaurálásáról van szó?
Azt tapasztaltam, hogy mély személyes ellentét húzódik meg Szabó Bálint, a tervezést végző Utilitas Kft. többségi tulajdonosa és László Attila alpolgármester között. Ezen a pontot állandó a
Itt még csak az építés zajlik (Korabeli felvétel)
súrlódás és ez nagy mértékben hátráltatja a folyamatot. Az ellentét nem új keletű, aki olvassa a Szabadságot, láthatta miről is van szó. Adott pillanatban majdnem a bíróságra került az ügy, ami aztán végképp megpecsételte volna a restaurálás sorsát. Mátyás király és lova akár egy évig a levegőbe lóghatott volna, akárcsak most.
Sokszor elkeserít, amikor a huzavonát tapasztalom. Világos, hogy a július 4-i határidő nem tartható. Legjobb esetben július végén fejezhetik be a restaurálást. De hátha a több civil szervezet által augusztus 19-24 időszakban szervezett Kolozsvári Magyar Napokra sikerül befejezni a restaurálást?
Augusztus 20-án, az államalapítással kapcsolatos nemzeti ünnepünkön szép lenne felavatni a restaurált szobrot, ugye?
FEJLEMÉNY1 (május 21.): A mai Szabadságban megjelent, a témáról szóló cikkem ide kattintva érhető el.
Kiss Olivér blogja 