Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Nyuszi túra’


Arnold és Bogi (csak azért nem írtam fordítva a neveket, elvégre ladies first, mert Arnod van elől!) lábedzésen az Ördögmalom-vízesésnél (Saját felvételek)

A váratlanul bekövetkezett meniszkusz szakadás miatt december végétől mostanáig radikálisan megváltozott az életem: nem tudtam azokat a tevékenységeket végezni, amelyek eddig boldoggá tettek. Bár februárban mondhatni hagyományos módon részt vettem a sztánai farsang alkalmából szervezett lovas felvonuláson (köszönöm, Lajcsi!), húsvétkor a nagy fájdalom ellenére mégsem hagytam ki a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) aktív tagjai által összehozott Nyuszitúrát, a május eleji észak-ciprusi kényszerszabadság, majd az ezt követő térdműtét alaposan rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységekre. Két alappillér roggyant meg hirtelen: egészség és a túrázáshoz szkséges minimális anyagi háttér.

Mit ér az élet Élet nélkül?

Ha nincs szabadidős tevékenység, kirándulás, túrázás, lovaglás, barlangászás, pókerezés, biciklizés, nem jönnek hozzám vendégek, azaz nem vagyok folyamatos kapcsolatban a világgal, ha elmarad a geoládázás, a gyalogtúra, a kvízverseny, a plane spotting, a sakkozás, a sportlövészet, néhanapján a számítógépes játék, a sziklamászás, a társasági tánc, a társasjáték, akkor nem vagyok boldog. Ezekből a térgondok, s aztán a még hangsúlyosabb anyagi lerongyolódás miatt az utóbbi időben csak csurrant-cseppent.

Beléd égeti az Életet.

Ha nincs társaság, hangulat, pörgés, lazulás, a lehető legváltozatosabb és legkülönfélébb tevékenység (a héten például szabadtéri rövid filmek vetítésére megyünk), akkor értelmetlenné válik az élet.

S most ráadásul jótékonykodni sem tudok: 2001 óta önkéntes váradó vagyok, a műtét miatt hosszú hónapokig nem segíthetek a bajba jutottakon vagy azok rokonain… 😦 Segíteni pedig felemelő érzés. Érdekes, hosszú szünet után éppen az utóbbi időben hívtak fel a műtét előtt állók rokonai, hogy szükség van vérre. Sajnos nem tudtam segíteni.

Sátorozós gasztronómia: arab szendvics. Hozzávalók (saját recept): dăăăă – arab kenyér, szalonna, kenősajt, petrezselyem, Piros Arany. A vegetáriánus verzióból – dăăăă – törlendő a szalonna… 🙂

Segíteni: lehet még kanapéval és étellel a CouchSurfing portálon keresztül érkező, jövedelem nélküli egyetemistáknak, fuvarral szintén nekik. Ezt-azt, itt-ott, a lehetőségek függvényben. Ezeket szerencsére nem lehetetlenítette el a térdműtét. De nem tudtam sem a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrán, se más hasonló, számomra rendkívül fontos rendezvényen részt venni. S ez lehangolja az embert.

Nem vagyok vallásos, de a Fennvalóhoz igazán a Természetben lehet a legközelebb az ember. Ami ott van, az Isten teremtette. Az ember által létrehozottak nem érdekelnek annyira… A lehető leggyorsabban menekülni kell a betondzsungelből, nem kell szívni a friss szmogot. A Természet kifáraszt, de ugyanakkor erőt ad. Sokat, s hosszan tartót.

 

No, de lassan visszatér az Élet… 🙂

Zattler Arnold szervezésében lélekbalzsam péntek-vasárnap kiruccanáson vettünk részt a Dregán-völgyben. A festői szépségű tájakat nehezen közelítettük meg – Jack Volskwagenje megszenvedte az utat. Ugyanúgy Vadászi Zsolt Seat típusú személygépkocsija is.

Pénteken délután már úton voltunk: Kolozsvár – Dregán-völgye – Cserepes/Ciripa erdészház. A gát és az erdészház között vertünk sátrat. Jack-kel még ezelőtt (szinte) benéztünk a MOX zenei fesztiválra… 🙂 Sötétedéskor már égett a tábortűz, sült a kolbász, fogyott az alkohol. Kiváló társaság, hangulat. A Természetben.

Szombaton a szép és megható erejű Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el a Bocsásza-csúcsra, románul Vârful Buteasa. Persze, hogy volt extrém mászás, hisz Arnold volt a túravezető. Innen már kőhajtásnyira volt a Tolvaj-kő/Tolvajkő… 🙂 Majd más úton vissza a sátorhelyhez. Az erdészházig kellett volna felmennünk kocsival: így körülbelül 10 kilométerrel többet gyalogoltunk. Nem lett volna ez gond, hacsak nem makadámúton… :(. Összidő: 9 óra. Ebből 7 óra mászás/menetelés.

Vasárnap okosabbak voltunk: összeszedtük a sátrakat, s Zsolt jóvoltából a Cserepes/Ciripa erdészházig kocsival mentünk. Innen 5 órás körtúra következett: szép katlan – Horgas-tető – Mező-havas – Hideg-forrás – Istenek-havasa. Innen a sárga ponton letértünk a Ciripa/Cserepes-erdészházhoz. Adott pillanatban, azaza nyeregből szinte lementünk Biharfüredre a cukrászdába…

A térdem hősiesen bírta a távokat, a szintkülönbséget. Visszatérni látszik az Élet. S ez boldoggá tesz.

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


Levitáció a Királyerdőben…

Mindig van egy rendkívül érdekes, megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan dinamikája a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK, CSA) tagjai és szimpatizánsai által szervezett, nem hivatalos Nyuszitúrának. Idén sem volt ez másképp… Váratlan fordulatok, visszatérő motívumok, eső és napsütés.

Sok minden viszont változott. Mi is. Korral jár? Vagy ezt sokat emlegetjük? Ez már nosztalgia? Azt vettem elsősorban észre, hogy néhányan sokkal-sokkal érzékenyebbek lettek. Ugyanazok a poénok, szívatások más, mélyebb hatást váltanak ki. Hamarabb veszünk zokon dolgokat. Kezdjük túl komolyan venni magunkat?!

Emlékszel erre?

Az április 14-17. időszakban megejtett kiruccanás során régi és új résztvevők is voltak: fiatalok és tapasztaltak egyaránt. Bár csupán az érdekesebb mozzanatokat dokumentálta, valakiről azt hitték, kém… 🙂 S meg is kérdezték tőle… 🙂 Elgondolkodtam a dolgon: ha valakit így megkérdeznek, a kíváncsiskodó szerint az érintett igennel fog válaszolni? 🙂 S mégis, mit lehet egy Nyuszitúrán kémkedni?! 🙂 🙂 🙂

Az útvonal? Királyerdő… 🙂 Kolozsvár- Biharfüred- Lesi-tó környéke – Erdődámos – Cărmăzan-hegy – Vársonkolyos. Alvás? Hol félig elhagyatott erdészházban a Lesi-tónál (én a horkolás miatt külön, ugyanabban az épülőfélben levő hétvégi házban, mint a múltkor), hol low-cost panzióban, hol pedig az egyik barlangász által készségesen felajánlott hétvégi házban (a többiek a szobákban a földön, én – szintén a horkolás miatt  – a padláson).

A kontaktlencse-keresés… rejtély… 🙂

A SZABADSÁG érzése és átélése, a félig-meddig nomád életmód megtapasztalása, a bajtársi hangulat, az együvé tartozás – megfizethetetlen. Még akkor is, ha a bal térdemben bekövetkezett meniszkusz-szakadás miatt fizikailag végig fájdalmas volt a gyalogtúra: első nap egy-két kilométer, második nap nyolc, harmadik nap pedig tizenöt. Sebaj, májusban megműtik, s visszakapom a régi életemet, ami nélkül nem érdemes… élni.. 🙂 Feleségem nincs, gyermekem nincs, érte/értük nem kell gürcölnöm, pénzem nagyon kevés van, nem gyűjtök, vagyonom nincs és nem is lesz, tehát (másképp) ÉLEK.

Inkább meséljenek a fotók (képaláírásokkal és a videóösszeállítás):

 

Kattints az első fotóra!

Read Full Post »


Gyalogolunk, s ahol besötétedik, megalszunk… Melyik évben sátoroztunk itt, Szász Péter?

Összeszorul a gyomrom, picikét izgulok, alig várom látni a vasútállomást, hallani akarom a sípoló vonat, már látom a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK /CSA) tagjainak és szimpatizánsainak az arcán a felszabadultságot, mosolyt: ismét Nyuszitúra, amely feltölt, kivisz a Természetbe, azaz szabadulunk a betondzsungelből, nem szívjuk többet a friss szmogot. Szász Péternek köszönhetem, hogy évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a klub hivatalos és magánjellegű tevékenységeibe. Köszönöm, P***!

Kint a Természetben érzem magam igazán Otthon. A szakadt meniszkuszom akadályozhat a Király-erdőben történő menetelésben, sebaj, segítenek, a múltkor is ezt tették a barlangászok: akkor a bal kulcscsontom volt eltörve biciklizés miatt…

Read Full Post »


Bölönben, a Buzău Segélyakció után... 🙂

Végre ismét ellátogatok a Székelyföldre. Hiányzott már. Komolyan. Még akkor is, ha ebben a régióban mintha több román szót és kifejezést használnának, mint Kolozsváron, a baráti és ismerősi társaságomban.

Egyszer Vasláb községet kerestük, eltévedtünk.

Elnézést, merre találjuk Vaslábat ?

– ragadtam meg a személygépkocsim, elnézést a Dacia Grand Cherokee Pathmaker ablaktekerőjét.

Ide figyeljön: mágy szépen előre, s asztá’ az első interszekcióná bara.

 Hol?

Az interszekciónál!

Mi az?

 Ejsze maga nem idevalósi magyar embör!

Egyik kedvenc történeteim közé tartozik.

Ma 18 órakor indulok többedmagammal Székelyudvarhelyre, ahol holnap délelőtt/kora délután tartjuk az Erdély Mentőcsoport (EM) éves közgyűlését. Holnap délután háromra Csíkszeredában kell lennem, ahol a Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) meghívásának teszek eleget, s a Médiatalálkozó keretében csoportfoglalkozást vállaltam. Ezen kívül 4 órás előadást tartok az on-line újságírásról.

Ma este találkozom kedves barátommal, Kakasy Botival, az uh.ro szerkesztő-rovatvezetőjével, akivel együtt megyünk Marokkóba május végén. Persze, mások is jönnek még. Szombaton este lazulás lesz műsoron, de emellett egész hétvégén foglalkoznom kell a WebSzabadsággal is.

Jövő hétvégén Nyuszi-túra a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klubbal. Alig várom!

Read Full Post »


Nem fukarkodtak, az százas

Csak jönnék végre rá, hogy az utolsó napon pontosan mikor sikerült ezeknek a rakoncátlanoknak és kis hamisoknak becsempészniük azt a három követ a hátizsákomba – ekkor lenne igazán teljes a 18 résztvevős Nyuszi-túra képe (április 22-25). Visszajátszodtam a filmet, s gyanítom, hogy mikor sikerült nekik.

Jómagam is gondoltam erre a poénra, de megkíméltem őket. Sejtettem, hogy nem úszom meg, de az utolsó napra azért nem gondoltam. Szinte végig le nem vettem a szemem a hátizsákomról, s mégis sikerült neki… Kis csibészek!

Így sem hiányos, sőt, mert rengeteg dolog történt.

Relatív csendélet a tűz mellett (Saját felvételek)

Merően más volt, mint a tavalyi, ugyanis most gyalog túrára mentünk. Barátkáig (Bratca) vásároltunk jegyet, de már Biharfüred megállóhelyen (nem ugyanaz, mint az üdülőtelep, mert oda csak az álomvasút jár) leszálltunk.

Ki volt adva az ukáz: az „ágyúgolyót” (barlangász szakszóval, románul: obuz – másfél literes, pille palackos sör) és az egyik erdélyi politikusunk által figyelmesség gyanánt (és természetesen valami ellenében – ugye, tetszik tudni, ezt minek nevezik) kapott pálinkát bizonyos megállóig meg kell inni. Ment is az ipar, tűntek el a tartalomjegyzékek, a klasszikusok Művei (barlangász szakszóval a kocsma, késdobáló, köpködő, azaz a lá birtucú gyin pödúré, nem más mint A Könyvtár).

Két fajtából is lehett válogatni...

A vonatozás hosszú évek után (nem emlékszem pontosan, a túra előtt mikor utaztam utoljára vonattal) betekintést adott nyújtott abba, amit az Academia Caţavencu találóan úgy fogalmazott meg, hogy

România Profundă.

Felmerült az is, hogy az idei valójában jubileumi túra, ugyanis az Őslények 2001-ben szervezték az elsőt.

Néhányan elégedetlenek voltunk, mert nú nyám dusz kú nású. Pedig ha nem nyalt volna citromot, a kalauz szépen beillett volna Gogol (Nyikolaj Vasziljevics) szatirikus vígjátékába is, mi meg a blattoló statiszták lettünk volna.

Pihenő

Habár a statiszta az más volt: ifjú, hevesvérű túratársunk, Andor (rossz nyelvek szerint Kandor/Kondor) a Jád-völgye alján (valahol Csarnóháza/Bulz környékén), amikor a Lesi-tó „szép kocsmájához” (elnézést, Könyvtárához) próbáltunk stoppolni saját (nők szerint jó) testével próbált autót szerezni a csapatnak. Bár Mózesre (szó szerint) bíztuk, hogy elvezessen, intézkedjen, mégis a lányoknak sikerült. Aztán egy faluval odébb (amikor a csapat hátra maradt része végső elkeseredésében vágott neki a 16-18 kilométeres útnak) meg nekem, domnú Russzal.  Fejenként egy nyolcasért felvitt a „papucs Dácsiával”, ebből lett neki Nagypénteken 80 leje. Durexet nem vásárolt belőle, mert a szőke hölgy, aki győzködte a kocsmában (a fene egye meg, a kultúrközösségek civilizációs, eszmei-lírai és drámai találkozó helyén: A Könyvtárban), hogy essen meg a szíve rajtunk, meg neki is majd rajta, s

ó fácsém förö mác gyé pork, üncélédzs tú, mö ómulé.

A „szép kocsmában” (Lesi-tó vízgyűjtő gát része) lassan-lassan összegyűlt a Nagy Csapat, áttanulmányoztunk néhány művet (műsoron: Bulgakov és Kassák Lajos összes), majd a Mészégető (Varniţa Leşului) barlang szájánál tábortűz, Bretter-kör féle felolvasó est néhány kortárs alkotó művéből, installációk, performansz (performance), kóruspróba, ínyencségek.

Ilyen messze kellett sátrat vernem, hogy ne halljam a horkolást...

Reggel táskás szemek. Nem nekem, mert jó messze aludtam a horkolóktól, s megtanultam a leckét: többet senki sem fogadok be a sátramba. Még akkor sem, ha szűz dobhártyájára ígéretet tesz, hogy nem zavarja meg álmomat.

Szombaton ismét nem Mózes irányította a túrát: felmentünk a Les-völgyön, Vadrózsás-domb környéke, Hátsó-tető (nem szédültünk, mert csak 948 méter magas), majd természetesen a mágnes pont: Az Întorsuri Könyvtár (hazafias momentumok: Ady, Dsida, Petőfi), Erdődámos (Dameş) mellett.

Vasárnap „átvágtunk” Cărmăzanra (Szűlűke szerint nincs hun megfelelője, se magyar), a Corobăţ barlang mellett háltunk meg.

Legalább 5 órát tartott a felolvasó délután a könyvtárban.

Ami biztos, biztos: hátha nem lesz szék a kocsmában...

Mozgás, sporttevékenység is volt azért: talált labdával fociztunk, csapatunk fölényesen győzött ha beleszámoljuk, hányszor sikerült eltalálnunk a labdát, s milyen hatást váltott ki egyik kiskorú csapattagunk művészi mutatványa (melles labdastop).

Hétfőn, húsvét másodnapján, előkerültek a tojások. S román túratársunk megtanulta a herezacskó szakkifejezést is. Ezznél kissé unalmasabb az, hogy a kakasmandikót tanulja meg.

Innen már egyenes út vezetett a Zichy-határhoz, a Măguran és az Izbândiş-völgybe, s aztán Vársonkolyosra, ahol az állomás közelében levő kocsmában elpusztítottuk az üveges sör tartalékot. De ettünk is: 30 miccset. És szalma krumplit is.

Személyes üzenet néhány résztvevőnek:

Andor: szép a fehér, de a rózsaszín még mácsóbb.

Erik: Csápő, förö dombéurji!

Cuncimókus (kicsi Cini): hova keveredett a szegény tinédzser… 🙂

Árpa: alólad nehéz kihúzni a széket!

Peti: ismét a családi program… horror! (mi történt második éjszaka a sátorban?)

Szűlűke: domnu csápö…

Jocó: labdába lehet rúgni, de vakond túrásba annál kevésbé…

Gizike: fogynod kellene!

Mózes: legközelebb erélyesebb fellépést, valóságos vezető szellemet várok el tőled. Pedig periszkópod is volt…

András: mi történt éjjel a sátorban?

Száddám (Szeles Ádám): ilyen csendesnek még sohasem láttalak, nősülni készülsz?

Ionu: cuvintele învăţate în tura asta îţi vor fi utile, aşa-i?

Blanka: a következőre külön meghívót kapok tőled, ugye?

Dászköl: könnyű az mh intézetben, rózbonbon a kényszerzubbony

Emese: láttad, ki fényképezte a popódat? Lesz retorzió?

Váradi: hogy sikerült hazaérni?

A túra visszatérő motívumai: cüt kájétú, tréznyimár dumnyézó dá förö plajé, futélár pityélé, dumö lá ghicö muntyán… 🙂

***************************

(Videó is lesz, ha végre sikerül a YouTube-ra feltölteni a képsorokat. Kattintok arra, hogy upload, aztán meg semmi sem történik)

A Pofakönyvre (Faceook) feltöltött fotók itt tekinthetők meg.

****************************

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Read Full Post »


Szádi így hirdette meg a Nyuszi-túrát:

Hogyha unod már a húsvétok szagát,
ha a Rexona már semmi jót nem ád,
hogyha részeg akarsz lenni hegyen-völgyön át,
menj el, menj el, menj el!

Szóval: április 22 – 25. között tradicionális gyalogos Nyuszi-tára, lébe és hóba,  keresztül és kasul a Királyerdőn.

Száddám.

Dehogy van hideg sátorban! (A felvétel a tavalyi Nyuszi-túrán készült)

Aki tudvalevő, hogy nem más, mint Szeles Ádám.

Van ezekben a sorokban valami mély. Amolyan je ne sais quoi… 🙂

Elsősorban Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek című verséhez hasonlítanám.

Száddám akár új költészeti irányzatot is indíthatna. Ki hallott Brédáról? Mit számít OJD, s az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy? S

Szeles Ádám (a.k.a. Száddám) a menő, a cuccos, az érző és érzékeny lelki-lírai akusztika, a Rexona-Nyuszi irányzat megteremtője. ÉLJEN! ^*@#$%& – lelkes taps, éljenzés, szűnni nem akaró ováció – *@#$%&

Tavaly is voltam, s bejött a más fajta húsvét. Változtassunk valamit, próbáljuk a szabadban tojást festeni (lesz ilyen is). A múlt évben kocsikkal mentünk, mert egy áldott állapotban levő hölgy is velünk tartott, de most gyalogos lesz a menet. S persze, sátorozunk, tüzet rakunk, léháskodunk.

S végre VONAT! Nem is emlékeszem már pontosan, mikor ültem utoljára vonaton.

Tavaly is kiválóan telt (Cuga horror-terror horkolását leszámítva!) , most sem lehet másként… 🙂

Read Full Post »


 

Tanakodunk: aludjunk a szénában, vagy menjünk tovább

Rég készültem a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK) által szervezett Nyuszi túrára. Nem részletezem (nem is ismerem pontosan) a kirándulás eredetét, s arról sem szólok, hogy tulajdonképpen nem ez volt (lett volna) az eredeti Nyuszi túra. Nekem mindenképp az volt. És nagyon jól sikerült. Kivéve egy mozzanatot.

Remélem nem azért hívsz, mert esik az eső, s visszamondtátok a túrát

mondogattam, amikor Száddám (polgári nevén Deák Zsolt, egyesek szerint Szeles Ádám) 9 óra 20 perckor felhívott, hogy:

Na, mi van?

Pedig korántsem azért hívott, amitől tartottam. Tudni akarta, mi a fene van velem. Én meg csak 2 perc múlva értettem meg, mire gondol.

Húsvéti előzetes

Húsvéti előzetes

Kilenc órakor volt a találkozó. Én pedig tévedésből kilencre állítottam be a mobilom ébresztőjét. Amikor hívott, akkor jöttem ki a zuhany alól. Ők már mindannyian a magyar színház előtt voltak már.

Tövis után a Alsógáld (Galda de Jos) elnevezésű településnél értem utol a társaságot., itt tértünk le a főútról. Szálláshelyet kerestünk. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, válogattunk és folyton azt mondogattuk egymásnak, hogy

majd odébb jobb helyet találunk.

Addig-addig, míg több falun keresztülmentünk, felmentünk a Detunátákra, s közeledtünk Bucsony (Bucium) községhez. Valahol Mogos (Mogoş) környékén találunk egy elhagyatott házat, s udvaron lesátoroztunk.

Tűz, sütés, vacsora, alvás.

Szombat este, az első sátorhely

Cugának nem volt hol aludnia. Mondtam, jöhet hozzám. Megbántam. Egész éjjel hangosan horkolt. HORROR! Két dologra vagyok allergiás: a női hisztériára és a horkolásra. Rúgtam, könyökkel vállon ütöttem, ébresztettem (még a szomszédos, mintegy 10-15 méterre levő sátorba is hallotta Krisztina és Bert, holott a patak elég hangosan csobogott), semmi se hatott. Alig aludtam összesen két-másfél órát egész éjjel. Pedig még a lövészeti versenyeken használt füldugómat is használtam!!!

Videók itt és itt.

Második éjszaka a Béla-vár alatt aludtunk

Pörögtünk tovább. Bucsony, Abrudbánya, Topánfalva, Aranyosbánya, Szolcsva, a Béla-vár aljában sátoroztunk, vasárnap pedig 4 és fél órás körtúra a Béla-váránál.

A fényképek ide kattintva tekinhetők meg.

Sehova se sikerült öntözni menni. Hátha jövőre mindkettő összejön: túra és locsolás.

Read Full Post »