FOTÓRIPORT – Biciklivel Kolozsvártól Válaszútig, innen vonattal Désig, majd biciklivel Szamosújvárig. MICSODA?!

Nemeszsuk (Jucu) környékén véget ért az aszfalt. A nagyobb gond a sár volt. Visszafordultam. Ahelyett viszont, hogy füzesmikolai (Nicula) kolostor fele vegyem az utamat, azaz arra, amerre 2014-ben bringáztunk, letértem Kolozsvár/Dés irányába… Válaszúton viszont már nem haladt semmilyen út a Kis-Szamos folyóval párhuzamosan… Sebaj, vonatra pattantam… 🙂

Ötön indultunk bringázni a Főtérről, de mégis egyedül érkeztem Sallai Jánoshoz Szamosújvárra… S még vonatozás is volt benne. 2016 ősze óta nem bringáztam, 2016 végén következett be a meniszkusz-szakadásom, 2017 májusában műtötték meg a térdemet, most szombaton 54.5 kilométert bicikliztem.

Jánossal, Botival, Krisztiánnal és Ákossal vágtunk neki az útnak, örvendek, hogy a listavezető a gyér érdeklődés ellenére mégis megszervezte a biciklitúrát.

Féltettem is a térdemet, a fiúknak városi biciklijük volt, gyorsabban haladtak, a tempójuk is sokkal jobb volt, mint az enyém, így már az elején eléggé lemaradtam.

A történet többi részéért kattints az első fotóra! 🙂

Pénteken édesapám segítségével helyrepofoztuk a biciklit, edzésképpen feltekertem a Monostorról a Hajnal negyedbe, majd lehoztam a Konnektorba

A bringát 2011-ben 400 lejért vásároltam Kakasy Botitól. Még abban az évben Kertész Leventének, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) vezetőjének köszönhetően feltekertem a Transzfogarasra. Szép emlék! Ügyelnem kell a biciklimre, pénzem többet sohasem lesz újat vásárolni…

Szombaton reggel János, Krisztián és Ákos hármasban vonatozott le Szamosújvárról Kolozsvárra. Botival a Főtéren találkoztunk velük, innen indult a biciklitúra

Féltettem is a térdemet, a fiúknak városi biciklijük volt, nekem túrabringám, gyorsabban haladtak, a tempójuk is sokkal jobb volt, mint az enyém, így már az elején eléggé lemaradtam. A repülőtér környékén megvártak, de Apahidán már nem láttam őket. Ledepiztem, hogy nem vártak meg, az első buszmegálló után letértem a főútról, egy boltból kakaós kávét vásároltam, a kis hátizsákomban levő kenyeret pedig mellé fogyasztottam el reggelire. János és Ákos is hívott, de azt hittem, már távol vannak, írtam nekik SMS-t, menjenek nyugodtan, találkozunk majd Szamosújváron. Pedig alig egy kilométerre lehettünk egymástól… A felirat a bolt ablakában volt…

Nemeszsuk (Jucu) környékén véget ért az aszfalt. A nagyobb gond a sár volt. Visszafordultam. Ahelyett viszont, hogy füzesmikolai (Nicula) kolostor fele vegyem az utamat, azaz arra, amerre 2014-ben bringáztunk, letértem Kolozsvár/Dés irányába…

Előre sár…

… balra sár

Visszafordultam Nemeszsukra, a községben rossz irányba, azaz Füzesmikola (Nicula) helyett Kolozsvár/Dés irányába tértem, úgy emlékeztem, a Kis-Szamos partja mellett halad egy út… Hát nem. Azaz csak egy ideig, pontosabban a bővülő Bosch telephely és a régi Nokia-gyár mellett Válaszútig. Itt értem ki a Kolozsvár-Dés főútra, amelyen semmiképp sem akartam bringázni

Véletlenül értem ki a válaszúti „állomásra”. Éppen vonat érkezett. Dés irányába. Felültem rá. – Meddig utazik? – kérdezte a kalauz. – Nem tudom – válaszoltam…

Ketten, vonaton

Megismerkedtem két utassal, s a kalauznak is elmeséltem a történetet. Jót vigadtunk… 🙂

Végül kifundáltam, hogy ha leszállok Désen, akkor Szentbenedek (Mănăstirea), Szilágytő (Salatiu), Péterháza (Petrești) és Szamosújvárnémeti (Mintiu Gherlii) érintésével 15 kilométert tehetek meg Szamosújvárig, s körülbelül ugyanakkor érkeztem meg, mint a többiek, akik Nemeszsukon letértek jobbra, Szék irányába. Így is történt… Kiváló vacsora kevéske alkohollal Jánosnál, majd Ákosnál, a Petőfi-öszdöndíjas haverünknél aludtunk. Köszönjük a vendéglátást!

Szentbenedeken (Mănăstirea) megálltam a Kornis-kastélynál. Szívszaggató látvány! Sajnos nem találtam meg ClujPrincesses által elrejtett geoládát…

A Wikipédia szerint 1573-ban Báthory István fejedelem Szentbenedek birtokot Kereszturi Kristóf dési kamarai prefektusnak adományozta, aki Kornis-kastély a főépületét emelte. 1599-ben a kastély birtokosa Kereszturi Kristóf özvegye. Lányukat, Kereszturi Katát Kornis Boldizsár vette feleségül, így került a kastély 1602-ben a Kornis család birtokába. 1617-ben Kornis Boldizsár özvegye, Kereszturi Kata tulajdona volt, de ugyanebben az évben a birtokot Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a nemesi udvarházzal együtt ismét a Kornis családnak adta, akik egészen a második világháborút követő évekig birtokolták. A kastély a két világháború között még teljes épségben állt, a második világháború alatt megrongálódott. 1914-ben Szentbenedeken ennél a kastélynál forgattak filmet Katona József Bánk bánjából, főszerepben Jászai Marival és Szentgyörgyi Istvánnal. A Szentbenedeken készült külső felvételek terjedelme 1500 méter volt. A második világháború alatt a film teljes egészében elpusztult. 1948-ban az épületet államosították. 1950–51-ben az épület felét silónak, másik felét iskolának alakították át. Ekkor a kastély könyvtárának nagy részét az udvaron elégették.[4] Innentől fogva az épület állaga fokozatosan romlott. 1975–76-ban renoválták. A kastélyhoz tartozó búcsútemplomot ma az ortodox egyház használja. A kastélyt Kornis Gabriella grófnő visszaperelte az államtól 2006–2007 körül, állaga azóta is romlik. 2016-ban a bejárat melletti két unikornisszobor egyikét ismeretlen tettesek ledöntötték

Magányosan…

Vasárnap Szamosújváron Bibi is bringázott…

🙂

Ennyira izgett-mozgott a vonat Szamosújvártól Kolozsvárig… 🙂

FOTÓ- és VIDEÓRIPORT – Hetvenkét kilométer lóháton, két nap alatt

A boldogság egyik meghatározása (Otilia Ciuhat felvétele)

Igen, az úgy történt, hogy nemrég elmentünk biciklivel a Bonchidai Kastélynapokra, majd innen LÓHÁTON mentem Sztánág (72 kilométer 48 óra alatt), s két nap múlva vonattal tértem vissza Kolozsvárra.

MI VAN?!

A Szabadság mai számában megjelent élménybeszámoló, fotó- illetve videóriport ide kattintva érhető el.