A hétvége talán a legérdekesebb felfedezése a Rock FM volt, amelyet a Dacia Grand Cherokee Shakopee Medawakington Dakota Sew Pathmaker (nem ám amolyan kispályás Pathfinder) ultra teljesítményű rádióján fedeztem fel. Lőjetek le, de eddig nem jött be rajta, na.
Régen, vagy talán soha nem
változott ennyit, ilyen gyorsan a május elsejei program. Visszavezetve: az volt a gond, hogy sok, túl sok volt a lehetőség, legalább öt.
Végül a Mircea-féle (ő a Román Alpin Klub kolozsvári egyetemi részlegének egyik alapembere, többször kirándultam már vele) Torockói-hegység túrát választottam. Inkább medvehagyma szedési gerilla akció volt az egynapos menet.
Nekik (két sráccal jött) csak szombat, de nekem péntek este/éjjel, ugyanis egyedül kimentem Alsógáld község határába, ahol lesátoroztam, tüzet raktam, szalonnát és krumplit sütöttem. Parázson. Egyedül. Ha nincs ki csatlakozzon, sebaj, megyek kegyedül.
A hármas csapat
szombaton reggel érkezett, kimentünk a Csáklya-kő környékére, vásároltunk falusi tejet, túrót, valóságos gasztronómiai Fiesta.
Megúsztuk az esőt: a környező dombokat viszont megáztatta.
A terv szerint szombaton
este Szindre kellett volna mennem, tavaly szeptemberben itt tartottuk az Erdély Mentőcsoport első képzését.
Ez is borult: Lenke szólt, hogy vasárnap a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) keretében működő tánccsoport kemény magja (atom, nukleusz) és a hozzá csatlakozó baráti/ismerősi társaság kirándulást szervez a Létai-várhoz. Ennyi kellett csupán a padlófékhez.
Vasárnap öt kocsival összesen 18-an
mentünk a Létai-várhoz: sütés, pia, pia, pia (mértékkel). Csodás társaság, kiváló hangulat. Még akkor is, amikor esett, s mindenféle alá menekültünk…
Nagyobb, de sokkal civilizáltabb tömegre számítottam. Egyesek irdatlan mennyiségű hulladékot hagytak maguk után. Hogy szégyen? Gyenge. Inkább az, hogy ezek a k***** k***** sz***** g****** Jetti k****** a****** k****** sz******* f********.
Kiss Olivér blogja 