Korántsem az elmúlt napok történései, amelyeket egyébként a meditációra igen alkalmas távolságból, pontosabban Milánóból követtem, s még a keserűség sem az, ami íratja a következőket velem: végképp leírták a kolozsvári magyarságot. Fogadjuk el végre, hogy a 80 százalékos román többség eltaposott bennünket. Funar ennek nyilvánvaló megnyilvánulása volt, Emil Boc polgármesterkedése alatt a gödör-ügy alatt is felszínre került, most viszont már nyíltan, mi több büszkén zajlik a taposás.
A törvényességre, a jogállam szabályaira hivatkozni, ezzel érvelni fölösleges. Az sem lényeges, mikor csúsztatott a városháza szóvivője, vagy hogy kézjegyével látott el bizonyos dokumentumokat. Ezek a részletek már nem számítanak. A 80 százalékos román többség viszont már annál inkább.
Ismét áltatjuk magunkat azzal, hogy igazunk van, s ez vagy az bizonyosságot nyert, valaki hazudott, füllentett, csúsztatott.
Hiú ábránd számon kérni a 80 százalékos többségtől a törvényességet, az aláírást, az adott szót.
Szerintem is most ütött igazán vissza László Attila puhánysága. De kíváncsi vagyok, ilyen helyzetben mit tettek volna, akik (sajnos) Kolozsváron semmilyen formában és semmilyen szinten nem gyakorolják a politikai/közigazgatási hatalmat: EMNT, EMNP, MIT, EMI, SZNT, Demokrácia Központ, MPP stb.
Sajnos, mert az ilyen helyzetekben derülne ki az, hogy ők is csupán a lehengerlő többséggel és a megértés hiányával szembesülnének.
Igen, tüntetnénk egy hétig, ismét lenne flash mob, gerillaakciót szerveznénk, éjszaka visszahelyeznénk a magyar üdvözlőtáblát, s eltávolítanánk a Iorga-idézetet. Ismét tőből kivágnák, illetve visszahelyeznék.
Az övéké lesz a végszó, mert többségben vannak. 80-18 százalék az arány. Nem segít sem az Európai Unió, sem az Afrikai Unió, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem az Orosz Föderáció. Sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), sem az Európai Parlament, de még az Ausztrál Kengurutenyésztők Egyesülete sem.
Nem azt mondom, hogy fölösleges a szélmalomharc… 🙂 Hanem azt, hogy amennyiben a megosztottság miatt jövőre se a helyi, se a megyei tanácsokba, se a parlamentbe nem jutunk be, akkor kezdődik az igazi buli. Országos szinten is…
Kiss Olivér blogja 