(A videóriport ide kattintva tekinthető meg)
Valahányszor humanitárius segélyakciókon veszek részt ambivalens érzések lesznek úrrá rajtam: vajon hathatós segítséget nyújtok azoknak, akiknek ajándékcsomagot adok át vagy csak a lelkiismeretemet nyugtatom? Nem másért, de a jótékonysági tevékenységek bírálói azt állítják, csak saját lelkünk elaltatására használjuk ezeket az alkalmakat.
Nem értek egyet velük!
Úgy az Erdély Mentőcsoport, a Gondviselés Segélyszervezet, mint a CERT (Community Emergency Response Team) önkéntesei szívből, idejük, energiájuk és pénzük feláldozásával immár több éve segítenek igen nehéz helyzetben levő csoportokat. A CERT például már hatodik éve segíti a Gyalui-havasokban elszigetelten élőket. Saját adatbázist alakítottak ki a rászoruló családokkal, s évente kétszer, húsvétkor és karácsonykor ajándékcsomagokat szállítanak neki. Olyan helyekről beszélünk, ahova télvíz idején csak nagy teljesítményű, nyugat-európai gyártású, csörlőkkel, téli gumiabroncsokkal, láncokkal felszerelt terepjárókkal lehet eljutni. Vagy gyalog. Igaz, a társadalom gazdagabb rétegeihez tartozó off-roados társaság számára a ilyen utak során tapasztalt kaland és adrenalin is fontos szempont, de év folyamán van alkalmuk kiélni ilyen jellegű vágyaikat, s a humanitárius segélyakciók során embertársaink megsegítése az elsődleges aspektus.
Tisztelem, becsülöm őket, mi több, felnézek rájuk, hogy annyi éve vissza-visszajárnak a hegyek tetején elszigetelten élő családokat meglátogatni és megajándékozni. Emberi, mi több, hazafias gesztus. Persze, a terepjárók szennyeznek, esetenként időleges kárt okoznak a mezőn, az erdőben, viszont ilyenkor ilyen helyekre nem lehet másképp feljutni. Gyalog rendkívül körülményes lenne.
A kétnapos akció során ismét a reketói (Răcătău) Ionel vendégszeretetét élveztük. Érkezéskor tábortűz várt, gulyást főztünk, ittunk néhány sört.
A lelki felöltődésre feltétlenül szükség volt annak érdekében, hogy feldolgozhassuk a nap közben látottakat: egy nénit például a szó szoros értelmében belakatolt házban tartanak. Félnek, hogy a megöregedett, rokonok nélküli hölgy magára gyújtja a házat vagy elkószál, s nem találják meg többé. Ott ült a kályha mellett, sajnos már meg sem ismerte azokat, akik évek óta ajándékcsomagot visznek neki… Este mindenki különbözőképpen dolgozta fel a nap közben látottakat: olyan is volt, aki hosszan nézte a tábortüzet, s egy ideig senkihez sem szólt…
Köszönöm a CERT-nek a lehetőséget, s főleg Lázok Levente barátomnak, akinek köszönhetően megismerkedhettem ezzel a szervezettel!
Előrevetítem: december 21-én a Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport Kolozs-Torda fiókszervezetének humanitárius segélyakciójára kerül sor az Aranyos-völgyében.
Mi a véleményed az ilyen jellegű humanitárius segélyakciókról?
**************************************************************************
A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
**************************************************************************
Kiss Olivér blogja 
Szélhámos használja ki az adventi időszak ajándékozási hangulatát. 14-én történt a Dónáth negyed végén. Egy fekete Fordból kiszálló magyar üzletembernek bemutatkozó öltönyös fiatal férfi pergő dumával elmagyarázta , hogy termékbemutatóról utazik haza és egy magyar nyugdijast akar segiteni.
Olyan hátgerinc egyenesitőt és két svájci órát tartalmazó dobozt vett elő a csomagtartóból és egy nagy dobozt mutatott, benne plazma TV ,amit el is hoz
a lakásomra, csak üljek be a kocsiba. Szerencsére én akkor már észbe kaptam , sajnos a kocsi rendszámát nem néztem meg .
Itt a környéken rengeteg szélhámos müködik rovart irtanak , gázt és vizet ellenőriznek vagy ha éppen az ajtóban kapják el belökik és kifosztják az időseket. Valami rendőrségi adással a TVben kéne tájékoztassák a nézőket.
KedvelésKedvelés
🙂 ❤ ❤ 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: VIDEÓ- és FOTÓRIPORT – „Csak arra kérem a Jóistent, ha elvesz, vegyen el hamar, ne szenvedjek” | Kiss Olivér blogja