Kirgizisztán harmadik legnagyobb településén, Jalal-Abat városában szeptember 11-én készített felvételem amolyan jelképe annak, ami a régióra jellemző: egyfajta geopolitikai kényszeredett egyensúlyozás Európa és Ázsia között.
Az ország vezetői, egyébként akárcsak a szomszédos Kazahsztán politikusai, kényesen ügyelnek arra, hogy úgy Oroszországgal, mint többnyire a szintén muzulmán szomszédokkal, ugyanakkor viszont a Kínával és a Nyugattal is jó viszonyt ápoljanak.
A Szovjetunió nemzetiségeinek sajátosságait ábrázoló gyermekkori képeskönyvet virtuálisan kezemben tartva utaztam végig augusztus 26 – szeptember 16. között Kazahsztánt és Kirgizisztánt.
Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt annyira emlékezetembe vésődött a közép-ázsiai nemzetiségek tagjainak arca, szemük formája, a gyönyörűséges hegyi tájak és a végtelen gyapotültetvények látványa, hogy már 35 évvel ezelőtt eldöntöttem, valamikor majd a „sztánokba” utazom. A Wizz Air légitársaságnál már január elsején lefoglaltuk a repülőjegyeket, így csupán 110 eurót fizettünk. Három hét alatt a két országban szállításra, alkalomadtán szállásra (többnyire viszont a vendégszerető klubbal, azaz a CouchSurfing segítségével intéztem ingyen alvást), étkezésre és egyebekre összesen 300 eurót költöttem.
Köszönöm önzetlen támogatóimnak!
Kiss Olivér blogja 