Óóóóó, mekkora érzelmi feltöltődéssel fogjuk ismét meglátogatni
a számunkra oly kedves helyeket… Elsősorban a közeli helyeket, az elvetett és kissé megvetett közeli helyeket. Merthogy Türkmenisztán olyan messze van és olyan szép: no, de azok a helyek, amelyek a közelünkben vannak, s a távoli mámorért feladtuk őket?
MEKKORA A KITÖRÉS VÁGYA! Mennyire felértékelődik az eddigi “alap”…
Még az ellenségek is közelebb kerülnek majd hozzánk, hát még a kedvelt emberek, helyek.
Visszamenni, meglátogatni azokat az embereket és helyeket, ahol csodálatosan éreztük magunkat. Mekkora élmény lesz!
Csak apró lépésekben, fokozatosan. Annál intenzívebb lesz!
Kiss Olivér blogja 