Kommentár nélkül…
A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) vezető tisztségviselői üdvözlik Fekete Pákót:
Nicsak, az egyik kommentelő is élvezi a sztár társaságát… 🙂
Külön kérésre, kiegészítem azok jegyzékét, akik üdvözölték Fekete Pákót:
Kommentár nélkül…
A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) vezető tisztségviselői üdvözlik Fekete Pákót:
Nicsak, az egyik kommentelő is élvezi a sztár társaságát… 🙂
Külön kérésre, kiegészítem azok jegyzékét, akik üdvözölték Fekete Pákót:
Péter László barátomat, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének adjunktusát, a társadalmi jelenségek kimagasló és értő elemzőjét megkértem, írjon a Szabadságba erről az egész cécóról.
Örömömre, megtette.
A címben szereplő rövid, de lényegretörő elemzése ide kattintva olvasható.
Jómagam szintén a tegnapi Szabadságban összefoglaltam a blogomra érkezett mérvadó kommenteket.
November 8-án este az Andrea és Márk féle társasági tánctanfolyam után, persze, ismét a törzshelyemen, azaz a Bulgakovban kötöttem ki. Itt volt René holland barátom, aki a Kasseli Felsőoktatási Kutatóintézetnek egy tudományos kutatást végez a romániai helyzetről (is).
Elmentem vizelni. A klotyón hüledezett valaki, hogy Úristen, itt van Fekete Pákó. Rövidre fogtam a vizelést, kissé berezeltem. Vajon ki lehet ez az alak, aki miatt így felkiált valaki? A budiban. Nézem a plakátot, nem tudom, miről van szó. Ezt ki is mondom. Az illető inkább ettől ájul ki.
Te nem tudod, ki az a Fekete Pákó?
Nahát, lebuktam. Eláshatom magam. Délceg színes bőrű fiatalember néz bámul a plakátról, mögötte a Szent Mihály templom tornyosul. Gondoltam, egyházi zene lesz, amoly amerikai hittérítős gospel.
Nem fogok tudományos eszmefuttatásba bocsátkozni arról, hogy ez a típusú zenei megnyilvánulás milyen kategóriába tartozik. A jóérzésű kolozsvári és erdélyi magyarok úgyis könnyen be tudják sorolni. A Monostoron erre a zenére azt mondják: manele bozgoreşti. Pedig egyesek szerint Fekete Pákó a
magyarországi lakodalmas zene koronázatlan királya.
Sokkolt, hogy a kolozsvári, mi több, erdélyi magyar kulturális és művészeti élet egyik fellegvárának számító Bulgakov Irodalmi Kávéházban ilyesmire kerül sor. Ennek szerintem mondjuk a Sportcsarnokban a helye. Polgárpukkasztás? Valamiért úgy érzem, nem ez a módja.
Azt hallottam, ez az alak sokszor szerepel a magyarországi szemétkereskedelmi adókban. Szerencsére ezeket szinte sohasem nézem, s itt Kolozsváron nem ezeken nőttünk fel.
Felnézek és értékelem mindazokat, akik olyasmit tesznek (szinte bármilyen téren), amire nekem nincs elég tehetségem, képességem vagy eszem. De ezt a zenét én is simán tudnám produkálni. Sőt, sokkal alacsonyabb szinten, mert manapság az erényt jelent és több nyereséget hoz!
Az ilyen koncertnek nem egy irodalmi kávéházban a helye, hanem a Monostoron a manele mellett!
Nem kritika, csak megállapítás: egyszer-egyszer olyan érzése támad az embernek, hogy kissé túl múltba forduló, az emlékekre és a dicső múltra alapozó programpontok vannak a Kolozsvári Magyar Napokon. Erről jut eszembe a Mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek című bejegyzésem, amely a Szabadságban is megjelent. Ilyen kulcsszavakat emelnék ki a mai programból: emlék, harangavatás, sírjainak megkoszorúzása. De azért vannak a jelent kiemelő és a jövőbe mutató programok is: városvetélkedő, társasjáték-délután, koncert.
Nos, lássuk, szerintem mire érdemes elmenni.
Ma mindenképpen lecsekkolom azokat a rendezvényeket, amelyek a fiatalokról, művelődésről szólnak, ilyen például:
*************************************************************************************
Csütörtökön, augusztus 19-én szerintem érdemes elmenni:
*******************************************************************************************************************
Pénteken, augusztus 20-án, szerintem a következőkre érdemes elmenni:
*************************************************************************************************************************
A szombati és vasárnapi (augusztus 21. és 22.) programpontok esetében nehéz a választás.
Szombaton
Vasárnap
Szóval nehéz választani…
Téged mi érdekel a programpontokból?
Az, hogy mindkettő tegnap, augusztus 15-én történt. 🙂
Reggel még a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK – CSA) által szervezett barlangász táborban voltam, este/éjjel viszont már az Iron Maiden koncerten (köszi, Boti!) tomboltam Lenkével, Pásztor Gyöngyivel, Lillával, Zsuzsával, Péter Lacival, Csata Zsomborral, Dénessel.
Abban egyeztünk: annyira kiviseljük magunkat, hogy az állásunkba kerül…
Tudtommal, ez a teljesítmény még senkinek se sikerült…
Szerintem igen jó koncert volt. Nem ismertem jó néhány számot, de lehetett bulizni… 🙂 Nyugati receptre elkészítették, mert ha az itteni szervezőkre hárult volna minden apróság, akkor minden valószínűség szerint komoly hibákat követtek volna el. Vasárnap már délelőtt 11 órakor elindultunk kocsival a barlangász táborból (kb. 120 km Kolozsvártól, Erdődámes/Damiş község, Királyerdő-hegység, Bihar megye), ugyanis azt gondoltuk, hogy horror forgalmi dugó lesz. Úgy is terveztük, hogy Nagykapuson letérünk Gorbó fele, s Kisbács érintésével jövünk be a városba. Kellemesen meglepődtünk, ugyanis gyér volt a forgalom, Szászfenesen sem álltunk szinte semmit.
Este, a koncert kezdete előtt is eléggé jól lehetett közlekedni. Dehogy mentem kocsival, csak láttam. Találtunk egy jó helyszínt, látszott a színpad, közel volt a sör és a vécé. Utóbbi kettő nagyon fontos. Aztán Dénes javaslatára előbbre mentünk, itt aztán egészen jól lehetett bulizni. Ki is viseltük magunkat. 🙂 Egyesek, persze. Zsuzsa sikítozása halálosan szórakoztató volt! 🙂 🙂
Szerintem az egyetlen nagy gondot a zsetonos rendszer okozta. Csak külön helyen forgalmazott zsetonokkal lehetett sört, ezt-azt vásárolni. Igen, tudom, próbálták elejét venni annak, hogy az árusok borravalót kapjanak. De ez a zsetonos megoldás rossz volt, ugyanis hosszú sorok kígyóztak a konténer előtt, ahol árulták őket. Szerencsére sokat vettünk első alkalommal.
De ezt a kis malőrt leszámítva, nagyon jó buli volt!