FOTÓRIPORT, VIDEÓK – Szilveszter Szalonikiben – Itthon – Látogatás Zeusznál. Bolgár-magyar, magyar-bolgár? (V. rész)

Görög lazaság: grillezés az úttesten… 🙂

Itthonról írok. Szombaton éjjel érkeztünk.

Szalonikiben királyi dolgunk volt: Athina Zioga újságíró kolléganőmnek köszönhetően lakás állt rendelkezésünkre, ahol útitársunkat, Gyarmati Ágenst is sikerült elszállásolni.

****************************************************************

Fotók itt/Photos here.

****************************************************************

Indulhatott a városlátogatás: a kikötő sajátos hangulatot biztosít a városnak, minket is ez vonzott. A Fehér-torony impozáns, jelentős, ezért mi sem hagyhatjuk ki. Meghatározó eleme a kikötőnek. Sajnos, zárva. A torony története ismét visszavezet a Makedónia régióval kapcsolatos vitára. A építmény tulajdonképpen a görögöknek a tartomány fölötti fennhatóságának szimbóluma. A macedón állammal ez is képezte az egyik vita tárgyát: az 1990-es években a szomszédos ország egyik politikai alakulata, a nacionalista macedón párt a Fehér-tornyot szerette volna megjelentetni bizonyos bankjegyeken. A kormány viszont elutasította a javaslatot, s az 1992-ben kiadott hivatalos papírpénzen nem szerepel a műemlék.

A szaloniki várban

Természetesen, hogy felmentünk az Olümposzra. Pontosabban csak egy részét sikerül meghódítani, ugyanis térdig ér a hó, s nincs túrafelszerelésünk. Utcai cipőkben, kis bakancsokban vágunk neki a szerencsére kitaposott útnak, de csak a menedékház közeléig sikerül eljutni, a 2900 méteres csúcs kimarad. Ha a szó jelentése valóban ismeretlen, akkor nekünk egyelőre Olümposz marad Zeusz trónja, s a görög panteon isteneinek kristálypalotája. Sajnos Kronosszal, a leghatalmasabb, legfiatalabb titánnal sem sikerült találkozni. Annál egy kolozsvári román nővel, aki görög társával együtt, téli túrafelszereléssel is ugyanolyan magasra jutott el, mint mi. Beáztak a kis bakancsok, s ha már a közelben voltunk, bokáig megmártóztunk az Égei-tengerben. 🙂

Zeusz, jövünk! Az impozáns, festői szépségű Olümposz

Útban hazafele Szófiát sem hagytuk ki. Két napot töltöttünk itt. 2008-ban jártam itt utoljára a CouchSurfing Winter Camp után. Akkor hatalmas hó fogadott. A hideg miatt csak megmutattuk a szemünknek az épületeket, s megnéztük az őrségváltást az elnöki palota előtt.

Természetesen, hogy lerobbant a Dacia Grand Cherokee Pathmaker a bolgár Blagoevgrad közelében. Szerencsére volt Dacia szerviz, megtakarították a fékpofákat, s megteremtették a hazatérés lehetőségét.

A kinyögött 350 lejért vásárolt téli gumiabroncsokra egyáltalán nem volt szükség. De lehetett volna…

Szkopje főtere. Frissen épített, homályos múlt

Részletek a Szabadságban megjelenő részletes élménybeszámolóban, amelynek itt is feltüntetem a hivatkozását. Ugyanitt majd arról, szófiai házigazdánknak, Ivan Sotyanovnak hogyan lehet kolozsvári az édesapja… 🙂

****************************************************************

Fotók itt/Photos here.

****************************************************************

A KÖLTSÉGEK személyenként (11 nap, 4 ország, 2475 kilométer):

1. Üzemanyag: 155,29 RON (35,13 euró) és 38,56 euró, azaz 73,69 euró (2475 kilométer az Olümposszal együtt)

2. Étel, souvenir, édességek, sörök: 56,93 euró.

3. Egyéb költségek (autópályadíjak, útdíjak, taxik – a szilveszteri buli után, eltévedéskor – nem volt sem GPS sem navigátor, sem várostérkép): 13,50 euró

Totál, fatál, generál: 73,69+56,93+13,50: 144,12 euró

Miért ilyen pontos a kimutatás? Vanda számolta. 🙂

****************************************************************