Emlékszem, a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején hatalmas port kavart a Pászkány Árpád Zoltán (tényleg, vajon mi van vele?) üzletember és a Gheorghe Funar ultranacionalista kolozsvári polgármester közötti nyilvános vita: az Agroindustriala által a Szászfenes felé vezető út mentén lévő kukoricaföldért szálltak harcba.
Mindketten nagyon jól tudták, milyen irányban fejlődik a város. Csakhogy az egyik magyar volt, a másik pedig román…
aki a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség kriminalisztikai osztályán dolgozik, ugyanakkor a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság-és Gazdálkodástudományi Karának egyetemi adjunktusa és jogász.
Ennyi kell neki, mindhárom minőségében zaklattam az utóbbi időben.
Legutóbb az internet bankingről, az online fizetésről faggattam. Kattints ide.
Ha abból ítéljük meg, hogy a Facebook oldalukat ma 15 óra 32 percig 963-an lájkolták, illetve alig 12 barátjuk van, kettős üzenetet kapunk: sokan rokonszenveznek a mozgalommal, de kevesen tartják „barátinak” a megnyilvánulást. Ahányszor arra jártam azt tapasztaltam, egyre kevesebben vannak a Iorga és péntektől a Goangă amfiteátrumban. Lehet, tévedek.
A rebellis egyetemi hallgatók dolgát az is nehezíti, hogy az egyetem, s oktatói egyre rafináltabb eszközöket vetnek be: aláírásgyűjtés, a diákok állítólagos felbujtása. Ugyanakkor sajnos a sajtó nagy része is ellenük fordult, ugyanis az elején az újságírókkal nem megfelelően bántak: míg az egyik rektorhelyettes tárt karokkal fogadta a tömegtájékoztatási eszközök képviselőit (tessék befáradni, beszéljenek, akivel akarnak, filmezzenek, ahol akarnak!), addig az aktivisták korlátozták a sajtó munkáját arra hivatkozva, hogy egyes tévések előítéletekkel közeledtek, s állítólag félretájékoztattak. Szerintem sohasem jó korlátozni a sajtót: elidegenítesz olyanokat is, akik nyíltan viszonyulnak a történésekhez.
Hangsúlyozni szeretném, hogy tudomásom szerint (cáfoljatok meg!) ilyen jellegű akció csak az 1990-es évek elején volt, amikor a magyar diákok a Bolyai Egyetem visszaállítását kérték. Ezért továbbra is azon csodálkozom, a diákszervezetek miért nem foglaltak állást az ügyben. Furcsa módon a KMDSZ is visszakozik az állásfoglalástól.
Az ördög ügyvédjeként védelmembe veszem a diákokat: sokan bírálták őket (nemrégi blogbejegyzésemben én is), hogy szervezetlenek, következetlenek, nincs vezetőjük. Igen ám, de meggondolandó a taktika: miért előre legyártott követelésekkel foglalni, amikor a nyílt és mindenki számára elérhető vitafórumokon szabad eszmecsere folytán amúgy is a diákok döntik el, melyek a kérések.
Kommunikációs taktikát vélek felfedezni a mögött is, hogy az egyetem legfelsőbb vezetője, a rektor nem tárgyalt az aktivistákkal. Szerintem a kezdeti rendőr akciót és az aláírásgyűjtést, valamint a diákok állítólagos felbujtását leszámítva az egyetem vezetősége jól taktikázott: termet biztosított nekik, ahol fórumokat, plenáris gyűléseket és műhelyeket tartsanak. Szerintem amennyiben valami látványos nem történik (újabb rendőri akció, a tanárok vagy az „ellenforradalmár” diákok félig-meddig erőszakos fellépése), a mozgalom lassan elvérzik. Ne feledjük viszont, a történelem során honnan indult egy-két forradalom…
Egyébként az Occupy UBB akció és mozgalom sokat elárul a felsőfokú oktatási intézményben uralkodó állapotokról… Nem véletlen, hogy több (magyar) egyetemi oktató az interneten keringő petíció aláírása által együttérzését fejezte ki az akcióval és a mozgalommal.
Az ötlet jó, a kivitelezés (tegnap 16 óra 15 perckor elfoglatlák a BBTE főépületében levő Nicolae Iorga termet, mintegy húszan bent aludtak) okés, de szerintem szervezetlenek, következetlenek, nincs egy vezető, akivel a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége tárgyalni tudjon. Ennek hátránya akkor mutatkozott meg, amikor ma délután Soós Anna, a felsőfokú oktatási intézmény rektorhelyettese okirattal állított be hozzájuk: külön termet bocsátanak rendelkezésükre annak érdekében, hogy folytathassák a sit-in akciót.
A saját maguk által összeállított, hogyan viszonyuljuk az újságírókhoz című szabályzatban azt írja, hogy a csoport nevében senki sem nyilatkozik, mindenki szigorúan a saját véleményét fejezi ki. Amikor viszont azt kértem, magyarul beszélhessek valakivel videóinterjú készítése érdekében, akkor a csoport közös álláspontot írt össze.
********************************************************************
A videóriport itt található.
********************************************************************
Rendkívül visszatetsző, hogy bizonyos megbeszélésekről kizárják a sajtót. Ma este sem akarják beengedni az újságírókat, amikor döntenek különböző kérdésekben, s az egyetem vezetőségének a képviselőivel tárgyalnak. Miért nem vállalják a teljes nyilvánosságot. Állítólag a Realitatea hírtelevízió egyik újságírója még a helyszínre menés előtt valami előítéletes FB bejegyzést írt, aztán a helyszínen is összeszólalkozott az okkjupájosokkal, s emiatt sajnos általánosítva nem kedvelik az újságírókat.
Sajnos Vincze Enikőt, a BBTE oktatóját, aki együttérzését fejezte ki az occupy mozgalom fiákjaival, nem sikerült elérni, pedig telefonon hívtam, hangüzenetet hagytam, mi több, SMS üzeneet is küldtem. Kíváncsi lettem volna (s ez az olvasók, a hírportál felhasználóinak is releváns lett volna) mi az álláspontja az ügyben.
Feltűnt viszont, hogy az a néhány egyetemista, akivel a BBTE főépületében, s azon kívül beszéltem, nem tudták pontosan mi zajlik, mi a diáktársaik célja, s pontosan mit akarnak elérni.
A fentiek egyelőre látleletet jelentenek, a dolgok elemzésére most sajnos nincs időm.
Mi történik tulajdonképpen?
************************************************************
A fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
************************************************************
Csütörtökön Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke bejelentette: ősztől az Egyetemiek Házába (Auditorium Maximum) költözik (vissza) a Transilvania Filharmónia.
A kulturális intézményt 2002-ben száműzték onnan, ahol hosszú évekig szerzett örömöt a kolozsvári közönségnek. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem túl magas bért kért (óránként 600 lejt), ezért a Diákművelődési Házba kényszerültek. Itt viszont a terem akusztikája gyatra, messze nem olyan, mint az Egyetemiek Házában. A helyzetet némileg orvosolta az, hogy a megyei döntéshozó testület úgynevezett akusztikai dobozt vásárolt, amely javított a helyzeten.
Várom már a Transilvania Filharmónia őszi koncertjeit!
Itt van Kolozsváron Martonyi János magyar külügyminiszter.
A magas rangú diplomata ellátogatott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem székhelyére, utóbbi felsőfokú oktatási intézmény múzeumába, illetve a Központi Egyetemi Könyvtárba.
Marga a sajtónak úgy nyilatkozott: Martonyi János gratulált, hogy
létrehozták és megőrizték az egyetem multikulturális jellegét.
A WebSzabadságon levő hír ide kattintva olvasható.
Hmmm…
**********************************************************************
FEJLEMÉNY1 (16:10): Köszönöm Nagy Csillának, a BBTE magyar tagozat referensének a pontosító szavait. Ezek szerint Marga hozzáköltött egy kicsit, azaz az egyetem általános fejlődése kapcsán kifejtett gratulációt a rektor úgy értelmezte, hogy Martonyi a “multikulturális jelleg létrehozásáért és megőrzéséért” fejtette ki elismerő szavait. Érdekes…
Egyébként a külügyminiszter személyét és álláspontját ismerő személy szerint “ki van zárva”, hogy Martonyi olyasmit mondott volna, amit Marga állít…
**************************************************************************
Péter László barátomat, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének adjunktusát, a társadalmi jelenségek kimagasló és értő elemzőjét megkértem, írjon a Szabadságba erről az egész cécóról.
Örömömre, megtette.
A címben szereplő rövid, de lényegretörő elemzése ide kattintva olvasható.
Jómagam szintén a tegnapi Szabadságban összefoglaltam a blogomra érkezett mérvadó kommenteket.
Folytatom a Töltsél egy napot…. elnevezésű projektet. Tavaly októberben László Attila, Kolozsvár alpolgármestere állt kötélnek, most pedig Magyari Tivadart, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektor-helyettesét kértem meg, töltsön időt az érdeklődőkkel.
Nem kampány, ugyanis semmilyen tisztségre nem pályázik, nem lesznek választások. A cél az, hogy az egyetemi hallgatók megismerkedhessenek a magyar rektor-helyettessel és Magyari Tivadarral, az emberrel. Azt mondta, aligha lehet az, hogy valaki egy teljes napot vele töltsön, ezért a jelentkezők csak időt fognak Tivadarral tölteni.
Na, ez túl hivatalosan hangzik. Szóval: mit csinál Magyari Tivadar az egyetemen? Hány órakor kezdi, s hány órakor végzi a tevékenységét? Kikkel találkozik? Mit mond nekik? Hogyan sikerül képviselnie a magyar diákok és a magyar oktatás ügyét a BBTE-n? Milyen eszközökkel próbál eredményeket elérni? Mi a hobbija? Mi motiválja? Milyen hajú nőket kedvel? Igaz, hogy kétszer leesett a bicikliről az utóbbi időszakban? Milyen fogpasztát használ? Szerinte a Szumátrában hány hektár őserdőnek kellene lennie? Mikor nősül?
Bevallom, Tivadar nehezen ment bele a dologba. Szerinte nem annyira érdekes, látványos a munkája. Azt mondja, hogy előadásokat tart, dolgozatokat javít, otthon ül és ír, utazik, néz ki az ablakon. Szerintem sokkal érdekesebb figura, mint amilyennek ő beállítja magát. Humora utánozhatatlan. Sokszor olvasom bámészkodó és barátkozó blogját, s szinte valamennyi alkalommal könnyesre nevettem magam.
Tivadar rendkívül jó szakember, ugyanakkor nagyon barátságos, közvetlen, s jó humorú. Ráadásul verseket is ír.
Abban egyeztem meg vele, hogy a projekt másfél hétig (április 26-május 6.) tart. Minden nap (hétfő-péntek) egy vagy több személy Magyari Tivadar rektor-helyettes társaságában töltheti a napot.
Jelentkezni mostantól itt a blogon lehet, komment segítségével. Név és e-mail cím szükséges! Írunk neked, s megadod a mobilszámodat is (a kommentbe is beírhatod, ha akarod). Magyari Tivadar elküldi valamennyi jelentkezőnek az imént említett időszakra vonatkozó programját, s az érdeklődők választanak, mire óhajtanak elmenni.
A szervezéssel kapcsolatos esetleges kérdésekre szívesen válaszol Péter András, a rektor-helyettes munkatársa a bbte_sajtokapcs@yahoo.com e-mail címen.
Tivadar még nem tudja, de a projekt végén lesz egy kiértékelő sörözés a jelentkezőkkel.
Jelentkezés indul!
****************************
FEJLEMÉNY1 (április 12., 12:23): Abban egyeztem Tivadarral, hogy a jelentkezőknek egy hét áll majd a rendelkezésükre részt venni a projekben. Magyarán: nem napokra lesznek osztva, hanem a rektor-helyettes elküldi valamennyi jelentkezőnek az április 26-május 6. időszakra vonatkozó programját, s az érdeklődők arra mennek el, amire akarnak. Nem gond, ha egy nap több jelentkező lóg a nyakán. 🙂
A jelentkezőktől két dolgot kérek: írják majd meg élményüket/véleményüket kommentben, és jöjjenek el a kiértékelő sörözésre.
Jelentkezők: Kiss Gábor, Edmond Maembe, László Réka, Farkas Imola, Butyka Anna.
Pénteken este az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) élőláncot szervezett a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Farkas utca főépülete előtt.
A szervezők szerint:
Ötven évvel az egykori Bolyai Egyetem erőszakos beolvasztása után, továbbra sincs önálló, állami magyar egyeteme közösségünknek. (…) élőlánccal kívánunk a szomorú évfordulóról megemlékezni. Önökkel, és a néhai egyetem véndiákjaival közösen szeretnénk tudatni: fennmaradásunk záloga az önálló, anyanyelvi oktatás, bölcsődétől az egyetemig. (…) Ezért akarunk az erdélyi magyarságnak független, állami magyar egyetemet!
Ugyanakkor szintén pénteken Protestáns Teológiai Intézetben megemlékezést és konferenciát szerveztek Bolyai Mementó címmel. A rendezvényre Bolyai Egyetem felszámolásának 50-ik évfordulója kapcsán került sor.
Vajon ilyen jellegű rendezvényekre van szükség vagy a pragmatikusabb megközelítés a megoldás?
A Hatvennégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselőjének miért kell feltétlenül katona nadrágban és fekete, feliratos és szimbólumokkal ellátott polóban részt vennie az élő láncon?
Amúgy a HVIM miért nem volt a szervezők között?
Idő, türelem, kitartás kellett, de Ádám Gábornak sikerült. Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának igazgatója megtalálta azt a városházi dokumentumot, amely tartalmazza: a régi, kulturális és történelmi értékkel rendelkező kolozsvári épületekre négynyelvű (patru, domnule Apostu, patru!) tájékoztató feliratokat kell hogy elhelyezzenek.
Igaz ugyan, hogy a dokumentum 70. oldalán található a szöveg, de a kincses város fejlesztési stratégiája tartalmazza azt, hogy a helyhatóságnak négynyelvű (román, angol, magyar és német) tájékoztató táblákat kell elhelyeznie a műemlék épületeken.
Az sem mindegy, hogy a tájékoztató táblák elhelyezését két évvel ezelőtt be kellett volna hogy fejezzék.
A Szabadság szerkesztőségéhez is eljuttatott elektronikus üzenetében Ádám Gábor felteszi a kérdést: nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal? 🙂
A Szabadság weboldaláról letölthető a fejlesztési stratégia teljes szövege.
Szavazz!
Minden jel arra mutat, hogy Kolozsvár néhány hónappal ezelőtt megválasztott polgármestere, Sorin Apostu a szomorú emlékű Gheorghe Funar nyomdokaiba lép. Egy vonatkozásban biztos: a kincses városban levő műemléképületek homlokzatára elhelyezendő, a turisták tájékozódására szánt feliratok ügyében.
Egy kis emlékeztető: a kolozsvári városi tanács megállapodást kötött a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karával többek között annak érdekében, hogy a nagyszebeni mintára többnyelvű ismertető táblát helyeznek el minden műemléken, s a felirat három – román, angol és francia – nyelven lesz olvasható.
A bejelentéses sajtótájékoztatón a Szabadság riportere, Jakab Judit és Camelia Sisko hírügynökségi újságíró arra volt kíváncsi, a műemlék megnevezése és rövid leírása miért nem kerül fel magyar nyelven is…
Jogos, nem?
Elvégre a mindenki (többek között László Attila kolozsvári alpolgármester) által idézett statisztikák szerint a Kolozsvárra látogató magyar turisták 80%-a Magyarországról érkezik. S lehet, nem tudnak se angolul, se franciául. De ha mégis, akkor is gesztus értékű lenne a helyi magyar és a látogatóba érkező magyarországiak irányába a magyar felirat és rövid leírás. Szerintem.
Na, de mit válaszolt Apostu: a magyar nem nemzetközi nyelv, s amúgy a román frankofón nép. A városvezető közölte: a minisztérium erre vonatkozó előírása szerint nemzetközi nyelveken kell feliratozni a román mellett. A választás azért esett a franciára és nem például a németre, mert a román frankofón nép – tette hozzá a polgármester.
Erről egyből azt jutott eszembe, amit Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista „kolozsvári bíró” (idézet Markó Bélától, aki a szomorú emlékű városvezető garázdálkodása idején járt Kolozsváron, s a Mátyás-szobor előtt mondott beszédet) válaszolt nekem néhány évvel ezelőtt egy sajtóértekezleten, amikor azt kérdeztem tőle: miért nem írják ki magyarul is a város bejáratainál elhelyezett tájékoztató táblákra, melyek Kolozsvár testvérvárosai.
– A magyar nem nemzetközi nyelv – mondta szó szerint Funar.
A rá jellemző fanyalgó stílusban hozzátette: akkor lesz kiírva magyarul is, ha az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) Biztonsági Tanácsában használják majd a magyar nyelvet. Ez volt Funar.
A napokban megosztottam gondolataimat Csoma Botond kolozsvári RMDSZ-es városi tanácsos barátommal, aki a helyi döntéshozó testület mai ülésén Apostuhoz is vágta, hogy a műemlékekre elhelyezendő magyar feliratok ügyében ugyanaz volt a replikája, mint hajdanán Funarnak. Mi több, Botond felolvasta neki a multikulturalizmusról szóló 2007-ben elfogadott tanácsi határozatot is. Elmondta: ellentmondás van az elvek és a gyakorlat között.
Apropó Nagyszeben, nagyszebeni minta, amit Apostu említett: Ádám Gábor, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának igazgatója juttatta eszébe Csoma Botondnak: Nagyszebenben négy nyelvű feliratok vannak a műemléleken.
Apostu logikája valamelyest hasonlít a Funáréhoz. Míg az ex-polgármester az ENSZ Biztonsági Tanácsát hozta fel abszurd társításként, Jakab Judit kolléganőm helyszíni tájékoztatása szerint Apostu ma a tanácsülésen Csoma Botinak azt mondta: ha a szervezet vagy egyház, amelynek a tulajdonát képezi a magyar műemlék, kifizeti a magyar nyelvű tábla elhelyezési költségeit, akkor a helyi tanácsban megvitatják a kérdést.
Persze, hogy Botond nem tartotta reálisnak, hogy pénz ellenében kerüljön magyar felirat a magyar épületekre, és azzal sem, hogy ezek magyar tulajdonúaknak kell legyenek ahhoz, hogy magyarul felirattal is ellássák őket. Példaként a nagyszebeni Brukenthal múzeumot hozta fel, ahol a román és angol felirat mellett németül és magyarul tájékozódhatnak az oda látogatók, annak ellenére, hogy a Brukenthal dinasztia nem volt magyar, és a környék magyar lakóságának, illetve az oda látogató magyar turistáknak a száma jóval kisebb, mint Kolozsvár esetében.
Nos, itt tartunk Apostuval. Örvendek, hogy Csoma Boti barátomnak sikerült hozzá vágnia Apostuhoz azt, amit említettem neki, s amit egy legközelebbi tévéadásban én is elmondok. Botondot nagyon felbosszanthatta Apostu, ugyanis ő politikusként nem tudja ugyanazt mondani egy helyi koalíciós partnernek, mint én újságíróként, akit semmilyen kötelezettség nem köt senkihez.
Még egy utolsó gondolat: olvastam valahol, hogy az RMDSZ Kolozs megyei szervezete tárgyalásokat folytatna Apostuval annak érdekében, hogy a műemlékekre magyarul is kikerüljenek a feliratok.
Kérdések: helyesnek tartjátok-e Apostu álláspontját? Vajon tényleg elindult Funar irányába? Miért kellene az RMDSZ-nek tárgyalnia Apostuval a magyar feliratokról? Amúgy: hol vannak a város bejáratainál felállítandó négy nyelvű helyiségnév táblák, ahogy arról egy, még Funar idejében elfogadott tanácsi határozat rendelkezik?!
UPDATE1 (2009. május 13., 11:55 AM): Pénteken, május 15-én Kolozsváron tartózkodik Leonard Orban, az Európai Bizottság többnyelvűségért felelős biztosa, aki a Babeş-Bolyai Tudományegyetem szervezte A többnyelvűség – híd a kölcsönös megértéshez című konferencián vesz részt.
Érdekes lesz megkérdezni tőle, hogy európai kontextusban hogyan értékeli Apostunak a magyar feliratok ügyében tett nyilatkozatait… Még mit kérdezzek tőle ha alkalmam adódik?
UPDATE2 (2009. május 13., 1:52 PM): Apostunak azt is lehet mondanni, hogy a magyar az Európai Unió hivatalos nyelve. Elvégre a polgármester állandóan azzal érvelt, hogy a feliratokat európai szellemben, az európai normák figyelembe vételével helyezik el.
A Szabadság szerint Hantz Péter, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt oktatója, a Bolyai Kedzeményező Bizottság (BKB) képviselője ismertette azokat az iratokat, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak arra vonatkozólag, hogy Szamosközi Istvánnak, a BBTE egyik jelenlegi rektorhelyettesénak a doktori disszertációjában három olyan oldal található – a forrás megnevezése és a szerzőktől a közlésre vonatkozó engedély kérése nélkül –, amelyeket eredetileg egy svájci kutató tett közzé évekkel ezelőtt.
Érdekes megjegyezni, hogy Szamosközi István rektorhelyettes által a Szabadsághoz eljuttatott közleménye beismeri, hogy hivatkozott a svájci könyvre, és könyvészetként évek óta bármelyik diák elolvashatta J. L. Paour passzusát az ő dolgozatában.
Nagyon sajnálom, hogy félreértés miatt a dolgozat szerkesztésekor eltűnt a J.L. Paour dolgozatára való
hivatkozás. Ugyanakkor felelősséget vállalok a kialakult helyzetért, erre pedig az interneten található könyvészet a
bizonyíték. A kétségek eloszlatása végett már elkezdtem könyvem új kiadásának munkálatait, ezt ugyanis már rég kérték
diákjaim, mesteri tagozatos hallgatóim, a doktorandusok, pszichológusok. A nemzetközi kritériumok életbe léptetésére
vonatkozó magyarázatadásra készen állok. Elítélem viszont egyes személyek azon erőfeszítését, hogy eltorzítsák a dolgokat,
s azokat önkényesen értelmezzék egy olyan műszaki hiányosság miatt, amelyekért vállalom a felelősséget – zárja közleményét
a rektorhelyettes.
Higyjünk neki?
Update (április 8., 22:40): A Szabadság szerkesztőségébe eljuttatott közleményében Hantz Péter kifejti:
Meglepetessel olvastam Szamoskozi Istvan friss nyilatkozatat, melyben azt allitja, hogy egy szerkesztesi hiba kovetkezteben maradt ki a hivatkozasok kozul Buchel professzor konyve (http://umsz.manna.ro/tarsadalom/szamoskozi_istvan_technikai_hiba_tortent_2009_04_07.html). Folhivnam a figyelmuket arra, hogy ket evvel ezelott Szamoskozi meg azt nyilatkozta, hogy soha eleteben nem latta a konyvet, es nem is olvas franciaul (http://www.szabadsag.ro/uj/main.php?datum=20070109). Nyilvanvalo tehat, hogy valamelyik allitas nem felel meg a valosagnak. Ezek utan ugy gondoljuk, Szamoskozi nem maradhat sem a felsooktatas minoseget felugyelo ARACIS tagja, sem pedig a BBTE rektorhelyettese. Es ezt nem csak a BKB gondolja igy: ertesuleseink szerint Szamoskozit mindket tisztsegebol meneszteni fogjak, meg mielott a botrany tovabbgyuruzik nemzetkozi szinten. Szamoskozi a “Kronika” napilapnak adott nyilatkozataban kilatasba helyezte, hogy “Hantz Peter boldogsaga erdekeben” ujra kiadja doktori disszertaciojat, es ezuttal Buchel konyvet is belefoglalja a hivatkozasok koze. Velemenyem szerint ez az ugy nem az en boldogsagomrol szol. Szamoskozi gondolta ugy, hogy a boldogsaghoz a plagiumon keresztul vezet az ut.
udvozlettel, Hantz Peter
a BKB alelnoke
Ajajajajajaj…
Kiss Olivér blogja 