VIDEÓ – Mit jelent Apostu számára a multikulturalizmus? Hogyan akarja életbe léptetni Kolozsváron?


Amikor még szent volt a béke László Attila RMDSZ-es alpolgármester (balról) és Sorin Apostu között...(Rohonyi D. Iván felvétele a Szabadságnak. Minden jog fenntartva. A fénykép a szerkesztőség beleegyezése nélkül semmilyen formában nem használható!)

Ma pontos céllal mentem Sorin Apostu kolozsvári polgármester sajtótájékoztatójára: egy elvi kérdésre adott válaszra voltam nagyon kíváncsi.

Meg akartam kérdezni tőle, mit jelent, mint mond számára a multikulturalizmus, s hogyan akarja életbe ültetni azt Erdély fővárosában. Hogyan gondolja, hogy a mulikulturalizmus gyakorlati vonatkozásait életbe lehet ültetni, holott a RMDSZ-es tanácsosok és László Attila alpolgármester által 2009 novemberében átnyújtott 11 pontból szinte semmi sem valósult meg. Miként akar eljárni annak érdekében, hogy 2020-ban Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa legyen, s addig gyakorlatba ültessék, megvalósítsák a reális multikulturalizmusra vonatkozó elemeket?

Kilenc év telt el attól a pillanattól, amikor a városi tanács szavazott a háromnyelvű helységnévtábláknak a város be- és kijáratánál történő elhelyezéséről, s pontosan kilenc év van 2020-ig. Ezeket mikor teszik ki?

Ezeknek a kérdéseknek csak egy részét sikerült feltennem, ugyanis a sajtóértekezlet végén a polgármester hárította a válaszadást: azt mondta, majd külön interjút ad. Ezt meg is tette, viszont nagyon irritált volt, zavarta az egész téma, nem engedte feltenni a kérdéseket. Látszott rajta, hogy alig várja, szabaduljon tőlem, s a kellemetlen kérdéseimtől. Sajnáltam viszont, hogy nem adott átfogó, elvi választ a felvetéseimre, pedig az elején mondtam neki, hogy ne ragadjon le egy aktuális témánál, a zöldség- és gyümölcspiacnál. Komolyan kíváncsi lettem volna arra: konkrétan, mint mond, mit jelent számára a multikulturalizmus, s hogyan akarja életbe ültetni azt Erdély fővárosában.

Érdekes, szinte ugyanazt éreztem, mint amikor 1997-ben és később, amikor Gheorghe Funar volt polgármesternek kellett feltennem a magyarokkal kapcsolatos kényes, kényelmetlen és kényes kérdéseket…

A videóinterjú a Szabadság honlapján tekinthető meg.

Kolozsvár polgármestere bocsánatot kért a Főtéren szervezett sörfesztivál miatt!


Még ő is belátta, hogy tévedés volt sörfesztivált szervezni a Főtéren...

Bármennyi hihetetlen, de megtörtént: Kolozsvár polgármestere, Sorin Apostu a ma délutáni tanácsülésen bocsánatot kért a múlt hétvégén a Főtéren szervezett sörfesztivál miatt.

Úgy látszik, mégis van némi jóérzése, megfelelő értékrendszere és értékítélete.

A hír itt olvasható.

Apostu újabb szívatása: U szurkolók a mai Megasztár-fellépésen


A Kolozsvár Városnapok égisze elatt újabb szívatás

Az imént (15:40) hívott Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője, hogy jelezze: Sorin Apostu kolozsvári polgármester döntése alapján a férfi kosárlabda-bajnokság győztesei, az U Mobitelco BT sportolói ma 19 órakor felvonulnak a Főtéren, és találkozhatnak szurkolóikkal.

Az eset pikantériája, hogy ebben az időben lépnek fel a Megasztár énekesei – Király Viktor, Patai Anna, valamint Giorgio – ugyancsak a Főtéren.

Kollégám, Póka János András, a Szabadság sport rovatának a vezetője már 15 órakor feltöltötte az erről szóló gyorshírt.

Balázs ma este szándékozott volna az augusztusban sorra kerülő Kolozsvári Magyar Napok önkénteseivel szórólapozni a Főtéren.

 Ilyen körülmények között nem megyünk ki

– mondta Balázs.

Jó kis szívatása ez Apostunak. Csinálja, mert csinálhatja. Hiába, a 80 százalékos többség, az nem 18 százalékos kisebbség…

Nincs politikai akarat a multikulturalizmus megvalósítására Kolozsváron. Miért nem támogat bennünket a kolozsvári és erdélyi román politikai, kulturális elit?


Ez a meggyőződésem, s le is írom, hogy miért.

Kezdem a végével: a magyarság mely kérése, elvárása, igénye teljesült amióta Sorin Apostu a polgármester, pontosabban 2009 februárja óta? Elárulom: egyik sem.

Vegyük szépen sorban (remélem, lesz türelmetek végigolvasni):

  1. Kikerültek a 2002-ben elfogadott (!!!) városi tanács határozatában rögzített, tehát törvényes és kötelező többnyelvű helységnévtáblák? NEM
  2. A város műemléképületeire kihelyezték a többnyelvű tájékoztató feliratokat? NEM
  3. Nyomtattattak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat magyarul? NEM
  4. A polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelenjenek? NEM (kivétel a Pécsi Napok Kolozsváron)
  5. Van magyar tartalom a városháza honlapján? NINCS (a saját költségen felvállalt fordítás, korrektúrázás a végét járja, nemsokára átadják adatrögzítőkön az anyagot Aspotunak, de erről alább)
  6. A város új utcáinak az elnevezésekor (de a régi utcák átnevezése esetén is) tiszteletben tartották a város etnikai megoszlását? NEM. Sőt! A Dsida Jenő utca neve se került vissza!
  7. A városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre meghívtak magyar együtteseket, illetve előadókat is? NEM.
  8. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblák kicserélték? NEM.
  9. A Városházi Közlönyben van magyar oldal? NINCS.
  10. Rendes átalakítás helyett (az se kellett volna!!!) a Főteret valósággal megmocskolták.

Aranyosgyéresen hosszú harc után sikerült kitenni a háromnyelvű helységnévtáblát. Balról jobbra: Csoma Botond, Vákár István és Czika Tihamér (Rohonyi D. Iván felvételei)

A többi pont egyelőre nem aktuális.

Tehát itt tartunk az április végi egyeztetés után két hónappal. Meddig várunk még?

Igaz, elkezdték, s előbb-utóbb befejezik a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. Ez nem volt külön kérés, de azért mégse kicsi dolog. De vajon ez Apostu érdeme, ugyanis a pénzt a román és a magyar kormány és nem a helyi önkormányzat adja?

Úgy tudom, utolsó fázisban van a városháza honlapja (www.primariaclujnapoca.ro) egy részének magyarra fordítása, szakemberrel történő átnézetés, megszerkesztése. Nos, ezt is nekünk kellett felvállalnunk, ingyen, ugyanis válság van, az önkormányzatnak nincs pénze ilyesmire. Pedig ez is elsősorban politikai akarat kérdése.

Nos, miért mondom azt, hogy nincs politikai akarat a multikulturalizmus elemeinek megvalósítására.

Egy konkrét példa: a honlap magyar tartalmának kérdése.

Szerintem Csoma Botond, aki felvállalta ezt az ügyet és a Kolozs megyei RMDSZ szervezet legjobb esetben naiv ha azt hiszi, hogy év végéig az általuk elkészített tartalom felkerül a hivatalos városházi weboldalra. Pontosabban csak akkor kerül fel, ha az RMDSZ-re valami miatt NAGY SZÜKSÉG LESZ, például ha bizalmatlansági indítvány során ezeknek az ügyeknek a nyélbe ütését feltételként szabják.

A Főtér avatásán nem hiába fordítottunk hátat Apostunak

Szerdán jártam a városházán, s a honlap ügyében illetékes két vezető tisztségviselővel beszélgettem. Az egyik nyíltan azt mondta, hogy a polgármester álláspontja a következő: a magyarok a Google translate segítségével oldják meg az ügyet és kész. Paff! Akinek nem felel meg a fordítás, az használja a fordítás javítása opciót, s a következő felhasználó majd a jó változatot olvassa majd. Majdnem leestem a székről.

Ez a polgármester álláspontja, ezt mondta nekem, amikor nemrég beszéltem vele erről – hangoztatta a vezető tisztségviselő.

Amikor kollégáját kérdeztem, akkor előbb egyeztetett az előbbivel, s azt mondta, újságírónak hivatalos válaszadáshoz írásban kell az intézményhez fordulnia.

Bullshit, mondtam, s megegyeztünk abban, hogy a napokban választ ad. Világos már, hogy mi a szándékuk: az elodázás, időhúzás.

A forgatókönyvem ebben a kérdésben:

Leadják a honlap magyar fordítását tartalmazó adathordozókat (CD-ket és/vagy DVD-ket). Nem szabnak határidőt (akárcsak az április végi tárgyalások során – öreg hiba), majd meglátjuk mi lesz alapon. S akkor elkezdődik a huzavona: tárgyalni kell a honlapot üzemeltető céggel az új oldalak esetleges feltöltéséről.

Vajon nem túl nagy az állomány és terheli a szervert?

Ezzel eltelik 1-2 hét. S ugye, júliusban hogyan is lehetne ilyesmit megoldani? Hol ez, hol pedig az van pihenőszabadságon. Igen, és ne feledjük a pénz kérdését. Az eredeti szerződésben bizonyára nincs benne az, hogy új, ebben az esetben magyar nyelvű oldalak kerülnek fel. Jelentkeznek a gondok: nincs pénz a többletmunka elvégzésére, ki kell bővíteni a szerver kapacitását, a sávszélességet, miegymás.

Ja, adjátok ti a pénzt? Nos, akkor át kell nézzük az anyagot.

Ezekkel eltelik augusztus. Szeptemberben az lesz a sláger, hogy a tartalomnak ki kell kerülnie angolul is. Ja, s persze nincs pénz fordításra. S ne feledjük a németet és/vagy a franciát sem. Eltelt október is. Sőt, már november végén járunk. Na, s akkor decemberben jön a Mikulás, az Angyal, az Újév. Tehát: majd jövőre.

Időhúzás esetén mit tehet a Kolozs megyei RMDSZ?

Durvuljon be. Totál-fatál-generál.

Elsősorban leadáskor kérjen konkrét határidőt (nem mint áprilisban a 11+2 pont tárgyalásakor!!!) arra vonatkozóan, a magyar nyelvű tartalom mikor kerül ki a városháza honlapjára. Amolyan

Don’t you dare bullshit me!, azaz Hai-hai, ia mai lasă gargara!

stílusban. (Ezek ilyen szinten vannak, tehát így kell kommunikálni velük!). A határidő legyen 2 hét. Ha ez eltelt, akkor:

Dacă nu poţi, te ajutăm. Dacă nu ştii, te învăţăm. Dar dacă nu vrei, te obligăm

elv alapján a következő lépéseket ajánlom:

  1. Az első tanácsülésen László Attila vagy Csoma Botond szólaljon fel, s mondja a következőket:

Nézze, polgármester úr, úgy gondoljuk, hogy konkrét lépéseket kell tenni a város multikulturális jellegének megvalósítására. Április végé egyeztettünk, beszéltünk. Előkészítettük az első lépést, saját emberekkel és költségen lefordítottuk a honlap egy részét. Különböző kifogásokat találtak. A műemlékekre nincs kitéve a többnyelvű tájékoztató felirat. A város bejáratánál nincs többnyelvű helységnévtábla, habár 2002-ben elfogadott tanácsi határozat rendelkezik erről. Nincsenek magyar nyelvű tájékoztató szórólapok, brosúrák. Az utcák 18-20 százalékát nem nevezték el magyar személyiségekről, még próbálkozás se történt ilyen irányban. Mi több, a Dsida Jenő utca nevét megváltozatták. A Városházi Közlönyben most sincs semmilyen magyar tartalom. Satöbbi. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy nincs politikai akarat a multikulturalizmus megvalósítására Kolozsváron. A többnyelvűség csupán egy üres szlogen. Éppen ezért hallatni fogjuk hangunkat belföldön és külföldön egyaránt. Így kérjük/kijelentjük:

A. Mi is találkozni akarunk valamennyi, Kolozsvárra látogató nagykövettel, diplomatával, külföldi üzletemberrel.

B. Nem tudunk együttműködni Önnel, míg ezek a kérdések határidőre meg nem oldódnak, tehát városi tanácsi jelenlétünket fölöslegesnek találjuk.

C. Minden hónap első hétfőjén tüntetést szervezünk a Főtéren, itt nyújtom be az erre vonatkozó kérvényt. Addig tüntetünk, akárcsak a biciklisek, ameddig ezek a kérések teljesülnek.

D. Felvonulásokat szervezünk.

E. Újratárgyaljuk a helyi protokollumot. Ugyanakkor arra kérjük az RMDSZ központi vezetőségét, függessze fel a politikai együttműködést központi szinten is, ugyanis Kolozsvár kulcsfontosságú számunkra.

Ugyanakkor levélben kell fordulni Emil Boc és Markó Béla pártelnökökhöz, Kolozsvár valamennyi testvérvárosának polgármesteréhez és városi tanácsához.

De vajon csak a Demokrata-Liberális (PD-L) részéről, vagy az RMDSZ részéről sincs valós politikai akarat? Az érdekvédelmi szervezet részéről csak kampány az egész? Ezért nincs valós előrelépés? Valaki fél valamitől?

****************************************************************************************************************************

FEJLEMÉNY1 (június 10.): Az is felötlött bennem, hogy a kolozsvári és erdélyi román politikai és kulturális elitet mintha teljesen hidegen hagynák a multikulturalismus eszményének az aktív működését szavatoló önkormányzati intézkedések, pontosabban ezek hiánya. Ilyen megközelítésből ismét csak magyar sirám a sok kérés, a 11 pont, s a plusz kettő, satöbbi. De vajon létezik-e aktív kommunikálás a többség fele ilyen vonatkozásban? Szerintem nem. Mi több, sejtésem szerint egyes helyi RMDSZ-es politikusok összekacsintanak a többség vezető beosztású képviselőivel:

Hagyd csak, haver, ezek itt hőzöngenek, mi meg tesszük, hogy csinálunk valamit, s mindenki megkapja a pénzét, minden rendben lesz. Lazulj el!

Amennyiben sikerül magunk mellé állítanunk kiemelkedő kolozsvári és erdélyi értelmiségieket, a város néhány díszpolgárát például, akkor nyert ügyünk lehet. Ellenkező esetben, főleg ha nincs komoly, központi szintű politikai háttér, ezt is kis helyi magyar nyavalygásként kezelik, s ráhúzzák a vizet.

Erről bővebben: mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek?

***************************************************************************************************************************