Csoma Botond nyert, a Brassai vesztett, a Főtérrel pedig átverték a kolozsvári magyarságot

Boti, igazad volt, elismerem. Kikerült a városháza honlapjára a magyar tartalom. Derűs, együttünneplős, kellemes beismerés. Jubilálós.

Sejtelmesen csak azt a címet adta nemrégi blogbejegyzésének Csoma Botond kolozsvári RMDSZ-es városi tanácsos, hogy Tanácsülés. Holott ennél sokkal többet akar mondani, nem csupán azt, hogy a helyi döntéshozó testület ismét ülésezett.

Felveti, hogy az egyebek napirendi pontnál rákérdezett: s mi a helyzet a Főtérrel. Nos, nem azért, hogy hűtse a száját, hanem mert ismét átvertek bennünket, kolozsvári magyarokat. A korábbi átveréseket gondolom fölösleges ecsetelnem, most viszont konkrétan arról van szó, hogy Sorin Apostu kerek-perec kijelentette: a Főtér felújítási terve már nem aktuális, így nem zárják le a forgalmat a tér keleti és nyugati oldalán, ahogy azt korábban előirányozták.

Mi pedig reméltük, hogy ez is elkészül majd.

Amikor Csoma Botonddal és Guttmann Szabolcs volt Nagyszebeni főépítésszel, a Romániai Építész Kamara erdélyi fiókjának jelenlegi elnökével különböző médiumokban vitatkoztam a kérdésről, folyton azzal érveltek, hogy az átalakított

Nekem a régi kinézet sokkal jobban tetszett. Hova lett a nyugató zöld? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Főtér akkor nyeri majd el teljes pompáját, amikor átadják a restaurált Mátyás-szobrot, s amikor a tér keleti és nyugati oldalán lezárják a gépkocsiforgalmat.

Nesze neked!

Átvertek, mert hagytuk magunkat átverni, hittünk a tervekben. Ezt nem kérdésként fogalmaznám meg, ahogy azt a Szabadságban Péter Laci tette. Ne mondja senki, hogy a gazdasági válság miatt nem tudják felépíteni a Petőfi utcába és a Széchenyi térre tervezett parkolóházakat, s emiatt képtelenek lezárni a forgalmat a Főtéren, hogy alakulhasson végre ki az a szabad tér, amely csak a gyalogosoké. S persze ne legyen több U FC-s hip-hop, rap, trance-dance cucc.

Ami a magyar tartalomnak a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal weboldalára történő feltöltését illeti,

el kell ismernem (s ez kellemes beismerés), hogy Csoma Botond nyert. Én ugyanis szkeptikus voltam, azt vetítettem előre, hogy nem lesz belőle semmi. Lám-lám, ha az ember a sarkára áll, határidőt szab (!), s következetesen kitart az ügy mellett, előbb-utóbb még a lehetetlennek tűnő célokat is el lehet érni. Ügyesen csinálta, egyes, sajnos belülről jövő hitetlenség, kétkedés, mi több, ellenállás dacára sikerült végig vinnie a kérdést. Ez az ő személyes sikere. Persze, voltak magyartalan szófordulatok, kódolási hiba miatt az ő betűk hiányoztak a szövegből, de ezek korrigálásáról is személyesen gondoskodott. S igaza van, megtört a jég.

Végre magyar tartalom is van a városháza honlapján

Számomra a Brassai Sámuel Elméleti Líceum ügye

derült égből villámcsapásként érkezett. Amikor László Attilával a tavalyi iskolakezdés előtt a helyszínen jártam, akkor ez a kérdés még nem merült fel ennyire hangsúlyosan. Persze, azóta eltelt 365 nap.

Olvastam a témáról szóló vezető anyagunkat, az oktatási intézmény vezető tanácsának az állásfoglalását, Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes  és Szabó Gábor szaktanfelügyelő válaszát, mi több, a Szabadságban szeptember 23-án megjelent vezetőtanácsi reagálást, s a következőket szűrtem le az ügyből: nincs elég gyerek, így nem elég a fejkvóta az intézményt fenntartására, tehát egyesülni kellene. Megtartva mindkét

Mi is történik itt valójában?

tanintézmény sajátos profilját. Esetleg két igazgatóval és vezetőséggel, de egy épületben. Talán ez a leglogikusabb érvelés. Ugyanakkor súlyos mulasztás László Attila és a Kolozs megyei RMDSZ részéről, hogy nem kezelte megfelelően az ügyet. A vezetőtanács elpanaszolja, hogy egyetlen írásos választ sem kaptak az érdekvédelmi szervezethez intézett beadványukra.

Amúgy vajon tényleg igaz az, amit Péter Tünde állít, hogy a tanfelügyelőség által felajánlott alternatívát

az iskola vezetősége szinte gondolkodás nélkül elvetette?

Hátha valaki felvilágosít ezzel kapcsolatban…

Mintegy 16 napig Finnországban és Észtországban voltam, kissé lemaradtam a közügyekről, ezért írok most mindenről egyszerre… 🙂