Kilenc éve vagyok önkéntes véradó.
Emlékszem, 2001-ben felhívást olvastam egyik helyi lapban arról, hogy amerikai orvosgárda ingyen jött Kolozsvárra szívelégtelenségben szenvedő kisgyerekeket megműteni, s vérre van szükség. Tudtam, hogy nincs meg a véradáshoz szükséges testsúlyom (akkoriban kényszer-fogyókúrán voltam, ne vigyenek katonának – nem azért, mert nem bírtam volna ki, de sajnos onanizáláson kívül nem sokat csináltak akkoriban a sorkatonák), de gondoltam, mégis próbálkozom a véradással.
A Kolozsvári Regionális Véradó Központ igazgatónőjéhez (most is ő vezeti az intézményt) Elena Chioreanhoz mentem, mondtam, hogy feltétlenül segíteni akarok a segítségre szorultakon, nincs-e valamilyen megoldás a véradásra. (A megyei véradó központok jegyzéke itt)
La pungă mică – mondta. (Azaz kicsi zacskóba).
Kézen fogott, elvitt a laborba, elvégezték a véradás előtti analíziseket (vércsoport, vércukorszint, vérnyomás, a vérszegénység fennállása), bevitt a véradó terembe, s azt mondta a kolléganőinek:
Domnul acesta dă sânge la pungă mică! – hangzott a parancs.
Nagyot nézett mindenki, valahonnan előbányásztak egy 250 milliliteres zacskót, s adhattam vért. A gond csak az volt, hogy alig jött belőlem.
Ma nem volt ilyen gond.
Tegnap felhívott egy besztercei férfi, adnék vért az édesapjának. Nemrég egy internetes adatbázisba regisztráltam, ha valakinek szüksége van A2- vérre, akkor hívjon fel, s ha lehet, akkor elmegyek vért adni. Pál Károly 60 éves és az ortopédián műtik. Neki volt szüksége vérre. Nagyon örvendek, hogy segíthettem. A célirányos véradásra vonatkozó iratot eltettem, holnap adom oda a családnak.
A véradásról magyarul itt, románul pedig itt olvasható információ.
Mikor segítesz embertársadon azzal, ami a legfontosabb számodra?
Kiss Olivér blogja 