A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyik magas rangú vezető tisztségviselőjétől származó mai információk szerint (persze, a legkönnyebb László Attilára gondolni, de nem minden esetben ő a forrás!) megoldódni látszik a Brassai Sámuel Elméleti Líceum kérdése.
Előzmények: idén iskolakezdéskor a tanintézmény vezetősége kiverte a biztosítékot amiatt, hogy
tíz év alatt sem sikerült orvosolni
a líceum „teremgondját”. Az egész ügyet László Attila alpolgármester nyakába varrták, aki – leszünk őszinték – nem foglalkozott kellőképpen ezzel a kérdéssel. De az is megtörténhet, hogy ténykedései, próbálkozásai nem kerültek a sajtó, s ezáltal a közvélemény tudomására, ugyanis a tisztségviselő köztudottan rosszul kommunikál. Nem, korántsem az a gond, hogy elutasítóan, titoktartóan viselkedne az újságírókkal, vagy nem lenne kedélyes és barátságos, elérhető és nyitott, s emiatt tevékenysége nem lenne tükrözve a román és a magyar sajtóban, hanem az: sokszor olyan dolgokat nem mond el, amelyekről tudomást kellene szerezzünk. Túl óvatos, adott pillanatban mintha félne, tartana valamitől. Máskor pedig olyasmit mond, amit nem akkor és főleg nem úgy kellene, lásd
hülyeségekre nem válaszolok
Az ügyből próbált politikai tőkét kovácsolni Czika Tihamér, ismert egyházellenes (bocsánat: “szekuláris humanista”) RMDSZ-politikus, a Szabadelvű Kör frontembere.
No, de ez más kérdés, hadd térjek vissza a témához.
A Kolozsvár belvárosában levő épületet visszakapta az Erdélyi Unitárius Egyház (EUE), és létrehozta a János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Az állami iskola fokozatosan teret vesztett, nem tudta felvenni az verseny a jelentős anyagi forrásoknak örvendő egyházi iskolával.
Úgy érzem, az unitáriusok eléggé türelmesek voltak az állami iskolával.
De ugyanakkor egy visszás helyzet alakult ki: az évek során az RMDSZ harcolt azért, hogy a történelmi magyar egyházak visszakapják ingatlanjaikat, s hirtelen azzal a helyzettel szembesült, hogy szintén neki kell megoldania azoknak a magyar tanintézményeknek a helyzetét, amelyeket az egyház valósággal kiutasított a helyiségekből.
Megoldást jelentett volna a két iskola egyesülése, de itt már az egók harca jelentkezett. A hivatalos érv az volt:
Az osztályok száma ugyanis jóval nagyobb, mint amit az épület megbírna, függetlenül attól, hogy két különálló, vagy egy egyesült iskola működne benne.
S megfeneklett az ügy.
A mai fejlemény viszont rekord időn belül viszont kimozdíthatná az ügyet a holtpontról. Információim szerint ma Anca Podoleanu, a Victor Babeş Líceum igazgatónője a Városházán járt, egy magas rangú tisztségviselővel találkozott, és felajánlotta, hogy az általa vezetett tanintézmény a Meseriilor utcában levő David Prodan iskolába költözik.
Paff!
Állítólag az líceum vezetősége belátta, hogy csak akkor tud pályázni és befektetéseket eszközölni, ha az iskola az önkormányzat, azaz az állam tulajdonában van.
Tudomásom szerint ezek után a Victor Babeş Líceum vezetőtanácsának jóvá kell hagynia az elképzelést, a városháza illetékes osztályának pedig láttamoznia. Elméletileg a költözés jövő év szeptemberében lenne esedékes.
Ha minden igaz, akkor a helyzet rendezésére miért nem került sor az idei iskolakezdés előtt?
Kiss Olivér blogja 