November 11-én felhívott Kis Laci barátom. Szmidán van. Felforrt bennem a vér. Azonnal szervezkedni kezdtem, menjünk ki minél többen a minden alkalommal csodás hangulatot teremtő barátomhoz. Lett volna kis munka is, amit kalákába csináltunk volna: a szél kidöntötte kerítése egy részét, segíteni is kellett volna helyreállítani. Nagyon szívesen, sőt. Legalább így próbáljuk meghálálni azt a sok-sok feledhetetlen percet, amelyet vele töltöttünk a hétvégi házban és Pádis különböző helyein. Emlék-lavina zúdult rám. Eszembe jutott a kiviseltük magunkat mozzanat, a snow mobile kaland, az extrém motorozás, miegymás.
Végül csak hárman mentünk el: Lenke, Edit és jómagam. De még így is nagyon jó volt a hangulat: húst sütöttünk (Laci klasszikus hajszárító módszerét is bevetve), társasjátékoztunk, túráztunk. Laci: alig várom a februári totál-fatál-generált! 🙂
Szerencsére ezen a hétvégén is sikerült túrázni. A Bedellő környékére, ahol már két ízben voltam… Ezúttal a Román Hegymászó Klub Kolozsvári Egyetemi Részlegének egyik frontemberével, Mircea Comannal és társaival. Lévén, hogy péntekről szombatra virradóra hajnalig buliztam (hol máshol, mint a Bulgakovban), a szombati túra elején totál zombi voltam… Este is csak a puliszkasütésen (katasztrofálisan ízletes volt!) és –fogyasztáson vettem részt, a kóruspróbát kihagytam. Aludtam 14 órát. Vasárnap még ráhúztam három és felet. Így kijött a péntek éjjel is… 🙂
Lacinál új klasszikus zene darabra figyeltem fel: Jean-Philippe Rameau francia barokk zeneszerző Gavotte és variációk 6 címűre.
Szegény Lenke, Edit és Laci: többször „tapsoltam vissza”. A másodikra Takács Enikő hívta fel a figyelmemet. Havasi: The storm (A vihar).
Kiss Olivér blogja 