November 8-án este az Andrea és Márk féle társasági tánctanfolyam után, persze, ismét a törzshelyemen, azaz a Bulgakovban kötöttem ki. Itt volt René holland barátom, aki a Kasseli Felsőoktatási Kutatóintézetnek egy tudományos kutatást végez a romániai helyzetről (is).
Elmentem vizelni. A klotyón hüledezett valaki, hogy Úristen, itt van Fekete Pákó. Rövidre fogtam a vizelést, kissé berezeltem. Vajon ki lehet ez az alak, aki miatt így felkiált valaki? A budiban. Nézem a plakátot, nem tudom, miről van szó. Ezt ki is mondom. Az illető inkább ettől ájul ki.
Te nem tudod, ki az a Fekete Pákó?
Nahát, lebuktam. Eláshatom magam. Délceg színes bőrű fiatalember néz bámul a plakátról, mögötte a Szent Mihály templom tornyosul. Gondoltam, egyházi zene lesz, amoly amerikai hittérítős gospel.
Nem fogok tudományos eszmefuttatásba bocsátkozni arról, hogy ez a típusú zenei megnyilvánulás milyen kategóriába tartozik. A jóérzésű kolozsvári és erdélyi magyarok úgyis könnyen be tudják sorolni. A Monostoron erre a zenére azt mondják: manele bozgoreşti. Pedig egyesek szerint Fekete Pákó a
magyarországi lakodalmas zene koronázatlan királya.
Sokkolt, hogy a kolozsvári, mi több, erdélyi magyar kulturális és művészeti élet egyik fellegvárának számító Bulgakov Irodalmi Kávéházban ilyesmire kerül sor. Ennek szerintem mondjuk a Sportcsarnokban a helye. Polgárpukkasztás? Valamiért úgy érzem, nem ez a módja.
Azt hallottam, ez az alak sokszor szerepel a magyarországi szemétkereskedelmi adókban. Szerencsére ezeket szinte sohasem nézem, s itt Kolozsváron nem ezeken nőttünk fel.
Felnézek és értékelem mindazokat, akik olyasmit tesznek (szinte bármilyen téren), amire nekem nincs elég tehetségem, képességem vagy eszem. De ezt a zenét én is simán tudnám produkálni. Sőt, sokkal alacsonyabb szinten, mert manapság az erényt jelent és több nyereséget hoz!
Az ilyen koncertnek nem egy irodalmi kávéházban a helye, hanem a Monostoron a manele mellett!
Kiss Olivér blogja 