Teljes szépségében pompázik a Mátyás-szoborcsoport a Főtéren. Mikor kerüljön sor az avatásra: karácsonykor vagy február 23-án? Az avató ünnepségig takarják le? (SZAVAZÓGÉPEKKEL, FOTÓRIPORTTAL, VIDEÓKKAL)


Csodálatos élmény volt megtekintenem ma a teljes szépségében pompázó Mátyás-szoborcsoportot. Tizenöt éve újságíróként tevékenykedem, már szinte semmi sem hoz lázba, sok mindent láttam-hallottam-tapasztaltam, de ez valóban felemelő élmény volt.

Élőben még szebb! (Rohonyi D. Iván felvétele)

Siettem a Főtérre videózni, Rohonyi D. Iván kollégám fotóriportot készített, beszélgettem Kolozsi Tiborral, a bronzrestaurátorral, majd László Attila alpolgármesterhez siettem interjút készíteni.

De mindezek előtt hosszú percekig csodáltam Fadrusz János restaurált alkotását, és abban reménykedtem, hátha az utóbbi időben felgyorsított munkamenet mégsem ment a minőség rovására. A szakember azt mondja, a csúszások, nem megfelelően ütemezett munkamenet ellenére elégedett, de hiányosságok is vannak.

Nos, de mikor kerüljön sor a hivatalos, ünnepélyes újraavasásra? Eddig két lehetséges dátumról tudok:

1. Karácsonykor (László Attilától hallottam először)

2. 2011. február 23-án, Mátyás király születésének 568. évfordulóján (az EMNT Kolozs megyei szervezetének a javaslata)

Másik kérdés: a hivatalos és ünnepélyes újraavatásig maradjon így, vagy fedjék le?

Úgy gondolom, az eddig napvilágra került két javaslt közül a február 23-a lenne a megfelelőbb. Egyrészt karácsony túl közel van, nem hinném, hogy sikerülne jól megszervezni a két államfő és/vagy miniszterelnök Kolozsvárra történő látogatását. Februárig van idő.

Amennyiben karácsonykor lesz restaurálás utáni avató ünnepség, akkor ne fedjék le semmivel. Úgyis rövid az idő. Ha végül február lesz belőle, akkor mondjuk a dinom-dánom előtt egy héttel, három nappal azelőtt azért mégis le kellene takarni, tegyünk majd úgy az avatón, mintha meglepődnénk. 🙂

Ti hogyan gondoljátok?

********************************************************************

Fotóriport itt.

Videóinterjú Kolozsi Tiborral itt.

Csodás a Mátyás-szoborcsport! (VIDEÓ)

A tájékoztató tábla szövege itt. *VIDEÓ*

*******************************************************************

Nulla fok a szobában!


Fagypont a szobában... Egy Poiana Horiin átélt éltmény jutott erről eszembe. Azt hiszem, ott jóval fagypont alatt volt akkor a hőmérséklet... (Katt kétszer egymás után a fényképre!)

Bánffyhunyadon már nem találtam nyitva a hentest (nem is csodálkozom, ugyanis szombat este fél hét fele járt az idő), ezért Roger barátom havasreketyei (Răchiţele – Kolozs megye, Emil Boc volt kolozsvári polgármester, jelenleg miniszterelnök, szülőfaluja), csodálatos helyen levő, ízlésesen felújított és berendezett hétvégi házánál elmaradt a hagyományos hússütés.

Kalota (Călata) határa után már megjelent a hó.

Egyedül indultam útnak, pénzhiány miatt téli gumiabroncs nuku (4 éve van meg a Dacia Grand Cherokee, sohasem volt még rajta ilyesmi, szerintem az ijedtségtől le is dobná magáról…), de azért a lánc ott lapult a csomagtartóban. Ejnye, hányszor mentett az meg kemény helyzetekben. Akik télen utaztak velem, azok mind tudják… Még a Radnai-havasokba is felvitt, a Rotunda-hágóba.

Nem volt gond, habár a kocsma előtti hídra csúszva fordultam be. Szerencsére nem a patakba. 🙂

Katartikus volt a mintegy 45 perces út a házhoz. Fejlámpámból kihalófélben az elemek, néhányszor csak az emlékezetemre hagyatkozva mentem a félhomályban. Teljesen leizzadtam az emelkedőn.

Hmmm

A szobában nulla Celsius fok fogadott. Tánc a fagyban, tánc a jégen – ötlött fel bennem a Ghymes. Perceken belül pattogott a tűz. És a pattogás elindította a gondolatokat, az emlékeket…

Pedig világos volt, mi következik, mégsem vettem figyelembe a hóviharra utaló jeleket, így elég izgalmas volt a lefele jövet. Az út szerencsére annál könnyebb, lent esőre váltott a havazás.

Havasreketyétől néhány kilométerre

felvetettem egy elázott stoppost. Kellett nekem: a Szilágy megyei férfi (azt hiszem, krasznai) az egész Bibliát felmondta nekem, hosszasan ecsetelte a keresztény élet előnyeit. Úgysem szándékoztam pénzt elvenni, hogyan is tetettem volna, amikor megáldott. Érdekes magyar ember volt ez a villanyszerelő. Három évvel ezelőtti munkája fizetségéért ment Havasreketyére. Azt mondta, ha nem vettem volna fel, akkor Meregyón (Mărgău) „egy hívő embernél” aludt volna. Gyalog vágott neki az útnak Havasreketyéről Bánffyhunyadra. Itt a központ mellett levő pékségnél húzta meg magát hétfőig. Legalábbis ezt mondta… Micsoda világ!